Mosoly

Hasznos, de kellemetlen jármű a metró. Gyorsabban lehet vele átutazni a tömött városon, mint bármi mással. Ám zaja elnyomja a beszélgetés hangjait, és sötét alagutakba kell alászállnia a - különösen az első borús, hideg őszi napon - napfényre vágyó embernek.

Maguk elé bámuló, fáradt tekintetekkel utaztam együtt hazafelé egyik délután a föld alatt. Én is egy voltam közülük, s ilyen hangulatban a metróban még inkább kimerül az ember. Egy babakocsis anyuka harcolta át magát a tömegen az ajtó elé, hogy leszálljon. Az ülés szélén egy sebhelyes arcú férfi ült. Igazi morcos alak, aki, ahogy mondani szokták, sokat látott már a világból. Benézett a babakocsiba, és kisimult arccal, hirtelen eltűnt hegekkel rámosolygott a kisgyerekre. Ő vette észre egyedül a sötét őszi metrónak ezt a csöpp kincsét, ő, aki már olyan sokat látott. A baba gyöngyözően viszszanevetett rá.

"Olyan simogató a világ néha mégis" - szólalt meg bennem Radnóti Miklós. Én nem láttam a kisgyerek arcát, csak a férfiét. S talán én voltam az egyetlen, aki észrevette a metrókocsinak ezt a másik kincsét.

kácser

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu