|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Keresztény emberkép a mai Európában Kilenc ország katolikus vezetői Budapesten A Baltikumtól a Balkánig húzódó térség kilenc országának katolikus egyházi vezetői találkoztak február 11. és 13. között Budapesten, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia városligeti székházában. A tanácskozás fő témája a Keresztény emberkép a mai Európában volt. A térség százmilliós népességéből ötvenhatmillióan katolikusok. Az eseményt joggal nevezhetjük történelminek, hiszen hazánkban egyszerre ilyen sok bíboros és vezető főpap az 1938-as Eucharisztikus Világkongreszszust, az 1991-es pápalátogatást és a 2000. évi millenniumi, augusztus 20-i ünnepséget kivéve sosem járt.
"Azért kezdeményeztük ezt a találkozást - mondta Erdő Péter bíboros -, hogy tanácskozzunk az ember helyzetéről országainkban, hiszen a személyek alapvető problémái jelentik a legnagyobb kihívást az egyház számára is. Milyen állapotban van az ember a kommunizmus évtizedei után az újjászerveződő társadalmakban, az új jogrend és az új gazdasági körülmények keretei között? Milyen lélektani, társadalmi nehézségek nyomasztják, milyen lehetőségek nyílnak meg előtte, és hogyan reagál ezekre? Mindez természetesen lelkipásztori feladat is számunkra. E feladatok teljesítésekor nagymértékben függünk az adott országban kialakult jogi, gazdasági, társadalmi körülményektől is, amelyeknek összehasonlítására ez a találkozó szintén alkalmat adott. Nagy öröm volt számunkra, hogy átéreztük a szolidaritást, nemzeteink közös vonásait, amelyek megkülönböztetnek minket Európa többi részétől - a keletebbre és nyugatabbra lévő részétől egyaránt. E népek jobban ismerik egymást, mint Európa távolabbi lakói. Az Európai Unióhoz már csatlakozott országok és a tagjelölt országok helyi egyházai sok közös problémával találják szemben magukat, és tudnak egymásnak segíteni. Ennek tudatosodása volt a találkozó egyik nagy eredménye. Öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök fogadott mindanynyiunkat, és beszélgetett velünk a találkozó eredményeiről és a lehetséges kilátásokról." Az öt bíboros, négy érsek és három püspök kilenc - méretét és helyzetét, valamint hagyományait tekintve igen különböző - katolikus részegyházat képviselt, amelyek lényegüket tekintve mégis egyek. És azonos a feladatuk is, amelyre budapesti találkozójukon közösen keresték a választ. Az Európai Unióba a múlt esztendőben felvett és az unióba törekvő kelet- és közép-európai nemzetek külön-külön és együtt is a kommunista évtizedek elnyomottságából éppen csak kilábalva keresik a helyüket az új és szabad világban. E helykeresés részben alkalmazkodásból, tanulásból, részben pedig a nyugati világ kritikus elemzéséből, a náluk zsákutcának bizonyuló társadalmi folyamatok tudatos elkerülésének megkísérléséből áll. A cél nyilvánvaló: saját nemzeteink és Európa társadalmának újraevangelizálása. A Baltikumtól a Balkánig húzódó sávban hat olyan ország található, amely történelmileg a nyugati kereszténység és azon belül a katolicizmus keleti határvidékét jelenti. Rajtuk túl a keleti, ortodox kereszténység az uralkodó vallás és kultúrateremtő tényező. Északon Litvánia és Lengyelország valóságos katolikus bástyának bizonyult a történelem folyamán. E két ország évszázadokon át perszonálunióban állt egymással, és közös történelmüknek fontos magyar vonatkozása is van. Nagy Lajos magyar és lengyel király leányának, Szent Hedvignek köszönhetően vette fel a litván nép a keresztséget, csatlakozott a római egyházhoz, és alakult ki a két nemzet közötti történelmi sorsközösség. Ez a sok évszázados közös történelem azonban nem volt mindig felhőtlen. Tőlük délre három olyan ország következik, amelyek államisága és kereszténysége szintén szorosan egymáshoz kapcsolja e nemzeteket. Szlovákia, Magyarország és Horvátország 1918-ig sok évszázadon át Szent István utódainak örökében együtt kormányoztatott, és mindhárom országban a katolikus maradt a többségi vallás. Ez utóbbi hármas egységhez természetes szállal kapcsolódik Románia, ahol ugyan a katolicizmus kisebbségben van az ortodoxiával szemben, de az egykori magyar területeken él a romániai katolikusok kilencven százaléka, akik fele-fele részt latin és görög rítusúak. Hasonló a helyzet déli szomszédunkkal, Szerbia-Montenegróval. Ezen ország katolikusainak is négyötöde az egykori magyar területeken, a szabadkai és a nagybecskereki egyházmegyében él. Az egykori Jugoszlávia másik két utódállamának, Szlovéniának és Bosznia-Hercegovinának a helyi egyházai is képviseltették magukat a budapesti találkozón. Mindkettő része volt - ha az utóbbi rövid ideig is - az Osztrák-Magyar Monarchiának, és számos történelmi szállal kapcsolódnak hazánk történelméhez is. Szlovénia ízig-vérig katolikus hagyományú és többségű ország, Bosznia pedig a keleti és a nyugati kereszténység, illetve a kereszténység és az iszlám világ találkozási pontján található, jelentős katolikus kisebbséggel. E kilenc ország térképe tehát igen tarka, azonban - a meglévő történelmi ellentétek mellett - számos rokon vonást, történelmi kapcsolatot is elevenen őriz. Magyar részről a budapesti találkozó házigazdája és kezdeményezője, Seregély István egri érsek, az MKPK elnöke és Erdő Péter bíboros prímás a tanácskozáson, amely a résztvevők reményei szerint hagyományt teremtett. Van mit tanulniuk egymás tapasztalataiból e nemzetek katolikus egyházainak, hiszen nemcsak a kommunizmus évtizedeiben volt hasonló a sorsunk, de a szabadsággal járó örömök és gondok, illetve az abból adódó feladatok is szinte ugyanazok. Egymás alaposabb megértésére is szüksége van nemcsak e nemzeteknek, de a helyi egyházaknak is, hogy kiengesztelődve a közös célok jegyében egymás segítségére lehessenek népeink keresztény, európai jövőjének építésében. Szerdahelyi Csongor Fotók: Cser István Audrys Juozas Backis litván bíboros: "Az ember mint személy sérült a kommunista társadalmakban. Sérült lelkiismeretében, az Istennel való kapcsolatában, a szomszédokhoz és általában a különböző közösségekhez fűződő viszonya is sérült. Térségünk helyi egyházai a demokratikus társadalmakban védeni kívánják az egyes ember és a közösségek jogait. Európában szolidaritásban akarunk élni egymással. Az egyház az emberi személyt a maga teljességében szemléli, és így kívánja szolgálni a helyi és az európai társadalmat. Mi, a kelet- és közép-európai egyházak képviselői úgy gondoljuk, hogy azoknak, akik a különböző elnyomatásokban szenvedtek hitükért, közösségeikért, van mit vinniük Európába." Ioan Robu bukaresti érsek: "Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a találkozón. Lehetőségünk volt összegyűjteni azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznünk az európai integráció folyamatában. Szóba került a közjó szolgálata, amely a civil társadalom s ugyanakkor az egyház célkitűzése is." Újságírói kérdésre a csángók anyanyelvi misézési lehetőségével kapcsolatban: "Vizsgáljuk, hogyan lehetne teljesíteni ezt a nem egyszerű kérést. Két irányban keressük a lehetőséget. Az egyik megoldás a csángó nyelvű lenne, a másik pedig a magyar nyelv használata. Ha a magyar nyelvet használják, akkor gyakorlatilag megszűnik a csángó dialektus, a csángó nyelv. Meg kell állapítanunk, hogy most nincs liturgikus könyv csángó nyelven. Néhány moldvai faluban találtunk megoldást, amely azonban biztosan nem végleges és nem is jó. Azok számára, akik akarják, ezeken a településeken magyarul misézhetnek. A többiek pedig - velem együtt - keresik a lehetőséget, hogy jobb megoldást találjunk. A romániai püspöki konferencia keretein belül jó az együttműködés az erdélyi és a többi egyházmegye között. Ezt mutatja az a tény is, hogy Bukarestben az egyik templomban egy Gyulafehérvárról érkezett magyar pap tartja a szentmiséket a magyar közösség számára."
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|