Kőbányai munkásoktól a keszthelyi karmelitákig

Hetvenöt éves templomaink

Az év folyamán számos magyarországi és főleg budapesti templom ünnepli felszentelésének hetvenötödik évfordulóját. Van olyan jubileum, amelyről külön is beszámolunk az Új Ember hasábjain, mint például a külső-ferencvárosi Szent Kereszt-plébánia vagy a szegedi dóm búcsújáról. Ám a többi templomot és egyházközséget is szeretnénk köszönteni e kerek évforduló alkalmából egy - a teljesség igénye nélkül összeállított - színes tablóval.

Keszthely, Kis Szent Teréz-templom (fotó: Kovács Éva)

A mai napig fájdalmas trianoni békeszerződés nem csupán Magyarország lélekszámára, de területi elrendeződésére is hatással volt. A településhálózatban a leglényegesebb változást az jelentette, hogy Budapest fontossága radikálisan felértékelődött. 1920-ra az ország népességének tizenkét százaléka költözött a fővárosba. Ennek egyik fontos oka, hogy az ipar abszolút központjává Budapest vált. A fővárosra és környékére sűrűsödött a tömegtermelés és a fejlődő iparágak minőségi termelése is. A II. világháború kezdetére a nagyipari munkásság több mint ötven százaléka a fővárosban és környékén - amely területek nagy részét azóta Budapesthez csatolták - állt alkalmazásban. Mindehhez kapcsolódott egy egyre bővülő fővárosi tisztviselői, értelmiségi réteg is.

A Szent Lajos-templom

A benépesedett perifériák jobb lelkipásztori ellátása tette szükségessé a kisegítő kápolnák létesítését. E mozgalom megszervezője Samassa Adolfné volt, huszonnégy szükségkápolnát szervezett, s mindegyiknek egy-egy virág nevét adta. Angyalföldön, a Váci út külső részén, a Tripolisznak nevezett területen alakult meg 1917-ben a Hóvirág Kisegítő Kápolna Egyesület, és az itt élő hívek számára a karmelita atyák a Tomori úti iskola két tornatermében végezték vasár- és ünnepnap a szentmiséket. A közösségből 1923-ban szerveztek egyházközséget, s ugyanezen évben a tanügyi hatóság véglegesen átengedte a tornatermeket kápolnai célra. A szegedi dóm építője, Foerk Ernő tervei szerint 1929-ben kezdték el a templom építését, amelyet 1930. november 21-én Serédi Jusztinián hercegprímás szentelt fel Szent Mihály tiszteletére. 1933-ban plébánia rangra emelték a lelkészséget. 1940 elején elkészült a plébánia kultúrháza, szeptemberében pedig a plébániaépület Fábián Gáspár terve szerint, aki a külső-ferencvárosi Szent Kereszt-templom építésze is volt.

A Budapesten letelepedett és főképpen a kőbányai üzemekben dolgozó lengyel katolikusok 1907-ben kérik, hogy az óhegyi (Kápolna téri) fogadalmi kápolnát használatba vehessék. 1908-ban Danek Vince lengyel származású papot nevezték ki lelkésznek, aki a magyarországi, valamint a lengyelországi és amerikai lengyel katolikusok adományaiból felépítteti Árkay Aladár tervei szerint a templomot, amely a Mindenkor Segítő Szűz Mária - Lengyel nemzetiségi plébánia nevet viseli. Mellette lengyel szociális otthont is létesítettek. A templomot 1930. augusztus 17-én August Hlond bíboros, lengyel prímás szentelte fel.

Az 1910-es, ‘20-as években sok külvárosi területet parcelláztak, így például Pestszentlőrinc, Kispest, Pestszentimre, az akkor még külön településnek számító Rákoshegy vagy Budafok egyes területeit. A kispesti Wekerle-telep építése 1912-ben kezdődött, Wekerle Sándor pénzügyminiszter-miniszterelnök kezdeményezésére. E területen először expozitúra, majd kurácia, 1932. november 1-jétől plébánia működik. A templom építése 1926 nyarán kezdődött, és 1930 decemberében ért véget Heintz Béla építész tervei alapján. Az építkezéshez a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium biztosított telket és anyagi segítséget. 1930. december 8-án volt a templom megáldása és az első szentmise. Konszekrálását 1932. június 19-én Hanauer Á. István váci püspök végezte. A Wekerle-telepi Munkás Szent József tiszteletére felszentelt templom neoromán stílusban épült, jellegzetessége a díszes kőfaragású főbejárat, valamint a harangtorony. Számos külvárosi templom épült egyébként akkor neoromán vagy neogótikus stílusban, különösen szép kőfaragásokkal, üvegablakokkal díszítve. A ma már műemléknek számító Szent József-templom főoltárát Raáb Ferenc tervei alapján siklósi és karrarai márványból készítették. A freskók és a hozzá kapcsolódó ornamentika Szegedi Molnár Géza festőművész alkotásai, aki 1941-42-ben, valamint 1959-ben összesen hat nagy és tizenöt kisebb méretű freskóval díszítette a templomot.

Vannak azonban olyan, az 1930-as években elkészült templomok, amelyek története korábbra nyúlik vissza. A pesterzsébet-kossuthfalvi Szent Lajos-templom első alapkőletétele 1885. október 11-én volt. A főadakozók egyike maga I. Ferenc József őfelsége. Ezen templom szentelése 1886. augusztus utolsó vasárnapján volt. 1926. február 23-án mutatták be a jelenlegi templom Óváry Artúr műépítész által készített terveit. 1930 augusztusára készült el a mai templom, amelynek szentélyét Haranghy Jenő festménye díszíti, s amelyet Hanauer Á. István váci megyés püspök szentelt fel.

Bár a gazdasági világválság megtörte a fejlődés pályáját, a külvárosi templomépítések az 1930-as évek második feléig tartottak. S nem csupán a dinamikusan gyarapodó fővárosban, hanem néhány vidéki városban is.

A karmelita rend szorgalmazására, s elsősorban Hász Brokárd tartományfőnök kezdeményezésével épült fel a keszthelyi Kis Szent Teréz-temlom a várostól kapott használaton kívüli temető területén. Három évvel az alapkőletétel után, 1930-ban már beköltözhettek a karmeliták az épülő rendházba s a templom védőszentje, Lisieux-i Szent Teréz napján megáldották a templomot, amelyet Bruchwieser Brúnó bécsi építész tervezett. Az első megáldása után a templom felszerelése, berendezése gyorsan haladt. 1938 májusában volt a templom végleges felszentelése, amelyet Piazza Adeodata velencei karmelita pátriárka végzett. A rend 1950-es feloszlatása után a templom negyven éven keresztül plébániatemplomként működött. 1989-ben, amikor a rend ismét megkezdhette működését hazánkban, a keszthelyi Kis Szent Teréz-templomot basilica minor rangra emelték.

k.a.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu