|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az emlékezés kötelessége Február 25-e immár ötödik éve a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja Magyarországon. 1947-ben ezen a napon hurcolták el Kovács Béla kisgazdapárti országgyűlési képviselőt. Nem ő volt az első, s nem is az utolsó áldozata hazánkban a kommunista diktatúrának. A 2000-ben elfogadott országgyűlési határozat szerint "a múltat nemcsak eltörölni, hanem elfelejteni sem szabad". Hogy ez meg ne történhessék, fontos, hogy a közélet fórumain és az iskolákban is fölidézzék a szörnyűségeket és az évtizedes értékrombolás kevésbé véres, ám annál kártékonyabb pusztításait. Méltó és igazságos, hogy ha van emléknapja a holokausztnak, a nemzetiszocialista terror áldozatainak, akkor legyen a más "eszmék" jegyében elpusztított és megnyomorított millióknak is. Mert ez a történelmi bűntény éppúgy nem tagadható, mint a másik, a többi - még ha tettesei és haszonélvezői büntetlenül maradtak is. A történtekre emlékezni, az áldozatok előtt fejet hajtani nemcsak jogunk, hanem szent kötelességünk is. A kommunizmus áldozatainak emléknapja a katolikus iskolákban Szent Margit Gimnázium (Budapest) Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól a budapesti Szent Margit Gimnáziumban. A mindennapi tapasztalat és gyakorlat azt bizonyítja, hogy a vészterhes történelmi események után született nemzedékek hiteles ismeretei egyre hiányosabbak. A bűnöket évtizedeken át letagadták, eltitkolták, a történteket manipulálták, nem a valóságnak megfelelően ismertették. A szörnyűségeket átélt áldozatok magukra maradtak, vigaszt csak a családjukban kaphattak. A rádiók, a televíziók, az újságok is csak általánosságokban beszélnek, tudósítanak a múlt emberi tragédiáiról. A történelem hitelesebb megismerésének érdekében a Szent Margit Gimnáziumba évről évre meghívják azokat a szemtanúkat - úgy is mondhatnánk, élő történelemkönyveket -, akik saját életpéldájukkal tanúsítják a kommunista időszak kevésbé vagy egyáltalán nem ismert eseményeit. Az iskola tanulói találkozhattak Wittner Máriával, Fónay Jenővel, Rácz Sándorral, Balázs-Piri Lászlóval, a gulágot megjárt Olofsson Placid atyával. A személyes beszámolók során olyan egyéniségekkel ismerkedhettek, akiknek életútja, áldozata, helytállása, hazaszeretete, hite példaként szolgálhat a fiatalabb nemzedékek számára, hogy így is lehet, s csak ezzel az erkölcsi tartással érdemes élni. A megaláztatásokat, kiközösítéseket a családtagok, a rokonok is megsínylették. A bélyeg ott volt az ő homlokukon is - mondja Sümegh László, az iskola igazgatója, akinek édesapját az 1945. februári budai kitörésnél fogták el az oroszok. Szibériába vitték. Hazatérése után nemcsak ő, hanem családtagjai is hátrányokat szenvedtek. A személyes példák megismerése mellett az emléknapon tartott osztályfőnöki órákon felidézik a gulágra, Recskre, Hortobágyra küldött és az ottani munkatáborokban szenvedő honfitársaink emlékét is. Ahogy visszatekintünk a történelemben, egyre inkább bizonyossá válik, hogy többé-kevésbé áldozatok voltunk mindnyájan. A zsákutcába került kommunista rendszer áldozatai, amelynek kártételét ma is tapasztalhatjuk mindennapi életünkben. Ha nem vigyázunk, s nem emlékezünk, nem vonjuk le a tanúságokat, ismét rabjaivá válhatunk egy másképp nevezett totalitárius rendszernek, a globalizmusnak. Ha nem őrizzük meg nemzeti identitásunkat, ha elfeledkezünk ‘56 hőseinek példamutatásáról, a hit erejéről, lelkünk elkorcsosul, erőtlenné válunk, s bábjai leszünk a folytonosan "végső harcra" készülő erőknek. Cser István Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnázium (Budapest) Mivel iskolánkba elsőtől tizenkettedik évfolyamig járnak a diákok, nem lehet olyan megemlékezést tartani, amely a hat- és a tizennyolc éveseknek egyaránt feldolgozható - mondja Asztalosné Lendér Erika igazgatónő. Az osztályfőnöki munkaközösség döntése alapján csak a kilenctől tizenkettedik osztályosoknak van megemlékezés az osztályfőnöki órák keretében. Előtte a diákok kapnak kisebb feladatokat: készüljenek föl egy versből, nézzenek utána egy-egy személynek, eseménynek. Majd osztályon belül megtartják a rövid megemlékezést, esetleg filmvetítést szerveznek. Nehéz elmondani a gyerekeknek azt, amit még a felnőttek sem értenek. Ezért nincs a kisebbek számára is megemlékezés. k. a. Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium (Miskolc) Mindig egy adott évfolyam szervezi meg a megemlékezést - mondja Forrai Tamás SJ igazgató. Célunk, hogy egyszer minden évfolyam, így minden diák kivegye a részét ebből a feladatból. A megemlékezés maga február 25-én az iskolarádióban hangzik el reggel, az első tíz percben, ami tulajdonképpen egy szöveges, verses történelmi visszatekintés. Idén ezen túl a teljes felső tagozat megnézi a Nagy Imréről szóló Temetetlen halott című filmet. Az iskola profiljához tartozik, hogy kiemelten figyelünk a modern kor történelmének tanítására, illetve a közelmúlt eseményeinek feldolgozására a társadalmi nevelés folyamatában. Van egyfajta folyamatosság, ezért nem annyira problémás nálunk megértetni a gyerekekkel, kikről és miről emlékezünk meg ezen a napon. k. a.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|