Három hangon

Paul Claudel költészete már jó ideje a köztudatban lehetne, hiszen a jezsuita költő, esszéista, Szabó Ferenc több kötetében is ír a konvertita franciáról, akinek élete, megtérése tipikusan a XX. század kereső emberének útja.

A Vigilia indulásakor - hetven éve - mint új hang jelentkezett Claudel lírája is, aztán süllyesztőbe került - ideológiai okokból.

Szabó Ferenc római tartózkodásakor sokat foglalkozott a költővel (Rónay György s mások nyomán), így neve, művészete többeknek hozzáférhető lett, jóllehet egy ideig akadályozva a még fennálló rendszertől. A mai nemzedék keveset tud Claudelről, aki ötven éve halt meg.

Az emlékezés, az "újratanulás" szándékával jelentette meg most az Új Ember Kiadó a Szabó Ferenc válogatásában készült kötetét Kantáta három hangra és más költemények címmel. A verseket kísérő tanulmány ugyancsak a válogató munkája, amint a fordítások gondos elkészítése.

Claudel három hangja a kötet fő művére vonatkozik, az allegorikusnak mondható három hölgyre, akik az idő, a reménység és a szépség énekesei; a rózsa-jelkép, amely a kantátában is megjelenik, a világirodalom nagy virágszimbólumai közé tartozik, a szépséghez mint metafizikai fogalomhoz: bár törékeny a virág, illata mégis megmarad a lélek belső terében. Isten "jó illata" nélkül hogyan is lehetnénk teljességében az örök vágynak? Mert nem születtünk hiába...

A számkivetés versei, a Nagy ódák részletei lelkigyakorlatos témák lehetnek, ha valaki e művek nyomán elindul lélek-tájakon a húsvét fénypontjához.

(Paul Claudel: Kantáta három hangra és más költemények; Új Ember Kiadó, 2005, 135 oldal, ára: 2200 Ft.)

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu