|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
LITURGIA Közösség és szeretet Eucharisztikus lelkiség (8.) A liturgia ünneplései megkívánják, hogy legalább ketten, de többen legyenek, akik egy-egy alkalommal erre öszszejönnek. A misekönyv a szentmise rendjét ezzel a mondattal kezdi: "Miután a nép összegyűlt." De ugyanezeket a szavakat találjuk meg minden liturgikus könyvben. Ennek a mondatnak azonban nemcsak szervezési jelentősége van. Kifejezi azt, hogy a nép az Isten hívó szavára jött össze, amelyet még jobban megerősít a liturgia kezdetén való keresztvetés. Az egyház a Szentháromság nevében összegyűlt nép. Így a kezdettől fogva szerepet kap a közösség, amelynek jelentősége és szerepe számtalan alkalommal kinyilvánul. Az eucharisztia ünneplése nem magáncselekmény, hanem Krisztusnak, a jegyesnek a cselekménye, akihez felbonthatatlan kötelékkel tartozik az egyház. Ez a közösségi megnyilvánulás a mise számos részénél tapasztalható. Az ige liturgiájában közösen hallgatjuk Isten üzenetét. Ezért is tartja fontosnak az egyház, hogy a felolvasások érthetőek legyenek minden résztvevő számára. Az eucharisztia liturgiájában közösen készít fel minket életünk felajánlására. Krisztus áldozata jelenvalóvá lesz a Szentlélek megszentelő tevékenysége által. Mi ennek leszünk részesei, amikor a szentáldozásban az Úr asztalához járulunk. De ugyanakkor részesei leszünk annak az egyetlen, örök áldozatnak, amit Urunk egykor valóságosan bemutatott, most pedig oltárainkon jelenvalóvá lesz a mise keretében. A szentmiseáldozatban azzal is részt veszünk, hogy Krisztus Urunk végtelen szeretete az áldozat gyakorlására biztat. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy templomaink gondozása közös ügyünk, hanem figyelünk szegény testvéreinkre is, akiknek szükségük van a mi emberi együttérzésünkre. Liturgikus imáinknak sajátos nyelvezete van. Többes szám első személyben fogalmazunk, és közös megnyilvánulásaink - állás, ülés, stb. - egyöntetűen történnek. A közösségi összetartozás legbeszédesebb jele a békecsók átadása, amely kifejezi azt az egyetlen teljes közösséget, amit maga Krisztus Urunk hoz létre. Az áldozás, a Krisztussal való szentségi találkozás mindezt szentesíti. Az eucharisztiában való részesedés kihatással van a keresztények mindennapi életére. Ugyanis építi a családi közösséget, a lelkipásztorok és a hívek közötti kapcsolatot, a beteget részesévé teszi Krisztus szenvedésének, a kiengesztelődés szentsége viszszasegíti a botladozót Krisztus közösségébe. Az eucharisztia gyümölcse még a lelki adományok, a karizmák sokfélesége, amely a szeretetet különösen még a plébániai közösségekben is építi. Az imént felsorolt, a közösségi életből vett példák alapja az a szeretet, amely Krisztus Urunkból, Krisztus Urunk által sugárzik felénk. Az ő szentsége a biztos garancia arra, hogy az egyház a szereteten alapuló, élő közösség. Verbényi István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|