Fény és árnyék szemtanúja volt

Lerner János fotóriporter emlékére

Lerner János neve igencsak jól cseng a hazai fényképezés történetében. Az elmúlt évtizedek egyházi és társadalmi eseményeinek olyan szemtanúja volt ő, aki nemcsak figyelte, de meg is örökítette azt, amit látott.

A pesti Belváros kis utcájában lévő lakásuk ajtajában fogadott. Már rég várta az Új Ember jelentkezését, amellyel több évtizede megszakadt a kapcsolata. Kezet nyújtott. A bal kezét. Odabent épp ennek okát mesélte el először: 1947-ben, egy esküvőn a vaku elődjeként használatos villanó magnézium felrobbant a kezében, mert a háború utáni időkben rossz minőségű, már dörzsölésre is könnyen reagáló anyagot kaptak a fényképezéshez. Csak a kisujja maradt meg a jobb kezén. Először azt hitte, vége szakmai pályafutásának. A következő évtizedek azonban rácáfoltak a jogos félelemre: a Lerner név fogalommá vált a fényképezés hazai történetében.

Kép a magyar egyház történetének árnyékos időszakából: Lékai László (középen) püspökké szentelése 1972-ben

Életéről, hivatásáról kérdeztem szeptember elején a nyolcvankilenc éves mestert. Azt reméltem, többször is felkereshetem őt. Meggyőződésem: korábbi évtizedek minden szemtanúját meg kellene hallgatnunk, hogy tapasztalataik minket is gazdagítsanak - talán érleljenek. S Lerner János nemcsak figyelte, de meg is örökítette a hétköznapok és a közélet számtalan pillanatát. Vallomásai azonban megszakadtak. Találkozásunk után egy héttel fia telefonált, hogy édesapja meghalt. Az életútinterjú nekrológként jelenik meg.

Esztergomi papszentelés 1966-ban

"Irtózatosan ügyetlen kiskölyök voltam" - emlékezett vissza gyerekkorára. Szakmát keresve tizenhét esztendősen úgy döntött: kitanulja a fényképész mesterséget. Különböző műhelyek iskolaévei után felvették az ország legnagyobb fotóriporter irodájába, a Schäffer-cég Rákóczi úti műtermébe. Azok a képek, amelyekre akkor többnyire csak egy-egy napig vagy hétig figyeltek az újságolvasó emberek, ma már történelmi dokumentumok. Lerner János a harmincas években fotózta például a Budapestre látogató olasz király díszmenetét az Oktogonon, Horthy Miklóst, Ribbentropot, Ciano grófot vagy épp Pacelli bíborost (a későbbi XII. Piusz pápát) az 1938-as nemzetközi eucharisztikus kongresszuson. "Nem azért, mintha különleges lettem volna. Ilyen volt a helyzet" - tette hozzá szerényen. 1939 februárjában, amikor a történelem egyre inkább eluralta a magánéletet is, a légierőhöz vonult be katonának. Három év múlva leszerelt, kiváltotta az iparengedélyt, de néhány hónap múlva már a fronton, többek közt Harkovban teljesített szolgálatot. A légi felvételek kidolgozásánál, fénytérképek készítésénél szükség volt szaktudására az egyik legfontosabb alakulatban. A fotólabort egy kórház épületében rendezték be. A háború az ő számára további fél év romániai hadifogság után ért véget.

Ezután következett az újrakezdés, majd a műterem fénykora. Volt idő - mesélte Lerner János -, amikor havonta hatezer színes diát hívtak elő, ma már ezt a technikát nem is használják. Színeskép-kidolgozást pedig minden sarki üzletben vállalnak.

Tizenkét templomba jártak dolgozni rendszeresen. Akkoriban még ez volt a legbiztosabb üzlet a fényképészek számára: szombatonként nyolc-tíz esküvőre is hívták őket; ma jó, ha évenként van ugyanennyi. Az ötvenes évek táján Bády Ferenc óbudai plébános, miután restauráltatta Duna-parti temploma szószékét, kért róla egy fényképet. "Majd elájult, fél óráig nézte a képet" - mondta büszkén az idős mester -, annyira tetszett neki a csaknem tökéletes felvétel.

Bády - ahogy idővel valamennyi jelentősebb plébánia korabeli vezetője - a békepapi mozgalom egyik meghatározó alakja volt. Ő ajánlotta be Lerner Jánost, hogy Kereszt, majd 1956-tól Katolikus Szó című újságjuk számára fotókat készítsen. Csaknem negyed századig dolgozott az első kerületi Dezső utcában található szerkesztőségnek. Képei bekerültek azokba az idegen nyelvű kiadványokba is, amelyeket a hazai "vallásszabadság" igazolására küldtek nyugatra. Legfontosabb kérésük az volt, hogy minél nagyobb tömeg látszódjék a képeken. Azokban az időkben eleinte még csakugyan nagy számban jártak templomba az emberek. De gépe mögül a fényképész is látta, hogy a propagandabeszédek alatt a fele templom kivonul a túllelkesült (túllelkesített?) pap szavai hallatán.

Fényképei a hetvenes évek elejéig megjelentek a gyászos emlékű mozgalom lapjában, de készítőjük neve sosem szerepelt a felvételek alatt. Lerner János ehhez nem járult hozzá, mivel nem értett egyet megrendelői célkitűzéseivel. Aztán az állítólag puhuló diktatúrában - csaknem egy évtizeddel az 1964-es vatikáni-magyar részleges megállapodás megkötése után - egy koholt külföldi fényképezőgép-vásárlási ügy nyomán igyekeztek beszervezni Lerner Jánost, amit ő kereken elutasított. Így aztán a hivatalos egyházi megrendelések elapadtak. Az Új Emberrel való kapcsolata is - vélhetően "felsőbb utasításra" - ekkoriban szakadt meg.

Míg egészsége engedte, dolgozott, később már a mesterséget folytató fiaihoz járt le az üzletbe.

Régi fényképeit nézegetem. Egy örömeivel, bűneivel, alkotásaival, mulasztásaival együtt elsüllyedt, de hatásaiban ma is köztünk élő világ lenyomatait. Legtöbbször kiemelkedő, nagy nyilvánosság előtt vagy családi körben zajló, ünnepi pillanatokat örökítenek meg - mindazokat az eseményeket, amelyekre valaha fényképészt hívtak. Amikor még nem mindenki volt "fotós", akinek fényképezőgép került a kezébe. A régi technikával készült képek szépségének, gazdagságának titka a szaktudás, amit nem pótol semmiféle csodamasina automatizmusa. Az avatatlan szem legtöbbször csak a felszínt látja e felvételeken. Ha azonban a szemtanúkat hallgatva igyekszünk megismerni a képek történetét, keletkezésük körülményeit, a múlt mélyére is bepillantást nyerhetünk.

Fény és árnyék a fotókon. Ismert fény és ismeretlen árnyék a képen rögzült események hátterében. Ha jól figyelünk, e képek is talán bölcsebbé tehetnek. Sarkukban a cégjelzés: fotó Lerner. A szemek s a kezek, melyeknek e tanúkat köszönhetjük, örökre elpihentek.

Szigeti László

Fotó: Lerner

(Idősebb Lerner János temetése október 7-én 10.30 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Lelkiüdvéért előtte, 9.30 órakor mondanak szentmisét a farkasréti Mindenszentek-templomban.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu