Imakönyvek a XIX. századból

Kiállítás az esztergomi Keresztény Múzeumban

"Lelki fejlődésemre, hangulatvilágomra leginkább az anyai őseimtől származó csatos, fémveretekkel díszített biedermeier imakönyvek acélmetszet illusztrációi hatottak, s ízlést formáló erejükkel eleve meghatározták érdeklődésem körét, későbbi beállítottságom jellegét" - Szilárdfy Zoltán katolikus pap, neves művészettörténész vetette papírra ezeket a sorokat. Az általa megfogalmazott lelki élményt nyújtó tárgyak, a XIX. század imakönyvei tekinthetők meg ezen a kiállításon.

Keresztény hitünk terjesztésében és megerősítésében mindig fontos szerepet játszottak a könyvek, főleg a könyvek könyve, a Biblia. Mellette fontos lelki táplálékként a közösségi és az egyéni áhítatot segítő ima- és énekeskönyvek töltenek be fontos szerepet mindennapi életünkben.

A könyv összetett nyomdászati munkával létrehozott alkotás: fő alkotóelemei a papír, amelyre írnak, amivel bekötik, maga az írott szöveg, a különböző illusztrációk és a díszítés. A papírkészítés és -gyártás Kínából került Európába, ahol Gutenberg 1455-ben nyomtatta az első könyvet. Ez a sokszorosító eljárás tette lehetővé az egyes munkák széles körű elterjedését. Az előállítás azonban sokat változott az elmúlt századok folyamán. A török kor után a nagyszombati, a XVIII. század elejétől a pesti és budai nyomdákban lendül fel igazán a nyomda- és kötőipar. A XIX. század elejétől a példányszámok óriási növekedésével a kötések lényegesen leegyszerűsödtek, de a bőr-, vászon-, bársony-, gyöngyhímzéses-, sőt a ritka selyemkötéses munkák végig megtalálhatók a XIX. század imakönyveinél. A korabeli kifinomult ízlés megkövetelte a dekoratív kötészetet is, ennek itt szép példái tekinthetők meg. Különösen látványos a csont, a szaru, a bőr, a bársony, a változatos veretek együttes alkalmazása. A század végén már megjelent a műanyag is, de tömeges alkalmazására még nem került sor.

A nyomdai példányszámok emelését az acélmetszés és a kőnyomat (litográfia) elterjedése tette lehetővé a XIX. század elején.

A sokszorosító eljárások legrégebbi módszere a fametszetek készítése volt, amely általában néhány száz példány nyomását bírta el. A rézmetszetek legfeljebb négyezer igényes példány készítését tették lehetővé.

A rézmetszetek technikáját követő acélmetszetek már harminc-negyvenezer levonat előállítását is engedték, amit a kor igénye - a könyvkiadás, s főleg a napi sajtó elterjedése - megkövetelt. Az acélmetszetek hatása finomabb, szürkébb árnyalatú, mint a rézmetszeteké. A kiállított anyagban - amely a teljes XIX. századot felöleli - láthatjuk, hogy a század első felében sok kiváló metszet készült, ezek minősége aztán a század második felében gyakran romlik. Az ima- és énekeskönyveink mind a közösségi, mind az egyéni ájtatosságok napi gyakorlásának segítői. Ennek megfelelően meghatározott helyen tartották a házaknál: a gerendás parasztházaknál a ház közepét átfogó, azt megerősítő mestergerendára helyezték, esetleg a szent sarokban lévő asztalon, sublóton, polcon vagy tékában, a polgárosodott családoknál általában az éjjeliszekrényen vagy a szekrényben volt a helye.

Anyagi és lelki értéküket, megbecsültségüket mutatja, hogy sok hagyatéki leltárban tételesen felsorolva szerepelnek. A mindennapi használatban szétolvasott, rongyos szélű, megkopott, szakadozott könyvek a tulajdonosok mély hitét sugározzák. A sokszor bizonytalan kézzel írt bejegyzések egy-egy család életének meghatározó eseményeit rögzítették: a születéseket, esküvőket és a földi élet végső lezárását. Hol is lehetnének ezek a feljegyzések méltóbb helyen, mint az imádságoskönyvekben, amelyek Isten szavát közvetítik, s nem vesznek el, hanem anyáról leányra szállnak.

Soós Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu