Gellérttől nyertük, hogy jó lett a kezdet

975 éve alapították a csanádi püspökséget

Őscsanád - mint a környéken említik a térképen Nagycsanád néven szereplő települést - ma Romániához tartozik. A poros út kanyarában lévő római katolikus templomban, a szerb ortodox, a román ortodox, odébb kissé a görög katolikus istenházától körülvéve szeptember 24-én felhangzott az ének: "Őseleinket a krisztusi hitre, végtelen keggyel kegyes Isten vitte. Gellérttől nyertük, hogy jó lett a kezdet, áldjuk a Szentet!" Másnap pedig a szintén zsúfolásig megtelt szegedi dómban zengett ugyanez. 975 esztendeje, hogy Szent István akaratából püspökké szentelték az itáliai származású bencés szerzetest, Szent Gellértet, s lett az Ajtony leverése után megalapított marosvári, később csanádi néven ismertté vált egyházmegye első püspöke.

Szent Gellért koporsója: a csanádi templomoltár

Középkorú asszony tart a sokaságban a csanádi templom felé, ünnephez méltóan felöltözve. Jól beszél magyarul, kiejtésén aligha érezni, hogy Danilov Cirin Mara szerb nemzetiségű. Hitében az ortodox rítust követi, mutat is a színesre festett közeli szerb ortodox templomra, oda szokott járni, de ha bármelyik másik templomban ünnepség van, azon is részt vesz. S mintegy természetes magyarázatként teszi hozzá: hiszen mindegyik templom keresztény.

A szentannai gyerekek - német nyelven hangzik az ének

Az Arad, Temes, Krassó-Szörény megyéket magában foglaló temesvári egyházmegyében hétféle nemzetiséghez tartoznak a római katolikusok: a magyarok mellett németek, románok, szlovákok, bolgárok, csehek és horvátok. Újabban olaszok is templomi közösségbe szerveződnek, ők korunk letelepedettjei: üzletemberek. Csanád, az ősi püspöki székhely néhány esztendeje, mióta Roos Márton püspök felelevenítette a régi hagyományt, ismét az egyházmegye legismertebb zarándokhelye Máriaradna és a Krassó-Szörény megyei Máriacsiklova mellett. Bár a templom és az előtte lévő térség is emberekkel tele, valaki mégis azt mondja: "kevesen vagyunk, mert sokan dúrik a földet", azaz kinn dolgoznak a határban a szombati napon.

Az ünnepi szentmise Csanádon...

Johann bácsi itt élte le életét Csanádon, s hogy akkora a gyülekezet, maga is eljött, de nemigen tudja, miért a sok püspöksüveges bevonulás a "szent templomba", mint mondja. Fölmutatok Szent Gellért idő, szél, eső és fagy marta szobrára. "Á, Sankt Gerhard!", villan meg a szeme, s mintha máris értené.

Érkeznek a zarándokok - hét nemzetiséghez tartoznak a katolikusok

Magyarok, románok, szerbek, németek és cigányok ajkáról - mindenkinek a maga nyelve szerint - zeng föl bevonuláskor: "Felmutat égbe szent Gellért keresztje...", másnap pedig a szegedi dómban: "Isten, hazánkért térdelünk Elődbe..." Aztán jönnek Csanádra az aradi magyarok, ajkukon az ősi magyar himnusszal: Boldogasszony, Anyánk... ne feledkezzél el szegény magyarokról... A szentannai gyerekek, német nemzetiségi viseletben előbb anyanyelvükön, majd románul énekelik a szent énekeket. A templomban, úgy tűnik, békességet talál mindenféle nyelvű és vallású ember. És a mindennapokban? Roos püspök erre azt mondja, a békesség vidéke ez.

...és másnap a szegedi székesegyházban

Higgyük - amit hinni szeretnénk?

Szent István államszervező munkásságának egyik legkiemelkedőbb tényezője volt a magyar egyházszervezet kialakítása. Királyként jogot szerzett arra, hogy egyházmegyéket és apátságokat alapítson, főpapokat nevezzen ki, egyházi törvényeket hozzon és kiváltságokat osztogasson.

A politikai és védelmi szempontból egyaránt fontos Temesközt hosszú ideig még nem uralta Szent István. Ajtony számított itt vezérnek, királynak, mindenek urának. Miközben az esztergomi érsekség megalapításával István a Kárpát-medence jelentős részét kivonta a passaui püspök joghatósága alól, és biztosította az ország egyházi függetlenségét, addig a Maros környéki peremterületre egészen 1030-ig nem jutott el. A király az Ajtonyt legyőző csatában vezérkedő Csanád vitézt bízta meg a terület világi kormányzásával, az egyházi élet megszervezésére pedig előhívta a bakonybéli nyugati szerzetes remetét (később és azóta is bencéseknek hívjuk őket), Gellértet, akire korábban fia, Imre herceg nevelését is bízta, s Gellért fogalmazta meg, a kor divatos műfaja, a királytükör szabályai szerint István intelmeit fiához. Bakonybéli szerzetesi, illetve részben remetei magányában Gellért teológiai-filozófiai műveket is írt, ezek azonban nem maradtak fönn, egyedül a már püspökként írott Deliberatio olvasható ma is.

A róla szóló kisebb legenda a következőképpen jellemzi: "Az égi kegyelem Gellértet olyan kellemes alkattal ajándékozta meg, hogy őt azon terület minden lakosa egyedülálló módon szerette és mint atyját tisztelte, s az emberek, akárcsak Ábrahám pátriárkát minden nép atyjának tekintették őt."

Mindannyian zarándokok vagyunk - emlékeztetett Roos Márton temesvári püspök, s az előző este még Szegeden látott film, az El Camino - Az úton jutott eszembe. Az erdélyi származású, Németországban tanult és élt filmrendező az általa végigjárt Szent Jakab-útról készített vallomásos filmet. Az út Santiago de Compostellába, Jakab apostol sírjához vezet.

Mit jelent zarándoknak lenni? S miféle álarc az, melyről a film alkotója, személyesen részt véve a vetítés utáni beszélgetésen, említést tesz? Pontos válasz a moziteremben sem született bennem - talán éppen azért, mert erre racionális, "tudományos", már-már nyelvi egyenletbe önthető formula nem létezhet. Két mondat ragadott meg, melyet magammal vittem Csanádra, azután pedig a szegedi ünnepi szentmisére: "Ha megérkeztem, biztosan tudom, mit kell tennem". Vén fejjel rábólintok a régi közhely-igazságra: nem a megérkezés, sokkal inkább az út fontos... (Öregségére az ember már nem fél annyira az úgynevezett közhelyektől.) A másik mondat pedig: "Istenen keresztül eljutni önmagamhoz..."

Vitázom, másnap és harmadnap az imádsággal is vitázom ezen megállapítással: mintha én lennék a végcél - Istenen keresztül? Nem inkább a magam adta (magam kapta!) lehetőségeken, a test és a szellemi lélek e megmagyarázhatatlan, megtapasztalt, ám mégis megfoghatatlan ittlét-végtelenség által - s mi más lenne ez, mint a Kereszt - eljuttatni önmagunkat, a legnagyobb lehetőségként Istenhez?

Az előviteli kereszt tűnik föl a tömegben: és sorban jönnek a ministránsok, papnövendékek, papok és püspökök: Roos Márton, a helyi temesvári püspök mellett Jean-Claude Pérriset, bukaresti nuncius, Bábel Balázs kalocsai érsek, Gyulay Endre szeged-csanádi püspök, Schönberger Jenő szatmárnémeti püspök, Petru Ghergel isai (csángóföldi) püspök, a bajor Rohr és az osztrák Seitenstaett bencés apátja. Előző este betért a templomba és imádkozott Nicolae Corneanu, a Bánság ortodox érseke.

A 2002-es népszámláláskor - nem úgy mint nálunk - a természetes kérdések között szerepelt Romániában a vallási hovatartozás. A temesvári egyházmegyében 150 ezren, a lakosság tíz százaléka vallotta magát római katolikusnak, a plébániai kimutatások ennél kevesebbről, mintegy hetvenezer hívőről beszélnek.

A csanádi templom oltára kőbe foglalt múlt. Szent Gellért kőkoporsóján mutatják be az áldozatot. A szentmise után fölhajtom az oltárterítő szélét, az egyenetlen, odahegedt felszínt nézem: a hagyomány szerint annak a kődarabnak a nyoma, mellyel 1046-ban, Szent István halála után, a Vata-féle pogánylázadás során szétverték a püspök fejét, s másik két - ritkán emlegetett főpappal, Bőd és Beszteréd - püspökkel együtt le nem vetették őket a mai budapesti Szent Gellért-hegyről. A szentély padlóján fedőkő: alatta az első székesegyház nyom-maradványa.

Gellért püspököt bencés rendtársai követték a püspöki székben. Szent Benedek követői nevelték ki az egyházmegyei papságot, az egymás után alakuló bencés monostorok pedig a műveltség és a lelkiség letéteményesei lettek. Ugyanakkor iskolákat nyitottak, mintagazdaságokat hoztak létre Csanád mellett Aracson és Oroszlámoson. Az aracsi pusztatemplom - mint említik ma - szántóföldek közepette magaslik-romlik a Délvidéken. Vajon lehetne-e tenni valamit, hogy a magára oly büszke Európában ne omoljék végképp hantba a múlt azon emléke, amilyenre tőlünk nyugatabbra külön idegenforgalmi üzletág épül?

A közeli határon túli nagybecskereki püspökség nem képviselteti magát a 975 éves évfordulón - az ezer esztendősig még nemzedéknyi időt kell várni... S nincsenek ott másnap Szegeden sem.

Bábel Balázs kalocsai érsek mondja a szentbeszédet, akinek érseki tartományából hasították ki 1920 után a temesvári és a nagybecskereki püspökséget, a Szentszék 1923-as rendelkezése alapján Szegedet jelölve meg az ősi csanádi egyházmegye központjául.

Igen, Trianon, már megint Trianon, nincs mai magyar történelem-eszmélés Trianon nélkül, ha sokan piruló (hamis) illedelemmel úgy szeretnének tenni is, mintha Trianon, a maga vaskos-véres valóságában nem léteznék.

Hogyan zeng a magyarok szimfóniája? - kérdi Bábel érsek, s emlékeztet arra, amikor Gellért, kocsival haladván a tájban, egyszerre csak fölfigyelt a gabonaőrlő leány énekének hangjára.

A szentmise után a kalocsai érsek - mint mondja - házanépével, két mikrobusznyi kalocsai hívővel a szomszédos Nagyszentmiklósra igyekszik, hogy fölkeresse Bartók Béla szülőházát, aki éppen hatvan esztendeje hunyt el New Yorkban; a fehérvérűség nem engedte őt hazájába visszatérve meghalni.

Füvet nyír a román gazda, ajtót nyit, s láthatóan megszokott módon, bár nem barátságtalanul, utasít el: nem, semmi emléke nincs itt Bartók Bélának... Azután föltűnik mégis a kicsiny emléktábla, mely szerint ezen a helyen állt az a ház... Bábel érsek a templomban kapott virágcsokrot elhelyezi alá...

A lélek adta, anyanyelv-tanulta szóval képes élni az ember. A templomban latin, német, magyar, román a liturgia nyelve. A latin szöveget, bár szakadozottan, még gyermekkoromból őrzöm, a németet pedig - ha figyelem - megértem. S éppen ez az! Egyedül magyar nyelven vagyok képes a szövegen túli valóságra figyelni, s azonosulni azzal, hogy már nem a tudás-értelem, hanem a lélekkel teljes értelem imádkozik.

Bábel érsek éppen erről beszél: az evangéliumot mindenkinek a saját kultúrája szerint kell hirdetni, hogy szívbe találjon... - s fölemlíti, ma más pogánysággal, de pogánysággal kell megküzdenünk, mint Gellért idejében is: szekularizációnak hívják. Sokan már nem is tagadják Istent, egyszerűen nem vesznek tudomást róla.

Ez a kereszténység utáni közöny, melyből majd - nem riogatás ez! - egy nagy fölismerés (kataklizmával jár-e?, ki tudja) rántja vissza az embert a Krisztus-központú valóságba.

1923 után Klebelsberg Kuno gróf közbenjárására a Dél-Alföld méltó kulturális és egyházi központjává építik ki Szegedet. Püspöki palota és szeminárium épül, illetve folytatódik a szegediek - az 1879-es árvízre emlékezve - fogadalmából született templom építése, melyet 1930-ban szentelnek föl, s egy évre rá a Szentszék székesegyházi rangra emeli.

Bevonul Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek, a püspöki kar elnöke, a menetben ott látjuk Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi, Pápai Lajos győri megyés püspököt, több más hazai és határon túli püspök társaságában. Juliusz Janusz apostoli nuncius felolvassa XVI. Benedek pápának az évfordulóra írt üzenetét.

Közösség és nemzet nem maradhat fönn közös célok nélkül, ezért kell vallatnunk a múltat, Szent Gellért örökségét - mondja Erdő Péter, majd fölhangzanak Schubert G-dúr miséjének dallamai.

Az ünnep mindig visszaad valamennyit örök önmagunkból.

Elmer István

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu