Szentírás-magyarázat

Általunk akar jelen lenni

Évközi 33. vasárnap - Mt 25,14-30

Az egyházi év utolsó előtti vasárnapján Máté evangéliumából a talentumokról szóló példabeszédet olvassuk. "A Teremtő teremtményére, a Megváltó a megváltott emberre bízza mindenét" - írja Hans Urs von Balthasar. A bibliai szövegben szereplő talentumok eredetileg ezüsttel, arannyal megtömött zsákokat jelentenek. Mi nem ok nélkül jelöljük ezzel a szóval tehetségünket, szellemi, lelki adottságainkat. Amink van, ami vagyunk: mind Isten ajándéka.

S viszont Isten mindenét nekünk adja, ránk bízza: általunk akar jelen lenni a világban. Máténál nem olvasunk arról, hogy a messze útra induló gazda valami utasítást adott volna szolgáinak: hogyan bánjanak a rájuk bízott talentumokkal. Aki az ajándékban látja az ajándékozót, magától is tudja, mit kell tennie.

Az a szolga, aki elássa, amit az urától kapott, nem a bizalom jelét látja benne, csak tehernek tekinti. Tudja ő is, mit várna tőle a gazda, de a felelősségtudat megbénítja, ahelyett, hogy okos és bátor tettekre ösztönözné. Amikor hazaérkezik a gazda, majdhogynem pörbe száll vele: "Elástam, megőriztem, itt van! Fogd, ami a tiéd!" Egy apokrif változatban ez a harmadik szolga elherdálja a rábízott összeget. Azok, akik között így eltorzult Jézus példabeszéde, nem értették annak igazi mondanivalóját. Jézus alighanem több megértéssel nézne egy ilyen tékozló szolgára, mint a rémült tehetetlenre. Amit Istentől kaptunk, nem arra való, hogy eltemessük! Általuk Isten maga munkálkodik bennünk. Ha ezt megértjük, felelősségtudattal, de örömmel bánhatunk vele. S ha majd számadásra hív, minket is "derék, hű szolgájának" nevez. Előbb azonban mi mondunk köszönetet neki. Ahogyan Pilinszky János írta: "ezért, azért, egyszóval mindenért".

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu