Élő emlékezettel a feledés ellen

Virtuális Nemzeti Sírkert jeles magyaroknak

"Fenn kell tartani az emlékezetet, mert az a nemzet, amely úgy érzi, hogy a múltjának nem tartozik semmivel, az semmit sem követelhet a jövőtől" - Jókai Anna Kossuth-díjas író, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnöke vallja ezt, akit a bizottság munkájáról, a méltó kegyeletért végzett erőfeszítéseikről, illetve egy új kezdeményezésükről, a határokat átívelő sírkert létrehozásáról kérdeztük. Arról a nemes tervről, amely nem lépésekben, hanem években, évtizedekben mérhető majd.

Honnan jött az ötlet, hogy amolyan virtuális Nemzeti Sírkerttel adóznának nagyjaink emlékének?

- Az elmúlt öt és fél év alatt, amikor megkaptuk a kormánymegbízatást, sokat tűnődtünk azon, miként őrizhetnénk meg fizikai mivoltában is minden olyan nagy nemzeti hősünknek az emlékezetét, akinek ismerjük a sírhelyét. Nyilván nem egy temetőben zsúfolódnak össze e neves személyiségek, ezért igazságosnak tűnik, hogy ne a terület szerint állítsunk fel egy nemzeti sírkertet, hanem aszerint, hogy hol vannak ezek a nyughelyek. A virtuális jelző azért kifejező, mert térkép alapján nem tudjuk összekapcsolni ezeket a sírokat, pusztán csak meg tudjuk jeleníteni e jellegzetes és számunkra nagyon fontos nyugvóhelyeket.

A virtuális Nemzeti Sírkert a tengeri korallszigetekhez lesz hasonló, amelyek először úgy tűnnek, mintha egymástól teljesen függetlenül léteznének, de egyszer csak megtörténik a csoda, mert kiderül: valamilyen apró hajszálcsövekként mégiscsak összekapcsolódnak. A sírkertet nemcsak a szűkre szabott határokon belül kell kialakítani, hanem az egész Kárpát-medencében, sőt, mindenütt a világon, ahol nevezetes magyar embert temettek el.

Tehát a legkisebb magyar falu sírkertjétől kezdve Budapesten és a Házsongárdi temetőn át egészen Kőrösi Csoma Sándor sírjáig terjed majd ez a virtuális emlékhely?

- Igen, bár Házsongárd még csak terv, mert bizonyos külügyi vonatkozások is beléphetnek, de arra törekszünk, hogy addig, amíg nem tudjuk bővíteni, legalább Magyarország legyen biztonságosan lefedve.

Ha már gondolatban Kolozsvár több mint négyszáz éves temetőjében járunk - ahol sok jeles magyar személyiség nyughelye között találjuk Kriza János, Reményik Sándor, Misztótfalusi Kiss Miklós, Apáczai Csere János sírját is -, hadd emlékeztessem egy szép gesztusra, amikor a Nemzeti Kegyeleti Bizottság támogatta a Házsongárdi temető albumának megjelentetését.

- Örülünk, hogy segíthettünk. Olvastam egy interjút arról, hogy egy munkacsoport összeállította ezt a nagyon szép albumot, ám támogatók híján nem tudják megjelentetni. Megnéztük anyagi lehetőségeinket, s értesítettük a szerkesztőket, hogy a kiadási költségek egy jelentős részét vállaljuk. Másfél millió forinttal támogattuk az album megjelentetését.

Folyamatosan emelik be a megyék neves személyiségeinek sírját a Nemzeti Sírkert kataszterébe. Vannak-e előzetes becsléseik arról, hogy hány ezer sírhantot rejthet ez a virtuális temető?

- Ezt nem tudjuk, csak gyanítjuk, hogy alig akad Magyarországon olyan település, ahol legalább egy nagyság ne volna eltemetve. Különbséget is kell tennünk, hiszen vannak olyan emberek, sírhelyek, amelyek a helyi közösségeknek rendkívül fontosak, de országosan nem épültek be az emlékezetbe. Az ott élő közösségeknek azonban legalább olyan fontos, mint egy országos jelentőségű. A megkezdett feladat - amelyben együtt dolgozunk a megyei temetkezési szolgáltatókkal -, nem egy és nem öt évre szól, s még csak nem is lépésekben mérhető. Olyan folyamatos munka, amit gyakorlatilag soha nem lehet befejezni. Az ember ugyanis halandó, s mindig lesznek új sírok, amelyek ugyan csak 25 év után válnak mozdíthatatlanná, védetté, de addig is B kategóriás formában gondoskodni kell arról, hogy gondatlanságból vagy nemtörődömségből ki ne borítsák "lakójukat" a sírjukból.

Első nyilvános ülésüket Kaposváron tartották. Miért éppen a somogyi megyeszékhelyet választották?

- Elsősorban azért, mert ebben a megyében példa nélküli a kegyeleti munka. Nemcsak a Somogy Temetkezési Kft. jóvoltából, hanem egyes kőfaragóknak köszönhetően is, akik ellenszolgáltatás nélkül újítják fel neves személyek sírját. Az elmúlt időszakban már tizennyolc ilyen sír készülhetett el. Jómagam nagyon régóta, s mindig örömmel jövök Somogyba. Iskolákba, találkozókra, s tavaly nyáron a göllei katolikus templomban Balás Béla megyés püspök úr mellett én is elbúcsúzhattam Fekete Istvántól, sokunk kedvenc írójától, aki végleg hazatért szülőfalujába.

- Miből gazdálkodik a bizottság, s mire fordítja ezt a pénzt?

- Elkülönített költségvetési tételből, amelyből ebben az esztendőben jelentős összeget zároltak. Most azonban viszszakaptunk hétmillió forintot. Fontos programjaink vannak: olyan sírfelújítások, amelyek nagyon sokba kerülnek. Állampolgári bejelentés alapján újítottuk fel például az írószövetséggel közösen Herczeg Ferenc Farkasréti temetőben található sírját, amely valóban rettenetes állapotban volt. De említhetnék több példát is, amikor Illyés Gyula és Radnóti Miklós nyughelyének környékét hoztuk méltó állapotba. A Kossuth-mauzóleum környezete szintén rendkívül el volt hanyagolva, és Bethlen Istvánnak - aki 1921-1931 között volt Magyarország miniszterelnöke - is új, méltó síremlék készült. Kegyeleti konferenciákat szervezünk, amelyek szintén viszik a pénzt, mint ahogy a működés is pénzbe kerül. Szerencsére a háttérben egy erős munkatársi gárda működik. Radnainé Fogarasi Katalin, a bizottság titkára mozgatja azt a lelkes csapatot, amely a gyakorlati munkát végzi.

Egy-egy sír felújítása után - olyan esetekben, amikor nem halt ki teljesen a család - kapnak-e visszajelzést, köszönetet? Radnóti özvegye, Fanni asszony még él...

- Ebben az esetben kaptunk; Fanni nagyon hálás volt azért, amit tettünk.

Hogy látja: Magyarországon a kegyelet milyen tűréshatárok között mozog?

- Kegyelet mindenkinek jár, még annak is, aki bűnökkel terhelten élte az életét, de dicsőség már nem. Azt látom, hogy a kegyeleti ügyekkel rendben van az ország. A hozzátartozók megbecsülik szeretteiket, emlékeznek alakjukra, mozdulataikra, bölcsességükre, sőt esetenként túlságosan sok pénzt is áldoznak rájuk, ami személyes ízlésemmel nem egyezik. Én nem szeretem a túl díszes kriptákat, a giccses, szoborszerű képződményeket, síremlékeket. A baj az, hogy még mindig nincs elég pénz arra, hogy azoknak a sírja, akik megérdemlik, jobb állapotban legyen. Szebb, tetszetősebb képet kell kialakítani a temetőkben, mint amilyen most fogadja a látogatókat.

Elhanyagolt sírokat, ledőlt, megcsonkított sírköveket minden temetőben látunk. József Attila születésének centenáriuma sem volt elég nyomós érv ahhoz, hogy az április 11-i születésnapra elkészüljön a költő új síremléke.

- Valóban jobb lett volna, ha már áll az emlékmű, de halálának évfordulójára, december 3-ra minden bizonnyal elkészül.

Van még egy évfordulós jeles személyiségünk: Csokonai Vitéz Mihály, aki kétszáz évvel ezelőtt halt meg. A sírja sem körülhatárolható pontosan, hiszen állítólag nem a síremléke alatt nyugszik a víg poéta, s vele együtt dunsztosüvegbe zárva - ha még nem porladt el - egyik műve. Debrecenben fellángoltak a viták sírkövének esetleges áttelepítésével kapcsolatban is...

- Ez a város belügye. Okosabb, ha ők döntik el, mit akarnak. Itt az volna a visszatetsző, ha valamiféle giccses vagy érdemtelen síremlékről lenne szó.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu