|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Német-lengyel kiengesztelődés Józef Michalik przemysli érsek, a lengyel püspöki konferencia elnöke és Karl Lehmann bíboros, mainzi püspök, a német püspökkari konferencia elnöke közös nyilatkozatban emlékezett meg szeptember 21-én a két ország főpásztorainak a zsinaton lengyel kezdeményezésre negyven évvel ezelőtt történt levélváltásáról. 1965-ben a lengyel püspökök üzenetben fordultak német testvéreikhez, amelyben kiengesztelődésre szólították őket húsz évvel a második világháború befejezése után. Meghívták őket, hogy vegyenek részt a lengyel nép 966-ban történt megkeresztelkedésének millenáris ünnepségein, és kezdjenek testvéri párbeszédet egymással. Ezek a prófétai szavak: "megbocsátunk és bocsánatot kérünk", nagy hatást gyakoroltak a történelem folyására. A német püspökök, akik a lengyel főpásztorokhoz hasonlóan Rómában részt vettek a II. vatikáni zsinat lezárásán, néhány nappal ezután a következőket válaszolták az üzenetre: "Testvéri tisztelettel fogadjuk el a felénk nyújtott kezet. A Béke Istene, a Béke Királynője közbenjárására tegye lehetővé, hogy a gyűlölet kísértete soha többé ne álljon közénk." Negyven évvel a két püspöki kar levélváltása és hatvan évvel a második világháború befejezése után most a két ország főpásztorai mély hálával emlékeznek erre a fontos eseményre. "Elődeink keresztény módon viselkedtek" - írják a főpásztorok, emlékeztetve rá, hogy rendkívül nehéz politikai körülmények között vetették meg a lengyel-német kiengesztelődés alapjait. (Itt jegyezzük meg, hogy a lengyel kommunista rezsim akkor nagy felháborodással reagált a püspökök kezdeményezésére). Aggodalommal állapítják meg ugyanakkor, hogy a sötét történelmi időszakok felelevenítése nemcsak kiengesztelődést teremt, hanem felszakítja azokat a sebeket is, amelyek még nem gyógyultak be teljesen. A mostani évforduló jó alkalom arra, hogy teljes erővel elutasítsák azokat a felelőtlen megnyilvánulásokat, amelyek a múlt fájdalmas eseményeit személyes és politikai célokra kívánják a jelenben felhasználni. II. János Pál pápa, aki mint krakkói érsek részt vett a lengyel püspökök üzenetének megfogalmazásában, óva intett az igazságosság hamis értelmezésétől. Dives in misericordia kezdetű enciklikájában írta, hogy az igazságosság fogalmából születő elgondolások gyakran eltorzulnak a megvalósulás folyamán. A múlt és a jelen tapasztalata azt mutatja, hogy az igazságosság önmagában véve nem elegendő, sőt önmaga tagadásához és megsemmisítéséhez vezethet, ha nem teszi lehetővé, hogy a még mélyebb erő, vagyis a szeretet alakítsa az emberi életet legkülönbözőbb dimenzióiban. Az 1965-ös kiengesztelődés keresztény üzenete bátor tanúságtétel volt, amely messze túljutott a két nép hazáján. A főpásztorok, tudatában a háborús bűnök rettenetes terhének, képesek voltak arra, hogy lerombolják a hidegháborús időszak még fennálló falait, egy teljes egység felé haladó Európa kialakításában bízva. Az elmúlt negyven évben számos esemény történt mindkét országban. Lengyelországban huszonöt évvel ezelőtt létrejött a kommunista országok első szabad szakszervezeti mozgalma, a Solidarnosc; ma mindkét ország részt vesz az európai integrációs folyamatban. Most ismételten leszögezik: a németek és lengyelek soha többé nem fordítják egymás ellen lelki és anyagi erőforrásaikat. Ma, amikor a lengyel pápa után XVI. Benedek személyében a német nép fia lett Péter utóda, mindkét nemzet sajátos módon megtapasztalja, milyen mélyek lehetnek a barátság szálai, ha azokat Krisztus Lelke, a kiengesztelődés és a béke Lelke irányítja. (VR)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|