|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Amiről nem hallottunk Rendhagyó történelemóra a Polgárok Házában A Rendhagyó Tanórák sorozat nemrég megtartott első előadása érdekes áttekintést adott történelmünkről, főként közelmúltunkról, Budapesten, a Polgárok Házában. Kovács Ákos - a fiatalok körében különösen népszerű énekes, zeneszerző és dalszövegíró - lendületes, tartalmas előadása során a témával kapcsolatban fölmerülő legtöbb kérdést feltette, majd válaszolt is rájuk - pergő ritmusban.
"Isten, haza, család, tanulás, becsület, szeretet, összetartozás, áldozat" - soroltuk a közönség soraiból arra a kérdésre, hogy melyek azok a fontos értékek, amelyek segítenek bennünket emberré válni, s amelyek belőlünk olyan társadalmat - vagy ahogy a reformkorban mondták: társaságot - alakítanak, melyben többek leszünk az egyéni érdekek kusza halmazánál. Ezekről az eszményekről a szavak útján szerzünk tudomást - folytatta az előadó. Nélkülük nem tudunk gondolkodni. S miként jelenik meg a Szentírásban a gonosz megnevezése? A hazugság atyja, aki először is a szavakat teszi tönkre. E témában érdemes fölütni George Orwell 1984 című könyvét, a totális diktatúra "fikciós" regényét. A fizikai, de főképp az érzelmi diktatúrák működési mechanizmusaival ismerkedve a tényanyag annyira döbbenetes, hogy nem akarjuk elsőre elhinni. Főleg azért, mert mi ezzel nagyon ritkán vagy csak szőrmentén találkoztunk. A mai történelemoktatásban általában leheletfinomsággal nyúlnak a témához. Miféle egyenlőség? A kommunizmus a kollektív egyenlőség elvét hirdeti. Eötvös József írja az 1800-as évek közepén: "A kereszténység és a kommunizmus egyenlőségeszményének hasonlóságát csak formai megegyezésnek tartom. A kommunisták (XIX. század!) a birtok közösségének védelmében az első keresztyénekre hivatkoznak, helytelenül. Jelentős különbség van a két felfogás között az anyaghoz való viszonyban: a vagyoni egyenlőséget azért hirdeti az ősegyház, mert elveti az anyagi javakat; ezzel szemben a kommunisták az anyagi élvezetet helyezik minden elébe. A tan, amely az élvezetet tekinti a lét egyedüli céljának, azt csupán állati szükségeink kielégítésében leli föltalálni. Az emberi természet ellentéteit azáltal akarja megszüntetni, hogy a lelket a testnek teljesen alárendeli. Meggyőződésem, hogy a szocialista és kommunista elvek kivihetetlenek." A nagy Szovjetunióban a dolgozók sorban álltak az egyes termékekért, a kiválasztottaknak pedig minden bőséggel jutott. A rendes fizetés mellé kapott "bélelt" borítékon pedig a szöveg: Sztálin elvtárstól kapta személyesen. A rendszer ugyanakkor irracionális, nem tudni, mikor kire sújt le: minden "vagyonát", sőt életét vesztheti bárki, bármely poszton. S hogyan "védekezik" a struktúra embere? Lop, amennyit csak bír - fejti ki Ákos. - Ugye, mintha mindennek köze lenne a hazugsághoz s annak atyjához? Életünk sarokkövei veszélyben A haza kivégzése: a proletár internacionalizmus. Idézet a Kommunista Kiáltványból: "a munkásoknak nincs hazájuk, nem lehet tőlük elvenni azt, amijük nincs. A proletariátusnak mindenekelőtt a politikai hatalmat kell meghódítani, osztállyá kell emelkednie, önmagát nemzetté kell szerveznie. "Világ proletárjai, egyesüljetek!" (Sokáig egyik újságunk címlapján ez volt olvasható.) Vesd össze: nemrég azt hallhattuk a Nemzeti Színház igazgatói posztjára pályázó fiatal színházrendezőnktől, hogy a nemzetfogalom számára értelmezhetetlen. És a társadalom alapegységével, a családdal mi történik? A második világháború szörnyű pusztítása után a zabráló szovjet "fölszabadítók" malenkij robotra vittek hazánkból hétszázezer magyart. Ez az életben maradt lakosság tíz százalékát jelentette. Összeszedték őket az utcán. Miért nem hallottunk ezekről a dolgokról, miért nincs nyilvánosságuk? Naivan azt gondoljuk, hogy a rendszerváltással megoldódott ez a probléma. Szó sincs róla. A hazugság atyja az igazság álarcába bújik, eltorzítja az eszményeinket, a hozzájuk vezető hidakat, a szavakat kisajátítja. Tart még az 1984-es év. Elővehetjük újra Eötvöst és Orwell könyvét, aztán A kommunizmus fekete könyvét is; rádöbbenhetünk, hogy mennyi mindenről nem tudunk. A Polgárok Háza olvasókönyvtára nyitva áll. Szöveg és fotó: Plichta Adrien
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|