Az Eucharisztia Éve

Csodák (2.)

A csodák, rendkívüli jelenségek mindig nagy érdeklődésre tartottak számot. Azok az eucharisztikus csodák, amelyek Itália földjén keltették fel a hívők figyelmét, az eucharisztia tanának egy-egy mozzanatára - legtöbbször a valóságos jelenlétre irányították a figyelmet, és segítették a hit elmélyítését.

Veroli, a Rómától délre, mintegy nyolcvan kilométerre fekvő település ősi itáliai szokás szerint a hegytetőn épült. Évszázados templomait, palotáit szép freskók díszítik, és értékes műkincsekkel büszkélkedhetnek. Egykor püspöki székhely volt.

A csoda 1570. március 26-án, húsvétvasárnap történt a Szent Erasmus-bazilikában. Az ünnep szokása szerint a templomban negyvenórás szentségimádást tartottak, annak emlékére, hogy Krisztus teste is éppen ennyi ideig nyugodott a sírban.

Azokban az időkben még nem ismerték a ma használatos szentségtartót. A szentostyát egy henger alakú ezüsttartóba tették, amelyet egy nagyméretű, ugyancsak ezüst kehelybe helyeztek, és a tetejére tett paténával zárták le. Az egészet szép selyemszalaggal átkötötték, amelynek két szárnyát a kehely szárán masnival erősítettek meg. A bazilika kanonokja, Angelo de Angelis atya az így elkészített kelyhet a húsvét esti dicséret után a Nagy Szent Gergely pápáról elnevezett mellékoltárra helyezte, amelyet az alkalomból sok-sok gyertyával világítottak meg. A város jámbor testvérületeinek tagjai fekete kámzsába öltözve a bazilikába vonultak, és óránként váltották egymást az oltáriszentség előtt. Amint imádkozni kezdtek, a kehely a benne lévő ostyatartóval átlátszóvá vált, mint a kristály, és a kehely alján fénylő csillag jelent meg. A csillagon egy szentostya nyugodott. Rövid idő alatt az ostya egy bárányfelhő által félig eltakart fekete ruhás gyermekké vált a kehely fölött, röviddel később pedig a kereszten haldokló Jézus alakja tűnt fel. A jelenés szemtanúi könnyhullatás és kiáltozás között Isten irgalmáért kezdtek esedezni. A hír villámgyorsan bejárta a várost, és a Szent Erasmus-templom mindjárt megtelt hívekkel és a város előkelőségeivel, akik között ott volt a püspök is. Sokan személyesen meggyőződhettek a csodás eseményről, mivel a természetfölötti jelenség sok szemtanú vallomása szerint fél óráig tartott.

A következő napon, március 27-én, ugyanabban az órában a csillag fénye újból ragyogni kezdett a kehely alján, ám rövidesen kialudt. Az összes jelenlévő világosan látta, hogy a kehelyből felszállt három egyforma nagyságú, egymást érintő ostya. Az ostyák lassan eltűntek, és helyükön három gyermek jelent meg, a középső nagyobb volt a másik kettőnél. Később már csak egy ostya és egy gyermek volt látható. Ezek a jelenések is fél óra hosszat tartottak, éppúgy, mint az előző estiek. A negyvenórás szentségimádás után az egyházi hatóságok döntése értelmében a szentostyát nem tették vissza a szentségházba, hanem a kitételt meghoszszabbították április 6-áig. Időközben számos imameghallgatás és csodás gyógyulás történt a város lakói és a környező falvakból érkezett emberek között. A csodás kelyhet még ma is őrzik a templomban.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu