Csordás Eörs

Egy megosztott ország békére vágyik

"Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem! Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és fallal körülzárt város!" (Zsolt 122,1-3). Így énekelt a zarándok, amikor bevonult a Szent Város kapuján. Jeruzsálem zsidóknak, moszlimoknak és keresztényeknek egyaránt szent város.

Amikor a Közel-Kelet tragikus kérdéseiről esik szó újságban, rádióban vagy televízióban, mindenki a zsidók és moszlimok szenvedéseit említi. Úgy tűnik, keresztény testvéreinkre senki sem gondol. Pedig keresztény testvéreink fokozottan osztoznak a Szentföldön élők nehézségeiben. A Közel-Kelet kavargó problémái közül az intifádák megfosztották őket megélhetésüktől, és megtizedelték soraikat. Sokan elmenekültek, az otthon maradottak elvesztették munkahelyüket, elestek az egészségügyi ellátástól, tanulási lehetőségüktől. Vallási és szociális intézményeik az összeomlás szélére jutottak. Gondolnunk kell rájuk! Már Szent Pál apostol figyelmeztet bennünket kötelezettségünkre, hogy akikkel a lelki javakban osztozunk, azoknak anyagiakban is kötelesek vagyunk segítségére lenni (vö. Róm 15,27). A Szentírásnak ez az intelme indította a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát arra, hogy március 13-ára országos gyűjtést rendeljen el a "jeruzsálemi szegények" javára.

Mi is ez az intifáda, amelynek olyan borzalmas következményei vannak - igaz, nemcsak a keresztényekre, hanem a zsidókra és a moszlimokra egyaránt? Egyszerű szavakkal így mondhatnánk: az izraeli megszállás elleni palesztin népfelkelés. Az első intifáda 1987 decemberében kezdődött - az összetűzéseknek 2000 palesztin és 200 izraeli esett áldozatul -, ennek az első intifádának az 1993-as oslói békemegállapodás vetett véget. Sajnos, nem sokáig tartott a nyugalom. A második intifáda 2000. szeptember 29-én vette kezdetét. Az előzőhöz képest az volt a jelentős változás, hogy a korábbi, nyílt katonai összecsapások helyett kis fegyveres csoportok, öngyilkos merénylők vették fel a harcot, tették bizonytalanná az életet. Ennek mikor lesz vége? A jeruzsálemi Osztrák Zarándokház rektora, Markus Stephan Bugnyar atya és munkatársai telve optimizmussal már arról beszélnek, hogy a második intifáda a végét járja.

Bár a múlt arra figyelmeztet bennünket, hogy csínján kell bánni az ilyenfajta prognózisokkal, mégis úgy tűnik, valóban komoly jelei mutatkoznak a politikai enyhülésnek. Ilyen jel, hogy egyre több csoport jelezte szándékát, hogy zarándoklatra indulnak a Szentföldre. Fontos ez, nagyon fontos. Nemcsak a zarándokok számára, akik lelkiekben gazdagodnak, de ott élő keresztény testvéreink számára is, akik nagyon várnak minket. A bennszülött keresztényeknek nagyon nagy szükségük van ránk. A szegénység mellett ugyanis a magányosság igája nehezedik rájuk. Szent Pál nemcsak gyűjtést szervezett a jeruzsálemi szegények javára, hanem személyesen vitte el a gyűjtött adományokat a Szent Városba, mintha mondani akarná nekünk: nagyon fontos az anyagi támogatás, de még fontosabb az összetartozás tudata.

Püspökeink ebben a kérdésben is Szent Pál apostol nyomdokaiba lépnek. Húsvéthétfőn Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek indul kispapjainak egy csoportjával Jeruzsálembe. Néhány héttel később, április 20-án, a Szentsír Lovagrend magyarországi helytartóságának szervezésében Erdő Péter bíboros, a lovagrend tagja indul a Szentföldre a főegyházmegye diakónusainak kíséretében, hogy végigjárja a szent helyeket. Erdő Péter személyében a történelemben először zarándokol hivatalban lévő magyar prímás a Szentföldre.

Nagyot téved, aki azt gondolja, minderre csak nekünk, keresztényeknek van szükségünk. Igaz lélekkel írja a zarándokház rektora: "Minél több zarándok érkezik, annál inkább rákényszerülnek a felelős vezetők arra, hogy a békéről, nyugalomról és a biztonságról gondoskodjanak. Így mi, keresztények jelenlétünkkel és imánkkal aktívan hozzájárulunk a Közel-Kelet békéjéhez."

Ugyanaz a zarándok, aki kétezerötszáz évvel ezelőtt úgy örvendezett, hogy megláthatja a Szent Várost, és kapuiban állhat Jeruzsálemnek, felszólít bennünket:

"Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!" (Zsolt 122,6-9).

(A szerző katolikus pap, a bécsi Pázmáneum rektora, a Szentsír Lovagrend magyarországi helytartóságának koadjutor nagyperjele)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu