"Népünk földi és híveink örök boldogsága érdekében"

Püspökkari körlevél 1956-ból - az abortusz ellen

1956 Magyarországon a forradalom éve. A nemzet nemet mondott a zsarnokságra. Néhány héttel a forradalom kitörése előtt, szeptember 12-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar drámai hangú körlevelet adott ki, amelyben a terhességmegszakítást - és a mögötte meghúzódó kishitűséget és önzést - a nemzet életére törő legsúlyosabb veszélyként nevezte meg. A magyar katolikus főpapok ‘56-os nyilatkozata az élet védelméről - melynek részletei az alábbiakban olvashatók - sajnos azóta sem vesztett időszerűségéből.

Október a rózsafüzér hónapja. Templomaitokban megtartjátok az esti ájtatosságot, és megismétlitek a titkokat, amelyek Jézus és Mária életére: örömeire, szenvedéseire és dicsőségére emlékeztetnek. Ezek között a titkok között az első azt mondja: "Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, kit te, szent Szűz a Szentlélektől fogantál"; a második pedig így szól: "Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, akit te, szent Szűz Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál!" Emlékeztet bennünket ez a két titok arra, hogy Jézus földi élete nem Betlehemben kezdődött, ahol született, hanem Názáretben, ahol fogantatott. És a magzat, akit Mária Erzsébetet látogatván szíve alatt hordott, ugyanaz a Jézus volt, akit később a betlehemi istállóban pólyába takart és jászolba fektetett; ugyanaz a Jézus, akit a templomban bemutatott és megtalált; ugyanaz, aki később tanított, csodákat tett, szenvedett, meghalt és feltámadott.

A mi életünk is fogantatásunkkal kezdődött. Akkor lehelte Isten belénk a halhatatlan lelket, amelyet az ő képmására teremtett. Áldottak legyenek szüleink, akik jelentkezésünket e világra áldozatos lélekkel fogadták. Áldott legyen édesanyánk, aki gondosan óvakodott minden olyan lépéstől, amely nekünk ott, a szíve alatt ártalmunkra lehetett volna; és édesapánk is, aki vigyázott anyánkra miattunk. A mennybéli Atya fizessen nekik ezért a jóságukért, és a Szűzanya szeresse őket; mi meg köszönjük nekik, hogy életben tartottak, és meg nem öltek minket! (...)

Mert nagyon sok gyermek nem látja meg élve a napvilágot, szülei megölik, mielőtt a világra jöhetett volna. Százezrek és százezrek pusztulnak el így, többen, mint a világháborúban, és újabban csak szaporodik az ártatlan áldozatok száma. Úgy hívják ezt, hogy "a terhesség megszakítása". (...) Nagy bűn ez, kedves Hívek, igen nagy bűn! És ne mondja senki, hogy a törvény megengedi, mert Isten törvénye nem engedi! És Isten egykoron nem emberi törvény szerint fog megítélni titeket, hanem a saját örök törvénye szerint, mely így szól: "ne ölj!" (...)

Török, tatár nem tudta elpusztítani nemzetünket, de a szülők elpusztíthatják, ha a magzatirtás végzetes útjára lépnek. Hogy a terhesség megszakítása árt az anya egészségének, az orvosilag elismert, kétségbevonhatatlan tény. (...) E testi következményekhez lélektani következmények is járulnak: megmozdul a lelkiismeret a szülőkben, különösen az anyákban, egyik-másik hallani véli elemésztett gyermekének sírását; a szülők egymásnak szemrehányást tesznek, ellenséges indulattal, sőt gyűlölettel fordulnak egymás ellen, felborul a családi béke, és amiként előfordul az, hogy a világra jött gyermek megjavítja a rossz házasságot, hasonlóképpen bizony sokszor megtörténik, hogy a világra nem engedett gyermek elrontja a jó házasságot. Erkölcsi szempontból is súlyos következményei vannak a terhesség megszakításának: kiöli a nőből a szeméremérzetet, az áldozatos, odaadó anyai érzést; jó anyák nélkül pedig egy nép fenn nem maradhat. (...)

Szociális szempontból is káros a terhesség megszakítása! (...) Hiányozni fognak a munkás kezek is, ha nem lesz gyermek a családban; kevés lesz a fiatal és sok lesz az öreg, és az öregek eltartása súlyosan fog nehezedni a fiatal nemzedékre. (...)

Kedves Hívek! A terhességmegszakítás a tapasztalás szerint valóságos mozgalommá, sőt divattá lehet az orvosok, hatóságok és lelkipásztorok nagy megdöbbenésére, és ha ez bekövetkeznék, külön kórházakat kellene majd létesíteni, és külön orvosi hadat az anyák részére, akik szabadulni akarnak a gyermektől. Azon a költségen pedig, amelybe az ilyen kórházak, kórházi ágyak, orvosok és ápolónők kerülnének, az anyák szociális helyzetét lényegesen emelni lehetne úgy, hogy születendő gyermeküket szívesen fogadják. De nem ez a szempont indít bennünket elsősorban szavunk felemelésére, hanem a valláserkölcsi szempont; az Isten parancsának tiszteletben tartása, az anyai méltóság megóvása, a házasok közt fennálló kölcsönös tisztelet, szeretet és megbecsülés ápolása, az ifjúság erkölcseinek őrzése és minden, ami ezzel összefügg: népünk földi és híveink örök boldogsága.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu