Szentírás-magyarázat

Igazságtalanság?

Évközi 27. vasárnap - Mt 21,33-43

Az evangéliumban Jézus ismét történetet mond a farizeusoknak és a nép véneinek (20,23). Amint előzőleg a szőlőmunkásokról szóló példabeszédben ( 20,1-16), úgy most is egy gazdaemberről és szőlőjéről beszél; csak az utóbbi esetben más irányba nyílik a kilátás. Parabolánk hátterében Izajás próféta imént hallott "éneke" (5,1-17: a mai szentmise olvasmánya) áll. Jézus innen veszi a szőlőskert telepítésének leírását, annak a szorgos munkának részletezését, amellyel a szőlő ura elkezdi birtokának megművelését: sövénnyel bekeríti, borsajtolót ás benne, őrtornyot épít a madarak és a tolvajok ellen.

Szüret idején a távollevő tulajdonos elküldte szolgáit, hogy a szerződés szerint "szedjék be a termést". A bérlők "az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték" (35.). A szolgák hallatán a bibliai hagyományban jártas olvasók a prófétákra gondolhattak. A megkövezés talán Zekarjára (2Krón 24,21) emlékeztet, akire Zakariásként később Máté név szerint is utal (23,35). A bérlők botrányos, sőt tűrhetetlen viselkedése ellenére a gazda türelmes, és újabb kísérletbe bocsátkozik. De a "később" nagyobb számban kiküldött szolgák hasonló sorsra jutnak, mint az elsők.

A tetőpont felé közeledve az elbeszélés kiszélesedik, és részletezőbbé válik, "végül" a próféták után a szőlősgazda elküldi saját fiát. A tulajdonos nem a törvény szerint kíván eljárni, hanem emelkedettebb, erkölcsi szinten óhajt cselekedni: "a bérlők majd tisztelettel fogadják fiamat". Határtalan türelmében ad még egy lehetőséget a megtérésre. A gonosz munkások azonban öszszefognak a fiú ellen, mint egykor József ellen a testvérek: "Rajta, öljük meg!" (Ter 37, 20). Máté olvasói, akik Jézust Isten Fiának vallják, ismerik már az eredményt: a gonosz ellenfelek "kidobták" a "szőlőből" (amely Izrael jelképe is), és a városon, a "kapun" kívül, a Golgotán megölték (vö. 27,32; Jn 19,17; Zsid 13,12).

Amikor a tulajdonos viszszatért, ítéletet hirdet: szőlőjét elveszi tőlük és más bérlőknek adja, akik megadják a termést a maga idejében (rejtett utalás a Zsolt 1,3-ra). Izrael bűnös vezetői fölött elhangzik az ítélet. De hogy milyen formában, az még nyitva marad. Majd csak a következő parabolában, (a királyi menyegzőről szóló példabeszédben) derül ki: "A király... haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városait pedig fölégette (22,7).

Az elbeszélés folytatása stílszerű: Jézus bibliai idézettel igazolja ellenfelei elítélését. A Zsolt 117,22 sorokban jelképesen kőről beszél, amely - annak ellenére, hogy az építők elvetették - "szegletkő" lett, "sarokkő", amelyen az egész épület nyugszik (vö. Iz 25,16), vagy - figyelembevéve a görög szövegben szereplő szó másik jelentését - az épület díszes "záróköve", amelyet a kapuboltozat lezárására alkalmaztak. A zsoltáridézet - úgy gondoljuk - az első keresztényeknek sokat mondott, mert Krisztusra tudták vonatkoztatni (vö. 1Pt 2,4. 6-8; Barnabás levele 6,2-4), és Jézus halála után feltámadására is célzó utalást fedeztek fel benne.

A záróvers (43.) megismétli Jézus szavait (vö. 41.): minthogy Izrael vezetői elvetették Jézust, mint "szegletkövet", és megölték, elvétetik tőlük az ország és "más népnek" (etnosz) adatik. - A pogányoknak? Az egyháznak? Máté valószínűleg e helyütt nem szociológiai értelemben vett közösségre gondol, hanem azokra, akik gyümölcsöt érlelnek a végső szüretre, akik engedelmeskednek az Atya akaratának és elfogadják szeretetét. Nem a hovatartozás (valamilyen "intézményhez"), nem is a tudás ("aki mondja nekem: Uram, Uram"), hanem egyedül a szeretet cselekedetei döntenek abban, hogy az utolsó ítéletkor ki a "búza", ki a "konkoly" (13,37-43), és gyümölcseik révén kik az ő testvérei, nővérei, anyja és családtagjai (vö. 7,15-23; 12,46-50).

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu