Homíliavázlat

A szeretet mennyországa

"Volna köröttem zord vadon, / sötét, veszett, sötét, veszett: / mennyország volna nékem az / együtt veled, együtt veled!" - írja Robert Burns, a XVIII. századi skót költő. De bárhol másutt is ütnénk föl a világ szerelmes verseinek képzeletbeli gyűjteményét, mindenütt találnánk hasonló érzéseket, gondolatokat. "Ha itt van velem, akit szeretek, nem fáj semmi, nem bánthat senki" - mondja a szerelmes ember. A tapasztalat, hogy egy földi szeretetkapcsolat így megváltoztathatja világlátásunkat, segít megértenünk, hogy annak jelenléte, aki maga a Szeretet, valóságosan mennyországgá változtatja környezetét. Nagyböjt első vasárnapjának evangéliumában arról hallottunk, hogy a kísértőt legyőző Jézus körül a pusztaság paradicsommá válik: angyalok szolgálnak neki... Ma pedig azt olvassuk, hogyan vitte magával Krisztus a mennyországba, Isten jelenlétébe kiválasztott tanítványait, s ők hogyan tapasztalhatták meg az Úr emberi szavakkal elmondhatatlan dicsőségét.

A színeváltozásnak azonban van saját ünnepe az egyházi év során, amikor ugyanezt a szentírási részletet halljuk a szentmisében. Miért áll akkor itt ez az evangélium a szent negyven nap elején? A nagyböjt, a húsvéti előkészület nem pusztán "gyakorlatozás", és nem öncélú - de nem is valamiféle bánkódásból, "Jézus-sajnálásból" fakadó - önsanyargatás. A megváltó szenvedés és a feltámadás titkának befogadására akar felkészíteni, aminek emberileg lehetséges átéléséhez az kell, hogy jó előre - mielőtt megünnepelnénk - megismerjük és magunkévá tegyük számunkra látható lényegét. Ez pedig röviden megfogalmazva az, hogy Jézus Krisztusban a szenvedés és a dicsőség nem egymást kizáró valóságok: a szeretet teljességében egybeesnek, egymásból következnek. Isten tökéletes, hiány nélküli öröm, ajándékozó szeretet és boldogság; ám a bűnbe esett ember világában ez az önajándékozás elvezet az erőszakos halálhoz - amit viszont Isten önként vállal értünk, s ezzel mindjárt le is győzi annak erejét... A szent negyven nap egész liturgiája, olvasmányai, imádságai, így a mai evangélium is a szenvedés és a dicsőség egységére igyekszik felnyitni a szemünket. Ennek előképeként olvashatjuk Ábrahám meghívását - aki kivonult a pusztába, hogy elnyerje a dicsőség ígéretét -, és ezt kínálja nekünk útként a Timóteushoz írt levél részlete is.

Hiszen a lényeg igazában a szenvedés és a dicsőség egysége Krisztusban - a mi utunk itt, a földi életben. Vele egyesült közösségként, ha ő jelen van, köztünk és körülöttünk is megindul a Szentháromság szeretet-párbeszéde, megjelenik a mennyország. Csak azt nem szabad várnunk, hogy ettől mindjárt a szenvedés is eltűnjék az életünkből - sőt! Hogy ehhez erőt és hitet nyerjünk, éhezzük és áhítjuk a feltámadás titkát: várjuk a húsvétot.

Nobilis Márió

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu