Homíliavázlat

Jöjj, hű és okos szolgám!

Csodálatos a feszültség a mai igeliturgiában. Megjelenünk mi, a "talentumosok", akiknek feladatunk a jó gazdálkodás, majd elénk tárul az ítélet elkerülhetetlensége, a számonkérés.

Ugyanakkor feltűnik a természettudósok, agybiológusok modellje. Ők két fogantatásról beszélnek. Minden élő és nem lélegző teremtmény szükséges, hogy egy Intelligenciában, mint terv, mint eszme megfoganjon, telve képességekkel, hogy kiteljesedhessen. Az alkotó, kigondoló Zseninek igen színes a koncepciója. Minden "lehető eszme" - legyen az rózsa, ibolya, állat, ember, létbe hívható. A második fogantatás akkor valósul meg, amikor a nagy Alkotó létbe helyez bennünket. A megjelenítő - az úgynevezett anyag - képes szinte minden eszme megjelenítésére. Mi édesanyánk szíve alatt kódolódunk be. Ott a bevitt anyag szigorú, titkos törvények szerint úgy szerveződik, hogy az megfeleljen a nagy Alkotó elgondolásának. Majd kilépve az anyaméhből, egyre több közegbe kerülünk. Ilyenek a család, az iskola, a baráti kör, a nemzet, az egyház, stb. Ezek a fórumok, melyeket "szociális anyaméheknek" is neveznek, arra valók, hogy ott értékeket szerezzünk, és építsük személyiségünket. Talentumainkat pedig kamatoztassuk.

Valahogy úgy vagyunk, mint akiket mágneses térbe állítanak, amelynek pozitív pólusa az értékvilág, a szeretetnek, a szépnek és jónak értékrendje. A másik pólus a negatív: az értékhiány. Szabad akaratunkkal nekünk kell eldöntenünk, hogy melyiket választjuk.

Az élet Urától megszabott időben az úgynevezett hordozórakéta, a test leválik, énünk, személyiségünk pedig (megsemmisülés nincs!) visszatér Urához. Ott dől el, mennyi érzékelőképessége maradt a szeretet, a szép és a jó észleléséhez és értékeléséhez. Megítéltetünk. Ha kamatoztattuk képességeinket, akkor valódi értékkel, finom érzékkel fogunk rendelkezni a végtelen észrevevéséhez, élvezéséhez. Akkor halljuk meg: "Jöjj, hű és okos szolgám, lépj be urad örömébe."

Számunkra ez a térből és időből való kilépés halálunkkor következik be. Ekkor jutunk be egy eddig meg nem tapasztalt dimenzióba. A tudomány ezt kiszámította, hogy létezik, de fogalmunk sincs, hogy milyen is lehet.

Íme, ez Jézus üzenete november hónapban, amely a részleges elmúlást vetíti elénk, amely azonban továbbmutat az élet és lét igazi tavasza felé.

Bizony, bizony, azok a talentumok: nemcsak ajándékok, hanem állandó serkentő jelek is. Vegyük komolyan őket. Ha nem jól gazdálkodunk velük, örökre elveszíthetjük boldogságunkat. Az ítéletkor nem élhet meg az ingyenélő, a munkakerülő, a kizsákmányoló, a másokon és másokból élősködő. Sem a parázna vagy házasságtörő.

Maradjunk hű, okos és talentumainkat gyarapító szolgák.

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu