Hídverés - szavakból

A mai szlovák líra két kiemelkedő alakja, Pavol Strauss és Milan Rúfus verseiben (Tóth Sándor értő tolmácsolásában) egyszerre ismerős és ismeretlen világ tárul fel a magyar olvasó előtt. Az a világ, amelyet egyszerűen úgy nevezhetünk: Közép-Európa. Évszázados sorsközösség ismerős érzéseire lel a magyar olvasó a szlovák költők lírájában, amely a miénkhez megszólalásig hasonló sorskérdésekkel szembesül. Az élet és a halál, a táj és az otthon, az ember és a nyelv: mindaz, ami életünket körülveszi, sőt betölti - beleértve a hazához való ragaszkodást és az örök haza felé való vágyakozást. Pavol Strauss, de még erőteljesebben Milan Rúfus lírájában egymást átfonja és élteti a világot otthonossá tenni képes szellemi-lelki örökség, és a XX. század emberét gyötrő magányosság és elbizonytalanodás empatikus átélése.

Mindkettőjük versvilágában - ahogy hangsúlyosan ebben a válogatásban is - jelentős tere van a vallásosságnak, de nemcsak témákban, hanem még inkább a szemléletmódban, a költők erkölcsi tartásában.

Mindketten sok szállal kötődnek a történelmi Magyarország Liptó vármegyéjéhez (az idősebb: Pavol Strauss még magyar állampolgárként született 1912-ben Liptószentmiklóson). Hosszú évtizedek rövidlátó, sanda politikai törekvései évszázadok többé-kevésbé egészséges együtt- és egymás mellett élését igyekeztek elfeledtetni két sorsközösségre és szomszédságra rendelt néppel. Korántsem ez az egyetlen, de mindenképpen ez az egyik oka annak, hogy különleges örömmel vegyük kézbe ezt a szellemi hídverést szolgáló kötetet, melynek megjelenését Esztergom város önkormányzata, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola és a katolikus egyetem szlavisztikai intézete is támogatta.

(Liptói lantosok - Milan Rúfus és Pavol Strauss versei Tóth Sándor fordításában)

(kipke)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu