Vissza a vaskorszakba

A gazdaság rohamléptekkel fejlődik - így az illetékesek -, ennek üteme hovatovább fölülmúlja a fejlett országokét. Hogy mi történik egyebütt, arról nagy a hallgatás. A jelek szerint jó néhány területen már sikerült megtenni a sokat emlegetett "száz lépést" - visszafelé.

Például a kultúrában. Itt az új miniszter heroikus bátorsággal nyesi vissza a könyvek és folyóiratok kiadásának támogatását. Megkockáztatnám: ilyen érzéketlen kulturális vezetése a rendszerváltás óta nem volt az országnak. A demokrácia például azt követelné, hozzák nyilvánosságra azt az összeget, amennyivel a Sziget Fesztivált - ezt a kolosszális rendezvényt -, illetőleg a jövő évi könyvkiadást támogatják. "Iszonyú kacaj" törne ki. Ha minden a terveknek megfelelően alakul, jövőre jó néhány kiadó húzhatja le a rolót, a kultúra fejlődésének jegyében, viszont a "Sziget" kulturális centrum marad.

Aztán az oktatásügyben... A tankönyvek és szakkönyvek támogatására - noha a miniszter ennek ellenkezőjét ígérte - egész minimális összeg jut, holott a felsőoktatási reform megvalósításához úgynevezett alaptankönyvek sorára van szükség. Az igényeket nyilván sokszorosított jegyzetekkel fogják kielégíteni, mint fél évszázaddal ezelőtt, azaz ötven lépés következik - visszafelé.

Maradványképzés. Ez a bűvös szó. A kultúrában, a könyvkiadásban, a folyóiratok megjelentetésében maradványt kellene képezni, mert a költségvetésnek pénzre és pénzre van szüksége. Közben milliárdokat tüntetnek el, és évek hosszú során át nem derül fény a sikkasztott összegek hollétére. A sikkasztók békésen közlekednek, kacarásznak, komáznak a kihallgatókkal, és közben tönkremegy a kultúra, amelynek támogatása megalapozta például Finnország növekedését.

Magamfajta polgára e honnak úgy gondolja, ha valaki arra érez hivatást, hogy kulturális vagy oktatási miniszter legyen, akkor kötelességének érzi az általa felügyelt szakterület fejlesztését, gazdagítását és színvonalának emelését. Ha pedig úgy véli, nem adatik meg erre a lehetősége, fogja a kalapját és azt mondja: csinálja más. (Emlékszünk ilyesmire a pénzügy és az egészségügy múltjában.) No de hogy rezzenéstelen arccal szolgálják ki a folytonos megszorításokat, miközben pontosan tudják, hogy a rájuk bízott "ügyet" kellene inkább becsülettel szolgálniuk, s nem bólogató jánosokként üldögélniük a kormányüléseken...

A támogatások csökkentésének ravasz módja a szakkollégiumok számának lefaragása. Erre kósza hírek szerint számítani lehet. Kevesebb szakkollégium - kevesebb támogatás. Természetesen ez is a kultúra színvonalának emelését szolgálja. Petíciókat fogalmazunk, tiltakozásokat juttatunk el a miniszterhez. Sejteni lehet ezek "eredményét".

Jó néhány kiadó arra kényszerül, hogy szélnek ereszti munkatársainak egy részét. Miközben a kormány bakancsban robog, hogy ugrándozva tegyen meg száz lépést, észre sem veszi, hány embert tipor a földbe. Vagy ha látja, nem törődik vele, sajnos maradnak még "maradvány-polgárok", akik - ó, borzalom! - olvasni és kulturálódni szeretnének. Ez pedig a jelenlegi vezetők szemében olyan betegség, amelyre nincs egyéb orvosság, mint a lehetőségek drasztikus szűkítése.

(roló)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu