Paksy Mária

A "nem kívánt gyermek"

Az elmúlt negyven év során immár hétmillió körül van a terhességmegszakítás által elpusztított kisgyermekek - magzatok - száma. Bátran mondhatjuk, hogy kisgyermek, mert ha egy kicsit is figyelemmel kísérjük a méhen belül fejlődő gyermek életét, akkor világosan látható, hogy ez a gyermek semmiben sem különbözik attól, aki néhány hónap múlva megszületik majd.

Egyesek, akik átestek abortuszon, mondják, hogy szinte érezték méhükben a gyermek vergődését az abortusz alatt...

Sokan azt mondják, hogy inkább egy abortusz, mint egy nem kívánt gyermek.

A házasságon kívüli fogantatások gyakorivá válása után került be a köztudatba a "nem kívánt gyermek" fogalma. A családban többé-kevésbé természetes, hogy a házasélettel együtt jár a gyermekáldás. Ha a házastársak valóban szeretik egymást, akkor kevésbé mérlegelik, hogy a megfogant gyermek "elfér-e még" a családban. A házasságkötéssel nem szentesített párkapcsolatok azonban többnyire nem elég szilárdak ahhoz, hogy egy vagy esetleg több gyermek terhét - mert teher is egy gyermek, természetesen - elbírják. Így született meg a nem kívánt gyermek fogalma.

A gyermek fogantatása az ő akaratán kívül történik. A férfinak és a nőnek a szexuális együttlét során gondolnia kell arra, hogy kapcsolatuk bármikor egy új élet létrejöttét eredményezheti. Miféle jog- és erkölcsi érzék az, amely megengedi a diszkriminációt ember és ember között, azon az alapon, hogy kívánom-e az ő létét vagy sem? Mi tagadás, adódhat olyan helyzet az életben, amikor bizonyos személyek a terhünkre vannak, vagy nagyon sok gondot jelent az ellátásuk - és mégsem jut eszünkbe, hogy elpusztítsuk őket. Miért éppen a legvédtelenebbre terjesztjük ki ezt a fajta gondolkodásmódot? Abban a pillanatban, hogy az emberi élet megfogant, nem lehet fontosabb semmi annál, mint hogy ezt az embert hagyjuk kifejlődni, kiteljesedni, hogy betölthesse azt a célt, amelyre hivatott.

Lehet valaki olyan körülmények között, hogy sokkhatásként éri őt a tudat: gyermeket vár. Az első pillanatban "meg nem gondolt gondolatok sora" törhet rá az asszonyra. Még egy kívánt gyermek esetében, egy harmonikus házasságban is előfordulhat, hogy a szülők fáradtnak érzik magukat, vagy problémákkal küszködnek, és az első pillanatban nem örülnek annak, hogy megint eggyel többen lesznek. A terhesség során azonban - hiszen a kilenc hónap végtelenül hosszú - hónapról hónapra, sőt hétről hétre újabb kapcsolat alakul ki az édesanya és a gyermek között, a többi családtag és a gyermek között ugyancsak, és amikor elérkezik a szülés ideje, mindenki boldog és hálát ad a Jóistennek vagy a sorsnak, hogy akkor úgy döntöttek, hogy ez a gyermek megmaradhatott. Nagyon sok az olyan gyermek, akit kezdetben nem kívántak vagy nem örültek neki, de valami folytán mégis abba a szerencsés helyzetbe került, hogy megszülethetett, a család kedvencévé vált. Ugyanakkor pedig sokszor kívánt, szerelemmel fogant gyermekek néhány év múlva - válás, összeomlás kapcsán terhévé válnak a szülőknek, és igazán már senki sem kívánja őket... Lássunk tisztán: ha valaki a terhesség első tíz hetében, az első pánikhangulatban elrohan és a gyermektől meg akar szabadulni, akkor azt a lehetőséget is elvágja, hogy ezt a gyermeket megszeresse, és kívánttá váljon.

Sokan homokba dugják fejüket, és nem veszik tudomásul, hogy a megfogant élet már ember. Akik a terhességmegszakítást elsősorban törvény adta jognak tekintik, nem is akarnak tudni arról, hogy mi az, ami a méhükben fejlődik, hogy az a fogantatás óráitól kezdve egy megállíthatatlanul fejlődő élőlény, és nyolchetes korában semmivel sem kevésbé ember, mint nyolc hónapos korában, vagy a megszületése után két héttel. Tehát az utóbbi esztendőkig, mindaddig, amíg a magyarországi életvédő mozgalmak nem tárták a széles nyilvánosság elé a magzati fejlődés részleteit, sokaknak sem a terhesség lefolyásáról nem voltak ismereteik, sem pedig azokról a módszerekről, melyekkel a terhességmegszakítás végbemegy.

Márpedig tudnunk kell, hogy ezek a drasztikus eljárások nem veszélytelenek magára az anyára, és a később majd kívánt, megszülni akart gyermekre sem. Ezeket az ismereteket a közvéleményben állandóan felszínen kellene tartani, mert a közgondolkodás csak így változhat meg. Mindaddig, amíg a törvény a legliberálisabb ebben a kérdésben, az átlagember úgy fogja gondolni: ha az én problémám megoldására ezt a lehetőséget kínálja a társadalom, akkor én ezzel a lehetőséggel élni fogok.

Az életvédelmi törvény azonban kimondja, hogy a terhességmegszakítással kapcsolatos minden módszer népszerűsítése tilos. Ennek ellenére időről időre felbukkan az úgynevezett abortusztabletta: az RU-486 nevű szer reklámozása nyílt vagy burkolt formában, pedig ez nem fogamzásgátló - mint a köztudatban mind a mai napig is él, hanem a terhességet megszakító szer, amely annak a hormonnak a hatását semlegesíti, amely a terhesség fenntartásáért felelős - és ennek hiányában a magzat elpusztul.

A katolikus egyház mindenféle olyan beavatkozást vagy megnyilvánulást, mely a gyermekáldás ellen irányul, tilt, nemcsak az anya védelmében, hanem azon az elven, hogy a házastársak, amikor szentségi házasságot kötöttek, teljes egészében egymásnak ajándékozzák magukat. Ebben az ajándékozó szeretetben természetesen bennefoglaltatik az utód elfogadása is. Tehát minden olyan megnyilvánulás, amely a szeretetnek ezt a kiteljesedését meggátolja, a katolikus egyház elveti.

(A szerző orvos, pszichiáter)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu