Egyházi "minisztérium" alakult...

Tizenöt éves a Püspökkari Titkárság

Másfél évtizeddel ezelőtt, 1990. február 19-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy határozott, hogy újjászervezi a Püspökkari Titkárságot. A munka természetesen korábban, már 1989 nyarán elkezdődött. Ekkor választotta meg a püspöki konferencia a mai pannonhalmi főapátot, Várszegi Asztrikot püspökkari titkárnak, aki 1991 őszéig töltötte be e tisztet. Az évforduló alkalmából kérdeztük a püspök főapátot a kezdetekről.

- Első feladatom a titkárság megszervezése volt. Csupán három szűk helyiség állt rendelkezésre a Központi Szemináriumban, a berendezés a székeken és az asztalokon kívül egy telefonvonal és egy Erika-írógép volt. Csupán ennyi volt az örökség, és gyakorlatilag Paskai László bíborossal ketten próbáltunk eligazodni a ránk maradt iratokban, könyvekben. Ekkor kaptuk a lehetőséget, hogy az Actio Catholica termeibe beköltözhetünk, és az olasz püspökkari konferencia támogatásával egy-másfél év alatt sikerült tető alá hozni az új Püspökkari Titkárságot.

Az intézmény termeit Angelo Acerbi nuncius áldotta meg, és ettől kezdve nevezték hivatalosan is Püspökkari Titkárságnak.

- Komoly információrobbanás következett be akkoriban, nagyon fontos volt, hogy a püspökök tartani tudják egymással is a kapcsolatot. Az első titkári ténykedésem az volt, hogy annyi faxgépet szerezzek, ahány megyés főpásztor volt - emlékszik vissza Várszegi Asztrik. - A titkárság új helyszínén már számítógéppel dolgoztunk, volt külön gazdasági osztály, és megkezdődhetett sejtszerűen az építkezés. Az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy a püspöki karral elfogadtassuk, hogy mi a titkárság szerepe. Igyekeztem a püspököket meggyőzni, hogy mintegy "egyházi minisztériumként" kellene működnie. Hogy szükség van olyan, a gazdaságban, a tanügyben, a közéletben, a jogban jártas szakemberekre, akik a titkárt és a püspököket szakmai kérdésekben támogatni tudják. És hogy akármennyire fájdalmas, ennek ára van, mert a szakembereket meg kell fizetni, egy ilyen jellegű hivatalt karitatív alapon nem lehet fenntartani.

A rendszerváltozás során az egyház új helyzetben találta magát. Az új lehetőségek mellett új kihívásokkal és várakozásokkal is szembesülnie kellett. Ezek közé tartozott a múlttal való szembenézés. A cseh püspöki kar például ünnepélyesen bocsánatot kért az elmúlt rendszerben elkövetett mulasztásokért, hibákért. - Személy szerint én többször szorgalmaztam, hogy a magyar püspöki kar is tegye meg ezt - mondta Várszegi Asztrik -, de sajnos végül ez nyíltan nem történt meg, csupán egyszer, egy fél mondat erejéig.

A rendszerváltozás után az egyház minden addigi kapcsolatában cezúra állt be. A korábban mindent befolyásoló Állami Egyházügyi Hivatal megszűnt, új emberek kerültek a minisztériumokba, akik többségének fogalma sem volt arról, hogy az egyház eddig hogyan intézte ügyeit.

- Titkárként az volt a feladatom, illetve a püspököké is a maguk egyházmegyéikben, hogy felvegyük a kapcsolatot az állami szervekkel és tájékozódjunk. Nekem annyiban volt előnyöm - mondja a főapát -, hogy bölcsészkari diplomám révén ismertem például Szabad Györgyöt, Surján Lászlót és Andrásfalvy Bertalant és még többeket. Antall József piarista öregdiák, hitét megvalló ember volt, vele is személyes kapcsolatban voltam. Mindemellett igyekeztem felvenni a kapcsolatot a varsói, a bécsi, a bonni és az olasz püspökkari titkárságokkal, és működésüket tanulmányozni. Mindezt természetesen nem én egyedül csináltam, nagyszerű világi és egyházi munkatársaim voltak.

Minden nehézség ellenére 1991 őszére, amikor Várszegi Asztrik főapáti szolgálata miatt lemondott titkári posztjáról, egy működőképes Püspökkari Titkárságot hoztak létre.

- Annak hogy úttörő, a mi szövegösszefüggésünkben nagyon terhelt jelentése van - teszi hozzá a főapát -, mégis azt kell mondanom, hogy a magyar egyház vonatkozásában ez úttörőmunka volt.

k.a.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu