Uj Ember

2005.03.13
LXI. évf. 11. (2952.)

Megjelent
a Teofil
márciusi száma
- 12 oldalon!

Főoldal
Címlap
Falak helyett hidakra volna szükség...
Templomi gyűjtés a Szentföld javára
Egy embertelen rendszer áldozatai voltak
Az MKPK nyilatkozata az "ügynöktörvényről"
Nemzeti eucharisztikus kongresszus lesz...
A püspöki kar tavaszi üléséről
Én nemzetem, magyar népem
Lelkiség
Lázár feltámasztása
Szentírás-magyarázat
Isten "késlekedik"...
Homíliavázlat
A kötelező imádság
LITURGIA
Csodák (2.)
Az Eucharisztia Éve
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Egy megosztott ország békére vágyik
Az egyház nem köztestület
Erdő Péter bíboros az átvilágításról
Nem "emberi jog" - nem alternatíva
Átlátunk-e a mesterséges pókhálón
A "hit pajzsaként" élni
Miért tekintették ellenségnek a papokat?
Lapszél
Büszkék lehetünk!
Élő egyház
Emlékek, álmok, realitások
Konferencia a vallási és zarándokturizmusról Komárom-Esztergom megyében
Vanyó Tihamér százéves
Elhunyt a bécsi magyar lelkész
Keresztény RTV-újság
Szólj hozzám...
Élő egyház
Egy kisebbség vezeti Európát a szakadék felé
Fórum
Egy író hazatalált
Egy hét
Tavasz, nyár, ősz, tél... és újra tavasz
Film
Három hangon
Az Olvasó írja
Az őszinte vallomás a hatásos eszköz...
Három szín - egy igazság
Fórum
A szent hely és a szent idő találkozásában
A nemzeti szentföldi zarándoklat emlékei
Fórum
Hatvan éve történt
Az egyházi földek államosítása
Fórum
Igaz történetek - mint védőoltás...
Bögre Zsuzsanna szociológus a vallásosságról, diktatúrákról és a túlélésről
Esterházy János emlékezete
Ifjúság
Szólj hozzá!
Amiről nem hallottunk
Rendhagyó történelemóra a Polgárok Házában
Programajánló
A hazát szeretni
Magyar egyetemisták imái a pápáért
REJTVÉNY
Kultúra
"Dolgaim elől rejtegetlek..."
Az Isten-kereső József Attila (4.)
Budapesti Tavaszi Fesztivál
Válogatás a huszonöt éves rendezvénysorozat programjából
Szinte még meg sem
A tárogató halála
Paletta
Fórum
Megnyílik a Művészetek Palotája
A "hangszerépítő": Zoboki Gábor
Mozaik
Keresztutak
Pálffy Katalin kiállítására
Idő, hogy szeressünk
Cor-hétvége Nyíregyházán
Hol lehet a szenteltvíztartó?
Áldozat-oltár
Szakrális kiállítás az Olof Palme-házban
Meleg színekben pompázó rózsanád
Esterházy-ünnepség Budapesten

 

LITURGIA

A kötelező imádság

(Az Imaórák liturgiája 7.)

Első látásra furcsának tűnik a cím jelzője: kötelező. Az imádság, amellyel Istenhez fordulunk, amely lelkünk Istenhez való emelését, kapcsolatát jelenti - miért kötelező? És mit értünk azon, hogy az Imaórák liturgiája kötelezettséget jelent az egyház egyes tagjainak?


Ebben az esetben az imádság azért kötelezettség, mert hozzá tartozik ahhoz a küldetéshez, amelyet a felszentelt személyek tesznek. Megbízatásuk ugyanis nemcsak Isten népének szolgálata a tanítás, a szentségek kiszolgáltatása és a vezetésük által, hanem Krisztus imádsága általuk állandóan jelen van az egyház életében.

A püspöknek ebben is kiemelt szerepe van, mert ő képviseli Urunkat a nép előtt. Ugyanakkor az imádsága által könyörög a reá bízott nyájért. A papság egységben van a püspökkel, és együtt végzik az ima szent szolgálatát. Bár sok alkalommal egyedül imádkozzák a zsolozsmájukat, de éppen az Imaórák liturgiájának az egysége biztosítja, hogy a hatalmas imádkozó kórust emberi szemmel nem látható kötelék köti össze.

Az Imaórák liturgiája az egyház rendezett imádsága. Az egyes imaórák a nap bizonyos szakára készültek. Így magukon viselik azokat az időbeli jellegeket is, amikor ezt végzik. Már a nevük is kifejezi: reggeli dicséret és esti dicséret. Ez a két sarkalatos imádsága a napnak. A dicséret szó tökéletesen kifejezi a tartalmát. Istent dicsérjük a teremtésért, a megváltásért, a tőle kapott adományokért, és még lehetne folytatni a felsorolást. A legcsodálatosabb azonban ebben a dicséretben az, hogy nem a magunk gyarló emberi szavaival, hanem Istentől kapott kincsünkből, a Szentírásból vesszük a legnagyobb részét. De tartalmazza az egyház imádságos életének egyéb költői kincseit vagy sajátos imádságait is (ezekről még később lesz szó).

Az olvasmányos imaóra a Szentírás tanításán kívül az egyház, az egyházatyák és a szentek műveiből is közöl szemelvényeket, segítve ezzel az imádkozók lelki gazdagodását. Micsoda lelki megerősödést jelent az évszázadok beszédeiből és irataiból olvasni hitbeli elkötelezettségükről, amelyek még teljesebbé és tökéletesebbé teszik ismereteinket!

A napközi imaóra a napi munka közben állít meg rövid időre, hogy a tevékeny életben se feledkezzenek meg szolgálatukról és küldetésükről az imára kötelezettek. Az esti befejező imaóra hálaadás a napért és kérés a nyugodalmas éjszakai pihenésért. Így hatja át az egész napot az imádság szolgálata.

Az Imaórák liturgiájának végzésére a felszentelt személyek, a szerzetesek vannak kötelezve. De nagyon sok helyen - az egyház biztatására - közösen végeznek a hívek is egy-egy imaórát. Általában a reggeli vagy az esti dicséret a legalkalmasabb.

Elmondhatjuk, hogy az egyháznak ez az imádsága egyáltalán nem unalmas. Gazdag tartalmával, szépségével tanít, de leginkább felemel bennünket Istenhez. Akár egyénileg, akár közösségben végezzük, beszélgetés az Isten és az ember között. Az itt leírtak igazáról csak a saját tapasztalataink tudnak meggyőzni. Legyen életté a zsolozsma nyitó fohásza: Nyisd meg, Uram, ajkaimat, hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Verbényi István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu