Esterházy János emlékezete

A mártírsorsú felvidéki magyar politikus, gróf Esterházy János (1901-1957) életéről a dunaszerdahelyi Nap Kiadónál jelent meg Molnár Imre történész könyve 1997-ben. Időközben lengyelül is napvilágot látott a mű, melyet a szerző a múlt év végén személyesen adott át a Szentatyának. Erről készült Bertha Éva riportja a felvidéki Remény című katolikus hetilapban, melynek rövidített változatát közöljük az alábbiakban.

- A könyv magyar nyelvű megjelenése óta szerettem volna, ha Esterházy János életrajza szlovákul és lengyelül is napvilágot lát - mondta Molnár Imre. - Meggyőződésem, hogy sok szlováknak változna meg a véleménye, ha közelebbről megismerné szenvedéssel és végül mártírsorssal beteljesedett életét. Példa erre Frantisek Miklósko esete, aki fenntartásai ellenére is tiszteli Esterházyt, mivel alkalma volt közelebbről is megismerni életének egyes (különösen a börtönévekre vonatkozó) szakaszait. A lengyel kiadásnak más indokai is vannak. Köztudott, hogy Esterházy János édesanyja lengyel volt.

Az, hogy Esterházy ma a példaképünk, morális, lelki és nemzeti értelemben is útmutatónk lehet, nagymértékben lengyel édesanyjának köszönhető. János szerette családjának lengyel felét, szívesen időzött Lengyelországban. A második világháború kitörését követően mindent megtett, hogy ottani rokonait s a velük tömegesen Magyarországra érkező lengyel menekülteket segítse. Könyvem lengyel kiadásában ezzel bővebben foglalkozom. A végső lökést e kiadás megvalósításához az adta, amikor a mirovi börtöntemetőben járva láttam, hogy e szörnyű börtönbe a második világháború alatt lengyel hazafiak százait zárták be a németek, s közülük több tucatot kivégezve vagy halálra kínozva itt, e börtöntemetőbe földeltek el ugyancsak jeltelen tömegsírokban. Bő tíz évvel később nagy valószínűséggel Esterházy János hamvai is ide kerültek - így legalább részben az övéi közé került...

Itt, Varsóban megismerkedhettem Esterházy János húgának, Máriának (akinek férje az ugyancsak lengyel Mycielski család sarja volt) gyermekeivel, akik öten voltak, s közülük hárman (Piotr, Jadwiga és Zófia) még ma is élnek. Morális értelemben ők is sokban segítették a lengyel kiadás megvalósulását.

Esterházy Alice nagyon örült a megjelenés hírének. Első reakciója az volt, hogy a könyvet el kellene juttatni a Szentatyának. Egy kedves lengyel pap ismerősöm közölte, hogy épp most készül egy zarándokcsoporttal Rómába. Felajánlotta, vegyek részt én is a zarándoklaton. Azon kevesek között lehettem, akik személyesen járulhattak a Szentatya elébe. Mivel hosszú sor állt még mögöttem, alig egy-két percet tudtam beszélni vele. Elmondtam, milyen könyvet hoztam számára. Elmélyült figyelemmel hallgatta lengyelül elmondott szavaimat. A könyvbe a következő dedikációt írtam:

"Ajánlom őszentségének egy igaz ember, a félig lengyel, félig magyar származású Esterházy János életrajzát, aki az üldözöttek pártfogója, a lelkiismeret szavának őrzője és a keresztény értékek hűséges hirdetője volt. Mindezért élete a kommunista rendszer áldozatává vált. Egyben kérem áldását tisztelőire, elsősorban a szlovákiai magyar nemzeti kisebbségre, amelyből származott, s amelyért életét és szenvedéseit felajánlotta."

Felmerült bennem a kérdés: lehet-e valamilyen köze Esterházy János életének a Szentatya által épp most meghirdetett Eucharisztia Évéhez. Eszembe jut börtönkálváriájának az az epizódja, amikor a vele együtt börtönbe zárt papok a titokban konszekrált kenyeret éppen Esterházyra bízták, mivel holmijukat gyakorta átkutatták, s őket személyesen is megmotozták. Ő, mint valami járkáló monstrancia a rongyaiba rejtett szent kenyeret nemcsak őrizte, hanem a haldoklókhoz, s egyéb rászorulókhoz is eljuttatta a "legfőbb eledelt", ahogy ő nevezte börtönből kijuttatott rejtjelezett levelében. Vajon nem adott-e mindezzel örök példát Esterházy János minden hívő katolikus ember számára?

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu