|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Homíliavázlat A szeretet előzményébe ágyazott élet Egy osztálykiránduláson a srácoknak várakozniuk kellett, míg a templom kulcsa megérkezett, hogy bemehessenek. Az időt persze néhányan egymás heccelésével töltötték: elszedték egyikük melegítőfelsőjét, és dobálóztak vele... Így aztán, mire az osztályfőnök visszaérkezett, ezzel a mondattal fogadhatták: "Tanár úr, a Józsi melegítője fölesett a templom párkányára!" A fiúk nyelvi kreativitással igyekeztek megoldani a lehetetlent: ráfogni a gravitációra azt, aminek pedig ők voltak a felelősei. Megpróbálták eltüntetni az előzményeket, hogy elkerülhessék a következményeket. Igyekezetük nem példa nélküli... "Következmények nélküli ország" - idézgetjük Fricz Tamás politológust a mai magyar társadalomra gondolva, de nyugodtan hozzátehetjük azt is: előzmények nélküli élet. Gyakran úgy teszünk ugyanis, mint Jézus példabeszédében a szőlőmunkások. Ők úgy viselkednek, mintha egyszer csak egy szőlőskert közepében ébredtek volna fel, s mit sem tudnának annak eredetéről, gazdájáról, a rengeteg fáradságról és munkáról, melyet őelőttük ott már valaki elvégzett... Enélkül jogos volna felháborodásuk, védekezésük, "forradalmuk" az ellen, aki "kívülről" el akarja szedni tőlük fáradságos munkájuk gyümölcsét. Ám az igazság egészen más. Életünk nem előzmények nélküli élet. A szőlőskert léte a Gazda áldozatos szeretetének bizonyítéka. Ha figyelünk, hallhatjuk és megérthetjük "szőlője iránt érzett szerelme énekét". Ennek viszont ránk nézve komoly következményei vannak. Feladatunk van, felelősek vagyunk egymásért és az életért. A szeretet életünkben nem hobbi, hanem "kötelező gyakorlat". Nem tárhatjuk szét kezünket, mint akik semmit nem értenek, és nem mindegy, mire irányulnak gondolataink. Létünk: a szeretet előzményébe ágyazott élet, a felénk irányuló Jóság pedig: meghívás. A mai napon kinek adtuk tovább? Nobilis Márió
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|