Uj Ember

2005.10.02
LXI. évf. 40. (2981.)

Ingyenes
műsorújság-melléklettel

Főoldal
Címlap
Gellérttől nyertük, hogy jó lett a kezdet
975 éve alapították a csanádi püspökséget
Az abortusztabletta embert öl
Püspökkari nyilatkozat az RU-486-os készítményről
Az Eucharisztia Évének befejező eseménye
Megkezdődik a Püspöki Szinódus 11. rendes ülése
A vatikáni munkaév kezdete
Mi a szabadság?
Lelkiség
Igazságtalanság?
Szentírás-magyarázat
A szeretet előzményébe ágyazott élet
Homíliavázlat
Közösség és szeretet
LITURGIA
Püspöki szinódus az eucharisztiáról
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
A "nem kívánt gyermek"
Az újságírók felelőssége
Egy népszavazás hordaléka (17.)
Kisebbségvédelem - nemzetközi fórumokon
LAPSZÉL
Rend. Kívül. Belül. Kínos...
Élő egyház
"Befogadó egyház vagyunk"
Papi találkozó a váci egyházmegyében
Iskolaügyről Szent Gellért napján
Pedagóguskonferencia Székesfehérváron
Emlékezés - híd a jövő felé
Még rosszabb időpontban
Az összefogás eredménye
Velics Gyula halálára
Egyháztörténeti konferenciák Pécsett
Nyílt esték a szemináriumban
Élő egyház
Karl Lehmann bíboros negyedszer is elnök
Német-lengyel kiengesztelődés
Fórum
KÖNYVESPOLCRA
Apor Vilmos naplói I.
Vissza a vaskorszakba
Vágyaink és a remény
Kanadai levél
Hídverés - szavakból
Az Olvasó írja
Egy "üres" ház áldásai...
Fórum
Isten vándora kilencvenéves
Regőczi István hálaadó szentmisét mond
Fény és árnyék szemtanúja volt
Lerner János fotóriporter emlékére
Alulról építkeznek a hazai kereszténydemokraták
Edöcsény András nagymarosi polgármester az önkormányzatok helyzetéről és a szolidaritásról
Fórum
"Népünk földi és híveink örök boldogsága érdekében"
Püspökkari körlevél 1956-ból - az abortusz ellen
Élő emlékezettel a feledés ellen
Virtuális Nemzeti Sírkert jeles magyaroknak
Ifjúság
Szólj hozzá!
Ifjúság és vallás - a statisztika tükrében
A fiatalok közel fele a "maga módján" vallásosnak mondja magát
RÖVIDEN
Az európai egyetemi lelkészek leányfalui konferenciájáról
Mosoly
"Békefutás" a Mária Valéria hídon
Rejtvény
Ábécében
Kultúra
Mozisirató
Imakönyvek a XIX. századból
Kiállítás az esztergomi Keresztény Múzeumban
"Hogy valljalak, tagadjalak..."
Dolgaim elől rejtegetlek
PALETTA
Fórum
Kőbányai munkásoktól a keszthelyi karmelitákig
Hetvenöt éves templomaink
Latin kereszténységünk - görög alapokon
Szent István ereklyetartó ikonja az ortodox székesegyházban
Mozaik
"Számítok rád!"
Missziós hét a budai ferenceseknél
Zarándokiskola
A Vatikán kórusa Piliscsabán
Kőben, fában mesevilág
Keressétek az Úr útját!
Kopár dombokon

 

Kopár dombokon


A Budaörs felett emelkedő kopár dombok fehér dolomitsziklái között van egy, amelyik kissé kiemelkedik a többi közül és horpadt felsejével kényelmes ülőhelyet kínál. Ha erre járok, mindig megpihenek rajta, hogy onnan figyeljem a környéket. Szeptember közepén már némák a dombok, nem énekel az itt fészkelő erdei pacsirta, hallgat a szomszédos erdő is. Fél órája talán, hogy a fekete harkály messzire hangzó "krü-krü-krü" kiáltását hallottam, később a szajkó szólalt meg rekedtes hangján, azóta teljes a csend. Körülöttem sárga virágtenger, a sárga fogfű virágain szorgalmas méhecskék gyűjtögetnek. Egyikük közvetlenül a cipőm orra előtt dolgozik. Hátulsó gyűjtőlába már vastagon sárga a rárakódott virágportól, de továbbra is fáradhatatlanul kapaszkodik egyik sziromról a másikra. Egy pillanatra meg nem áll, és csak amikor úgy érzi, eleget gyűjtött, száll el a település irányába.

Ragyog a nap, nyáriasan langyos a reggel, a szeptember igyekszik bepótolni azt, amit az augusztus elmulasztott.

Nem messze tőlem nappali pávaszem sütkérezik. Széttárja pávafoltokkal ékes szárnyait, úgy élvezi a meleg napsugarakat. Aztán gondol egyet, az útszéli imola lila virágára röppen és szívogatni kezdi. Nincs messzebb három méternél. Nem tudom levenni a szemem róla, csodálatos látvány, a teremtett világ egyik nagyszerű képviselője. A magasból vonuló gyurgyalagok, "prü-prü" - permetez alá hangjuk, talán az idei utolsó csapat repül a felhők alatt Afrika felé. Fecskék módjára csaponganak, néha hirtelen fordulattal kapnak arra repülő rovarok után. A távcső közel hozza pazar színű, a trópusokat idéző alakjukat. Követem őket, amint lassan távolodva el nem merülnek a halványkék messziségben.

A fél évszázada még valóban kopár domboktól egyre többet hódítanak el a gyorsan terjeszkedő feketefenyők. Valamikor az ötvenes években én írtam a ritka növény- és állatfajokkal, egyebek mellett henye boroszlánnal, haragos siklóval, pannongyíkkal, kövirigóval jellemezhető terület védetté nyilvánítási javaslatát. Az ezt követő tárgyaláson az erdészet akkori képviselője ígéretet tett a fenyők fékentartására, az ígéret azonban sajnos csak ígéret maradt, és a túlságosan is életrevaló növény mind nagyobb területet rabolt el a leány- és feketéllő kökörcsin, a tavaszi hérics és más védett növények természetes élőhelyéből.

A sötétzöld fiatal fenyőket néztem, amikor újra felharsant a szajkó kiáltása, de a recsegő hangok mögött ezúttal halálos félelem vibrált. Héja közeledett, tőle pedig joggal retteg a kék szárnyú mátyásmadár. A szürke tollú ragadozó azonban ezúttal nem törődött a szajkóval, végigsiklott a völgy felett, aztán eltűnt az egyik domb mögött. A mátyás még lármázott egy ideig, aztán megnyugodva elhallgatott, és ismét a csend lett az úr a dombok felett. Keresném a pávaszemet, de az imola lila fejecskéje üresen ringatózik, a tarka pillangó elszállt róla, eltűnt valamerre. Egyetlen felhő sincs az égen, a gyümölcsösök felől szilvaillatot sodor a szellő, sáskák ciripelnek a fű között, és az egyik galagonyabokorban fiatal, idén kelt barátka már a hangját próbálgatja. Meleg van, akár nyár is lehetne, de amikor szemem az erdőszélre téved, oda már nagy sárga és rozsdavörös foltokat festett láthatatlan, évmilliós ecsetjével a csendesen, szinte lopva közeledő ősz.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu