|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Egyház és állam szétválasztása Százéves a francia törvény Száz éve, 1905-ben hozták meg Franciaországban az állam és az egyház szétválasztásáról szóló törvényt, amely fájdalmas eseményt jelentett a helyi egyház számára. A törvény leszögezte, hogy a francia közéletet a laicitás elve szabályozza, továbbá biztosította ugyan a vallásszabadságot, de a vallás megnyilvánulásait a közélet szférájába utalta. Nem ismerte el a vallásos élet és az egyházi intézmények társadalomban elfoglalt helyét. Az évforduló alkalmából II. János Pál pápa február 11-én levelet írt Jean-Pierre Ricard bordeaux-i érsekhez, a francia püspöki konferencia elnökéhez és az ország minden főpásztorához. A százéves évforduló most jó alkalom, hogy megfontolásoknak vessük alá az elmúlt időszak franciaországi vallásos eseményeit - fogalmaz a pápa. Az állam és az egyház közötti párbeszédre irányuló törekvések eredményeként 1924-ben helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszék és a Francia Köztársaság között, majd XI. Piusz pápa ennek a kérdésnek szentelte Maximam gravissimamque kezdetű enciklikáját. Kezdetét vette egy kibékülési folyamat, mind a polgári, mind az egyházi törvénykezés tiszteletben tartásával. Megnyílt az út egy kölcsönös egyetértés felé, az egyház élete szempontjából alapvetően fontos intézményi kérdéseket illetően. Ez a béke, amely fokozatosan valósult meg, ma már olyan valóság, amelyhez a francia nép mélyen ragaszkodik. Lehetővé teszi a helyi egyház számára, hogy nyugodt körülmények között teljesítse küldetését, és egyre tevékenyebben részt vegyen a társadalom életében, tiszteletben tartva mindkét fél illetékességi területét. A laicitás alapelve, amelyhez Franciaország ragaszkodik, amennyiben azt helyesen értelmezik, része az egyház társadalmi tanításának is. Emlékeztet a világi és egyházi hatalom igazságos szétválasztására, visszhangozva Krisztus, tanítványaihoz intézett felhívását: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené". Másrészt az állam felekezetnélkülisége, amely azt jelenti, hogy a polgári hatalom nem avatkozik bele az egyház és a különböző vallások életébe, lehetővé teszi, hogy a társadalom minden tagja együttműködjön mindenki és a nemzet egész közösségének javára. Mint ahogy a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójában tanítja: "Az egyház, mely feladatánál és illetékességénél fogva semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel, s nem is kötődik semmiféle politikai rendszerhez, egyszerre jele és oltalma az emberi személy transzcendenciájának. A politikai közösség és az egyház, más-más címen, de mind a kettő ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja. Annál gyümölcsözőbb lesz szolgálatuk mindenki javára, minél egészségesebben együttműködnek a helyek és korok körülményei szerint." A Szentatya örömmel állapítja meg, hogy az egyház és az állam közötti együttműködés egyre nagyobb fejlődése tapasztalható Franciaországban, és arra buzdítja a világi híveket, hogy még tevékenyebben vegyenek részt a közéletben, testvéreik szolgálatára. A kereszténység csakúgy, mint a múltban, ma is fontos szerepet játszik a francia társadalomban, a politika, a filozófia, a művészet és az irodalom terén. A XX. század nagy katolikus lelkipásztorai, teológusai közül a Szentatya üzenetében többek között megemlíti Henri de Lubac, Yves Congar, Marie-Dominique Chenu, Jacques és Raissza Maritain, Emmanuel Mounier, Robert Schuman, Georges Bernanos, Paul Claudel, François Mauriac, Jean Guitton, Jérome Lejeune kimagasló alakját. Nem lehet azt sem elfelejteni, hogy a keresztény értékek milyen fontos szerepet játszottak Európa építésében, a földrész lakóinak életében. A kereszténység alakította ki Európa arculatának döntő részét, és a mai emberek feladata, hogy az európai társadalmat azokra az értékekre építsék, amelyek elsődleges helyet foglaltak el a földrész születésekor, és gazdagságának részét alkotják. Franciaországban és általában Nyugaton az értékek válsága és a remény hiánya tapasztalható. Ez része annak az identitás-válságnak, amely a mai modern társadalmakat jellemzi, mivel ezek gyakran pusztán az anyagi javakra épülő életet állítják az emberek elé követendő példának, amely nem ad útmutatást az élet értelmét illetően, nem mutat fel olyan alapvető értékeket, amelyek a szabad és felelős döntések alapját képezik. Az egyház azt kívánja, hogy a vallási, erkölcsi és spirituális értékek, amelyek Franciaország örökségéhez tartoznak, amelyek identitását kialakították, és a kereszténység kezdete óta nemzedékeket neveltek fel, ne merüljenek feledésbe. A keresztények, személyesen vagy társulatokba tömörülve, nyilvánosan is juttassák kifejezésre meggyőződésüket, járuljanak hozzá a demokratikus vitákhoz, különös tekintettel az alapvető emberi jogok, az ember méltóságának tiszteletben tartása, az emberiség fejlődése, az igazságosság, az egyenlőség, a környezetvédelem terén. Ezek a kérdések mind befolyásolják az ember jövőjét - mutat rá üzenetében a pápa. A laicitás csak így válik valóban az építő párbeszéd terévé, tiszteletben tartva a szabadság, egyenlőség, testvériség értékeit, amelyekhez a francia nép joggal ragaszkodik. (VR)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|