LITURGIA

A kötelező imádság

(Az Imaórák liturgiája 7.)

Első látásra furcsának tűnik a cím jelzője: kötelező. Az imádság, amellyel Istenhez fordulunk, amely lelkünk Istenhez való emelését, kapcsolatát jelenti - miért kötelező? És mit értünk azon, hogy az Imaórák liturgiája kötelezettséget jelent az egyház egyes tagjainak?

Ebben az esetben az imádság azért kötelezettség, mert hozzá tartozik ahhoz a küldetéshez, amelyet a felszentelt személyek tesznek. Megbízatásuk ugyanis nemcsak Isten népének szolgálata a tanítás, a szentségek kiszolgáltatása és a vezetésük által, hanem Krisztus imádsága általuk állandóan jelen van az egyház életében.

A püspöknek ebben is kiemelt szerepe van, mert ő képviseli Urunkat a nép előtt. Ugyanakkor az imádsága által könyörög a reá bízott nyájért. A papság egységben van a püspökkel, és együtt végzik az ima szent szolgálatát. Bár sok alkalommal egyedül imádkozzák a zsolozsmájukat, de éppen az Imaórák liturgiájának az egysége biztosítja, hogy a hatalmas imádkozó kórust emberi szemmel nem látható kötelék köti össze.

Az Imaórák liturgiája az egyház rendezett imádsága. Az egyes imaórák a nap bizonyos szakára készültek. Így magukon viselik azokat az időbeli jellegeket is, amikor ezt végzik. Már a nevük is kifejezi: reggeli dicséret és esti dicséret. Ez a két sarkalatos imádsága a napnak. A dicséret szó tökéletesen kifejezi a tartalmát. Istent dicsérjük a teremtésért, a megváltásért, a tőle kapott adományokért, és még lehetne folytatni a felsorolást. A legcsodálatosabb azonban ebben a dicséretben az, hogy nem a magunk gyarló emberi szavaival, hanem Istentől kapott kincsünkből, a Szentírásból vesszük a legnagyobb részét. De tartalmazza az egyház imádságos életének egyéb költői kincseit vagy sajátos imádságait is (ezekről még később lesz szó).

Az olvasmányos imaóra a Szentírás tanításán kívül az egyház, az egyházatyák és a szentek műveiből is közöl szemelvényeket, segítve ezzel az imádkozók lelki gazdagodását. Micsoda lelki megerősödést jelent az évszázadok beszédeiből és irataiból olvasni hitbeli elkötelezettségükről, amelyek még teljesebbé és tökéletesebbé teszik ismereteinket!

A napközi imaóra a napi munka közben állít meg rövid időre, hogy a tevékeny életben se feledkezzenek meg szolgálatukról és küldetésükről az imára kötelezettek. Az esti befejező imaóra hálaadás a napért és kérés a nyugodalmas éjszakai pihenésért. Így hatja át az egész napot az imádság szolgálata.

Az Imaórák liturgiájának végzésére a felszentelt személyek, a szerzetesek vannak kötelezve. De nagyon sok helyen - az egyház biztatására - közösen végeznek a hívek is egy-egy imaórát. Általában a reggeli vagy az esti dicséret a legalkalmasabb.

Elmondhatjuk, hogy az egyháznak ez az imádsága egyáltalán nem unalmas. Gazdag tartalmával, szépségével tanít, de leginkább felemel bennünket Istenhez. Akár egyénileg, akár közösségben végezzük, beszélgetés az Isten és az ember között. Az itt leírtak igazáról csak a saját tapasztalataink tudnak meggyőzni. Legyen életté a zsolozsma nyitó fohásza: Nyisd meg, Uram, ajkaimat, hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu