Átlátunk-e a mesterséges pókhálón

A hetvenes években sokszor a fejemhez vágták értem aggódó, velem egy hitet valló barátaim: miért nem lehetsz okosan keresztény? Miért kell neked szerzetesnek lenned, azzal csak bajt hozol mások nyakára.

S aztán az első kihallgatások után egy jóbarát azt mondta: Ágnes, a kihallgatáson elhangzott kérdések alapján gondolják végig, kik lehetnek a besúgók.

Ma is meg vagyok győződve arról, hogy a Szentlélek vezetett, amikor szembeszálltam ezzel a kísértéssel, és közösségünk atyai jóbarátjának azt mondtam - én, a fiatal: megtiltom, hogy ezt nekem vagy közülünk bárkinek még egyszer mondja! Ha a BM üldöz minket, ha kihallgatnak, azt kibírhatjuk, de ha elkezdünk egymásra gyanakodni, széthullik a közösség.

Ennek az időszaknak igen fájdalmas emlékei számomra azok a félelemből született magányok, amikor nem mertek velem találkozni, kirándulni, moziba menni... Értem, helyesnek tartom ma is, így kellett tenni, de azóta átérzem az Úr szavának fájdalmát: Hát ti is el akartok hagyni?

S számomra ez a kérdés hangzik ki a politikai vitákból, támadásokból és ügynöklisták mélyéről. Az a célja ezeknek a támadásoknak, hogy a nem istenarcú, hanem nagyon is emberarcú továbbélő Krisztustól elfordítsanak.

Egyházunk folyamatosan az arcul köpött és arcul vert Krisztus-arcot hordozza. Minden bizonnyal sokan elmélkedtük már át, milyen szívesen lennénk az Úr keresztútján Veronika vagy Cirenei Simon.

Most itt a lehetőség. Fejezzük ki édesanyánk, az egyház, papjaink és püspökeink iránti szeretetünket, hűségünket, mutassuk meg, hogy velük vagyunk, álljunk ellent az "oszd meg és uralkodj" rafinériának.

Csak pár ötlet: húsvéti képeslap küldése megyés püspökeinknek, vagy az MKPK Titkárságára (1071 Bp. Városligeti fasor 45.), részvétel a budapesti Szent István-bazilikában, illetve a püspöki székesegyházakban a nagycsütörtök délelőtti krizmamisén, ahol együtt van a püspök és a papság -, ilyenkor újítják meg a papok is hűségígéretüket a püspöknek.

Én már korábban úgy döntöttem, hogy nem kérem ki a rám vonatkozó iratokat, az én Uram, Istenem az egyetlen igaz bíró, s nem vagyok biztos abban, hogy az érzelmeim nem tévesztenének-e meg, átlátnám-e ezt a mesterséges pókhálót.

Arra kérek mindenkit, akinek nem kell hivatalból foglalkoznia a listákkal, ne a nevek után kutasson, hanem lépjünk oda mindannyian - Veronikaként vagy Simonként - enyhületet nyújtani a kereszt alatt megalázódóknak.

Sztrilich Ágnes

a Szociális Testvérek Társaságának magyarországi elöljárója

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu