Mi a szabadság?

Vajon feltették-e Istennek és önmaguknak ezt a kérdést a vérbe fojtott szabadságharc áldozatai 1849 októberében? Vajon a kivégzett tábornokok és a bujdosni kényszerült száműzöttek örülnének-e, ha látnák, milyen nagy lett hazánkban a szabadság az utóbbi tizenöt évben? Lehet-e egyáltalán mennyiségben mérni a szabadságot: sok, kevés, elegendő, túlcsorduló - vagy minőségi kérdésről van szó?

"A szabadság önmagában lehetőség arra, hogy jóra vagy rosszra használjuk" - írja Emlékezet és önazonosság című lelki, politikai végrendeletében II. János Pál pápa. Amennyiben jól élek a szabadságommal, akkor én magam is és a környezetem is jobbá válik. Ellenkező esetben önmagamat és a környezetemet is tönkreteszem. Nem kell különleges képesség ahhoz, hogy e megállapítás józan igazságát belássuk. A féktelen szabadosság káros hatásait nap mint nap megszenvedjük: a kutató "szabadsága", hogy feltalálja az abortusztablettát, az üzletemberé, hogy eladja azt, a felhasználóé pedig, hogy a kezdődő magzati életet megszüntesse...

Korunk gondolkodásának veszélye, hogy a szabadság gyakorlása közben szívesen elvonatkoztatunk tetteink erkölcsi következményeitől. A közgondolkodás számára a szabadság legfontosabb tulajdonsága, hogy "azt tehetek, amit akarok". Cselekedet és erkölcsiség, mintha a végtelenben összeérő párhuzamos egyenesekként kísérnék életünket. Baj csupán akkor van, ha egy terrorista a bombáját éppen abba a kocsiba helyezte el, amelyikben mi magunk is utazunk, vagy egy felelőtlen kábítószerügynök éppen a mi gyermekünknek kínálná portékáját. Káintól Bábelig az erkölcs nélküli szabadság megannyi példájával találkozhatunk. A szabadság ilyetén értelmezése legtöbbször múló szeszélyeink kielégítése, a pillanatnyi előnyökért és élvezetekért. Ezért hangsúlyozza egyházunk, hogy a szabadság elválaszthatatlan a jó és a rossz kérdésétől.

A rá vonatkozó legtalálóbb eligazítást maga Krisztus adta: Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és minden erődből, felebarátodat pedig mint önmagadat. Az ember szabadsága legtökéletesebb megvalósulását a szeretet kettős parancsában találja meg. A szabadság hivatása a szeretet, mely hősies magasságokba képes emelni az embert. Amint Krisztus "életét adta testvéreiért", úgy az ő példája nyomán mártírok és hitvallók sora áldozta fel életét szabadon embertársaiért, ha kellett, a hazájáért.

Ezért - ha válaszolnom kellene a fenti kérdésre: mi a szabadság? - azt mondanám, hallatlan erő, mely igazságban és erkölcsi elvek szerint megélve képes felemelni, megújítani és emberhez méltóbbá tenni a világot. Vigyázzunk ezért a szabadságunkra!

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu