Uj Ember

2005.02.20
LXI. évf. 8. (2949.)

Elhunyt
Lucia nővér,
a harmadik
fatimai látnok

Főoldal
Címlap
Keresztény emberkép a mai Európában
Kilenc ország katolikus vezetői Budapesten
Egyházi "minisztérium" alakult...
Tizenöt éves a Püspökkari Titkárság
A Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség tíz éve
Jubileumi konferencia Dobogókőn
A nemzet él!
Lelkiség
"Ez az én szeretett fiam"
Szentírás-magyarázat
A szeretet mennyországa
Homíliavázlat
Ég és föld között feszülve
LITURGIA
A szentségi böjt
Az Eucharisztia Éve (VI.)
A hét szentje
(Február 21.)
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
A diktatúra dokumentumai
Egyre többen érdeklődnek levéltári anyagaik iránt
Látlelet az ifjúságról
Egyház és állam szétválasztása
Százéves a francia törvény
LAPSZÉL
Életben maradás a fővárosban...
Élő egyház
Hivatásgondozó konferencia
Lelki épülés, testi gyógyulás
Betegek Világnapja - Győrött
Egyéves a Mester és Tanítvány című pedagógiai folyóirat
Élő egyház
A Szentatya állapota sokat javult
Víziója van küldetéséről...
Fórum
Visszapillantási kísérlet a reformáció kezdetére
A reménybeli egység és az új Luther-film
Bicegő igazság
Egy hét
KÖNYVESPOLC
Élete végéig figyelték
Zene és ifjúság
Fórum
A tevékenység az imádság formája
Ősi bencés élet Bakonybélben
Fórum
Nem ítéletre van szükség
Egyházi alapítvány az AIDS-betegekért
A kereszt áldásában
Kórházban segítő fiatalok
Fórum
Az emlékezés kötelessége
Szent Margit Gimnázium (Budapest)
"Mi sem vagyunk itt véletlenül..."
Parma Fidei - A hit pajzsa
Az emberség pecsétje
Megemlékezés Endrédy Vendelzirci apátról
Bűnös keresztfaragás
Ifjúság
Pécsi Egyetemi Lelkészség - határozatlan időre
Ha összeér a lelketek
Az Észak-Duna menti Ifjúsági Régió téli találkozója Kismaroson
Szólj hozzá!
Szakadék
Hangulatjelentések
REJTVÉNY
A megfejtés az itt olvasható gondolat befejezése.
Kultúra
Krisztus követségében
Ötven éve halt meg Paul Claudel
Fogunk között átvinni - a túlsó partra
A professzor tanítása
A számkivetés versei VII.
A csend
Opera a választógyűrű titkáról
PALETTA
Mozaik
Egyre népszerűbb a katolikus egyetem
Szentmise a betegekért
Nem félem - szeretem...
Zenthe Ferenc vallomása
Hitről, magyarságról - Szabadkán
A hólepte erdőben

 

Krisztus követségében

Ötven éve halt meg Paul Claudel

Éppen fél évszázaddal ezelőtt, 1955. február 23-án, hamvazószerdán, párizsi otthonában elhunyt Paul Claudel, a modern katolicizmus egyik legjelentősebb drámaírója és lírikusa.

1868. augusztus 6-án egy Aisne megyei kis faluban, Villeneuve-sur-Fčre-n látta meg a napvilágot. Bár a Claudel család több papot is adott az egyháznak, mégis "közömbössé váltam, mert Párizsba érkezésünk után teljesen hidegen hagytak a hit dolgai" - írja Megtérésem című művében a költő.

Szinte már a kétségbeesés szélére jutott, amikor kezébe került Rimbaud: Villanások című verseskötete. Az élmény mélyen megrázta, és előkészítette a néhány hónappal később rá áradó kegyelem befogadására. Ismert, hogy 1880 karácsonyán Párizsban betért a Notre-Dame-ba. A Magnificatot énekelték. "És ekkor következett be az az esemény, amely egész életemet meghatározta. Egy pillanat alatt megérintette valami a szívem, és hittem. Hittem olyan erős kötődéssel, olyan kétséget kizáró bizonyossággal, hogy azóta semmilyen könyv, semmilyen érvelés, egy hányatott élet vaksora sem tudja megingatni, még csak meg sem érinteni hitemet. ... Mennyire boldogok, akik hisznek. Mégis igaz lenne? Igen, Isten létezik és jelen van. Valaki, egy lény, aki hozzám hasonlít. Szeret és hív engem."

Az isteni Gondviselés megérintette a fiatal lázadó lelkét, felfedezte a személyes Végtelent: "Uram, megtaláltalak téged, ledöntöttem bálványaimat!" De a küzdelem - mely elkezdődött - nem kevesebb, mint négy éven keresztül tartott, míg 1890-ben visszatért az egyház közösségébe. "A lelki küzdelem - idézi Rimbaud-t - keményebb az emberi csetepatéknál. Megszáradt vér párája leng arcomon."

Életére és művészetére a költészet, a hit és a vallás elválaszthatatlan egysége jellemző. Lírai szenvedéllyel telített drámái és versei hömpölygő folyóhoz vagy a tengerhez hasonlíthatók; olvasóitól állandó figyelmet és kultúrtörténeti felkészültséget kíván. Költészetének csúcsa az Öt nagy óda, melyben "a költő Isten jótéteményeire emlékezik, és hálaadó dalt énekel hozzá". Megfogalmazza az Istennel való egyesülés követelményeit is: "A feladathoz, mely rám kiszabatott, csak az örökkévalóság elég." Azonban azt is hirdeti, hogy az igazi kereszténység megköveteli az áldozatot, a tisztító szenvedést. "A keresztet nemcsak ácsolni és nézni tartozunk, hanem magunkra is kell vennünk."

Drámái közül kiemelkedik a Selyemcipő (1935), amely Claudel legegyénibb és legérettebb alkotása. A darab megtanít bennünket az imádkozás művészetére is. "Istenhez az Ő egész művével imádkozzunk! Amit ő teremtett, abban semmi sincs hiába, semmi, aminek üdvösségünkhöz ne lenne köze. Ezt az egész művet minden részével emeljük Feléje ismerő és alázatos kezünkkel. Mert a protestáns egyedül imádkozik, a katolikus pedig az Egyház közösségében."

Irodalmi fénykora teljességgel azt követően bontakozott ki, hogy 46 évi eredményes munka után befejezte diplomáciai szolgálatát. Drámáit egyre sűrűbben adták elő Párizsban (még Budapesten, a Nemzeti Színházban is készültek a Magnificat bemutatójára). Több egyetem díszdoktorrá fogadta, sőt viszonylag későn, 1946-ban a Francia Akadémia is tagjai közé választotta. Az újkori francia irodalom - írja egyik fordítója, Gyergyai Albert - kevés ilyen harmonikus és egyre emelkedett pályát ismert az alkotás, és a gyakorlati élet teljes összhangjában. Kevesen hoztak annyi újat, szokatlant és eredetit a francia költészetnek és még inkább a drámairodalomnak, mint ez a nagypolgár és diplomata, aki egyben annyit utazott, annyi népet és országot látott, az emberi életnek olyan roppant változatosságát mutatta be írásaiban, és mindemellett annyira elmélyedt a kereszténység nemegyszer elhanyagolt forrásaiba: a Bibliába, a szentek életébe, a középkori teológiába, hogy a költők és drámaírók, miközben csodálták a hangját, óhatatlanul követték őt. (Saint-John Perse, a Nobel-díjas költő éppúgy, mint Apollinaire vagy Aragon.)

Kevésbé ismert, hogy Délben a Szűzanyánál című költeményét énekhangra, vonósnégyes kísérettel Kósa György is megzenésítette.

"Ha azt hallom, hogy valamit sikerült tennem Istenért, érzem, hogy nem éltem és írtam hiába" - írta élete alkonyán. Biztos, hogy a konvertita Paul Claudel igazi krisztusi munkatárs volt.

Udvarhelyi Olivér

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu