Három szín - egy igazság

Minden márciusban újat veszek. Nemcsak azért, mert egy év alatt mindig elkallódik, hanem mert ez is szertartás, mely eggyé vált az ünneppel, a hónappal. Akárcsak a hóvirág, az aprócska rügyek és a felengedő fagyott föld illata.

Százötvenhét év alatt egyetlen, igaz jelentéséhez sok más jelentés, de talán inkább sokféle érzés kapcsolódott. Próbálom magam elé idézni a márciusi ifjakat, amint először mellükre tűzték. S már látom is arcukon a bizalmat és a reményt. De látom Aranyt is a század legkeserűbb éveiben, akkor, amikor az asztalfiók mélyére rejtette A walesi bárdokat. S talán a kéziraton ott pihent a cseppnyi trikolór - a szabadságot várva. De különös büszkeséget jelenthetett ez a kis apró szalag még a "kiegyezett" Magyarország számára is a Monarchia furcsa körülményei között. A múlt évszázadhoz már nem kell sok képzelőerő. Ismerjük a Szerződést, tudjuk, mi a világháború, mi a "felszabadulás", amit - ha elég cinikusak vagyunk - meg is köszönhetünk a "felszabadítóknak".

De közeli az a 2002-es tavasz, amikor az egyik politikai oldal hetekre "kisajátította" a magyar nemzet szimbólumát. Én magam sem váltam meg a kokárdától az ünnep után, de éreztem, igazságunk nem teljes. Méreg vegyült belé, s ezért olyan volt, mintha csak féligazság lett volna. A másik tábor felhördült, és kikérte magának a "kirekesztést". S biztos vagyok benne, sok olyan ember volt közöttük, akiket magyarságukban valóban megbántottunk. Ennek a tábornak a vezetői azonban tavaly decemberben bebizonyíthatták volna, hogy mi, vagyis a "másik oldal" három évvel ezelőtt tévedtünk, sőt "bűnt követtünk el". De hosszú, kitartó kampányuk és annak végeredménye mást mutatott fel. Az igazság, ez a törékeny fogalom pedig egyre tisztább, egyre egyszerűbb, egyre kerekebb. De méreg nélkül is keserű. Nagyon keserű.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu