 |
 |
 |
 |
2005.03.13
|
Megjelent
a Teofil márciusi száma - 12 oldalon! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Szentírás-magyarázat Lázár feltámasztása Nagyböjt 5. vasárnapja - Jn 11,1-45
Jézusnak barátja volt Lázár: halála hírére megrendül, mint minden ember. Mária és Márta a halálát követő szertartásokat végzik az evangéliumi elbeszélés szerint (11,19), siratják azt, akit szerettek. A tömeg egy része osztja Jézus megindultságát, együtt érez vele, és csak annyit állapít meg: "Mennyire szerette!" (36. v.) Mások viszont követelést fogalmaznak meg: miért nem tesz most barátjáért csodát? (37. v.) Az evangélium késői olvasói tudják, ezek a megállapítások készítik elő a feltámasztás csodáját. Ez a történet azonban kiemelkedik a többi csodaelbeszélés közül, problematikája azóta is foglalkoztatja a híveket és a magyarázókat, mert először találkozik a Bibliát olvasó a feltámadás elbeszélésének történetével. A feltámadás a kereszténység leghihetetlenebb tanításai közé tartozik. Mindig is nehéz volt erről beszélni, de most, amikor minden jelenséget természettudományos szempontból igyekszünk vizsgálni, még nehezebb. Ebben az esetben van egy másik fontos kérdés is. Vajon Jézus föltámadása és Lázár föltámasztása ugyanaz az esemény-e, vagy más? Lázárt Jézus visszahívta a halálból ebbe a földi életbe, ez nyilvánvaló (44. v.). Jézust feltámasztotta az Atya a halálból, és bár tapasztalták a feltámadott megjelenését, nyilvánvaló, hogy a feltámadott Jézus nem ebbe az életbe tért vissza. Az első kérdésünk: pontosak-e ezek a leírások Lázárról és Jézusról? Lehet-e a legendaképződés egyik "terméke" Lázár feltámasztásának története? A kérdést nem tudjuk kikerülni. Ha azt mondjuk: Lázárt csak a történet szerint támasztották fel, nem a valóságban, akkor egy ilyen mese nem nagyon érdekelte volna a zsidókat, nem akarták volna ezután megölni Jézust, aki ilyen rendkívüli csodát tett. Jézus csodái is keltettek furcsa mendemondákat, amelyek nem tetszettek a farizeusoknak, de feltámadása után mégsem fogalmazódott meg Jézus újbóli megölésének gondolata. Tehát ellenségei is tudják: másról van szó. Lázár feltámasztása, újraélesztése még így is példátlan tett Jézustól. Az a Lázár, aki már a sírban volt, egyszer csak előjön. Lázár azt követően nem jelent meg itt is, ott is. Lázár feltámasztása nem eredményezett hitet a tanítványokban. Hiába tudtak erről az eseményről a szenvedéstörténet eseményei előtt, Jézus halála után szétszéledtek, lezárt ügynek tekintve Jézus misszióját, amely halálával befejeződött... Jézus feltámadása viszont hitet eredményezett, olyan bizonyosságot, hogy van átjárás ég és föld között, sőt az életünk nem fejeződik be a halállal. Lázár feltámasztása ezt a bizonyosságot nem adta meg sem a tanítványoknak, sem az ott állóknak... A feltámadás kérdése megmaradt a kereszténység legproblematikusabb tanításának. Ma is vannak, akik "racionalizálni" akarják ezt a történetet és a feltámadás kérdését is: azt állítva, hogy Jézus és Lázár is csak a hitben támadt fel. Sokan összemossák a két feltámasztás között a különbséget, mások egyszerűen botránynak tartják, vagy egyszerűen ósdi mesének. Tehetik ezt azért is, mert a mai embernek a halál egy távoli valami, amit a városok peremére és a kórházak intenzív osztályaira száműzött az élők félelme. De szeretteink nagyon is valóságos halála kapcsán egyre közelebb jön hozzánk, és akkor már csak az lesz fontos, tud-e valaki választ adni a halálra, a halál utáni életre, mert múló éveinkkel személyesen is egyre mélyebben érint bennünket. A félelmet legyőzi az idő, az évek. A legjobb válasz maradt - a legnehezebb: a feltámadás. Nem Lázáré, hanem Jézusé. Benyik György
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
