Latin kereszténységünk - görög alapokon

Szent István ereklyetartó ikonja az ortodox székesegyházban

A Millennium Évében az ortodox egyház fölvette szentjei sorába országalapító királyunkat. E nagy jelentőségű, gesztusértékű kanonizáció viszonzásának is tekinthető, hogy a magyar katolikus egyház Szent István-ereklyével ajándékozta meg a budapesti magyar ortodox Nagyboldogasszony-székesegyház egyházközségét, és rajta keresztül az egész magyar ortodoxiát. A kettős ikonba foglalt ereklyét ez év augusztus 20-án helyezték el a pesti Petőfi téri templomban.

Mindkét ikon Szent Istvánt ábrázolja. István megjelenítésének a keleti keresztény festészetben nincs előképe. Az alkalomra készült kettős ikon különböző módon ábrázolja Szent Istvánt, két új ikonográfiai típus prototípusát teremtve meg ezzel.

A medalionban Szent István félalakosan, királyi attribútumokkal (korona, kard, palást) jelenik meg, mint Isten által kiválasztott világi uralkodó. Erre utal az ikon felső, görög nyelvű felirata is, amely magyar fordításban így hangzik: Szent István, a magyarok királya. Jobbjában azonban nem a világi uralkodó kelléktárának harmadik jelvényét, a jogart, hanem az apostoli kettős keresztet tartja. A kettős kereszt utal a keresztény hit iránti különleges elkötelezettségére, az ebből adódó, a kor által reá rótt miszsziós feladatokra. Az ábrázolás méltóságát a szigorú frontális megjelenítés is fokozza. A kisméretű ikon alakját megadó medalion forma a kompozícióban még kétszer köszön viszsza, István dicsfényén, továbbá a kis kézereklye-darabkát magában foglaló parányi szelencén. A fölötte elhelyezett orosz nyelvű felirat jelzi, hogy Szent Istvánnak, a magyarok királyának ereklyéje található benne. Az apró gyöngyökkel körbefont három medalion forma adja meg a teljes kompozíció szép ritmikáját. Az ikon a bécsi, Szent Miklós tiszteletére fölszentelt orosz székesegyház holland származású protojerejének, Krizosztomosz Píjnenburgnak a keze munkája.

Az ereklyetartó kis medaliont egy nagyobb ikonba foglaltatta az egyházközség, amelyet ünnepélyes keretek között helyezett el a székesegyházban ez év augusztus 20-án. A tábla festője Ronszkaja TatjanaMihajlovna, a kijevi barlangkolostori festőműhely volt növendéke. Ennek az ikonnak is Szent István a középponti alakja. Istvánt teljes alakosan, királyi öltözékben, oldalán karddal látjuk. Itt azonban fejéről leemelte koronáját, és két kezében tartva fölajánlja Szűz Máriának, aki az ikon bal sarkában imára emelt kézzel jelenik meg. Az isteni kegyelem megnyilatkozásaképpen Máriától sugárkéve indul lefelé, amely körbeöleli a szent király népét-országát jelképező koronát, utalván arra, hogy Istennek tetsző felajánlás ez.

A háttérben alul ikonhegyecske mögött Szent István királlyá koronázásának helyszínét, az esztergomi Szent István-bazilikát ismerjük föl, amely István attribútumaként van jelen.

A medalion képecskéjéhez hasonlóan szent királyunkat itt is idősebb korban, ősz hajjal és szakállal festették meg. A nagyobb ikonon azonban nem azt az István alakot látjuk, mint a medalionon. Nyoma sincs itt a medalion merevségének, ami részben annak a következménye, hogy itt István nem frontálisan áll, hanem kissé oldalra fordul, fejét is az Isten Anyja felé fordítja. Arcát többé már nem nyomasztják az országlás súlyos gondjai, cselekedetének helyességében megbizonyosodva, arcát a távozás földöntúli nyugalma hatja át, amely kisimította ráncait. Líraian megformált alak ez. István egyszerű földi halandóként lép elő, aki természetes egyszerűséggel, gyermeki alázattal helyezi az égiek kezébe a koronát, amely földi munkálkodásának legféltettebb gyümölcsét, a keresztény Magyarországot szimbolizálja. E gondolatiságot emeli ki a Szent István ünnepére költött görög nyelvű tropárion, amely magyar fordításban az ikon alsó és felső horizontális sávjában olvasható: A királyság pálcáját Istennek ajánlottad, és szelíd királynak ismertek, aki féli az Istent és buzgó a jóban. Most pedig a mennyekben győzedelmesen vezeted Isten elébe, ó, István, az angyalokkal együtt nagy dicsőséggel, a magyarok népét, akit leigáztál a kereszt fegyverével. Dicsőség Krisztusnak, aki kiválasztott Téged, dicsőség néki, aki rejtelmesen felkent téged a felkenés olajával.

Az ereklyetartó kettős ikon tehát első királyunk két legfontosabb arcát, az államalapító-országépítő királyt és a mélyen keresztény hívő embert állítja elénk. E gondolatiság vizuális nyelven történő megjelenítését szentesíti a belefoglalt szent ereklye.

A két ikonon István attribútumaként megjelenik a magyar Szent Korona. Két egységének, az alsó Corona Grecának és a fölső Corona Latinának, vagyis a görög és a latin koronának az egybefoglalása szimbolizálja, hogy a Szent István-i mű, a magyar latin kereszténység bizánci görög hittérítők korábbi munkájával nyert megalapozást. A korona e jelképisége erőteljes hangsúllyal nyilatkozik meg Szent István kicsiny ereklyéje által jelenlegi helyén, Szűz Mária templomában, a budapesti Nagyboldogasszony-székesegyházban, jelezvén, hogy a valamikori görög alapítású egyházközség és az egész magyarországi görög diaszpóra elmagyarosodott kései leszármazottai, valamint az eredendően magyar ajkú ortodoxia integráns részét képezik a magyar kereszténységnek.

Nagy Márta

bizantinológus

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu