|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Nem ítéletre van szükség Egyházi alapítvány az AIDS-betegekért Minden korban voltak a társadalomból kitaszított embercsoportok. Korunk számkivetettjei közé tartoznak a HIV- (humán immunhiány vírus) fertőzöttek és az AIDS- (szerzett immunhiányos tünetegyüttes) betegek. Holott a vírus csak pontosan behatárolható módon terjed. Holott nem létezik olyan, hogy "megérdemelt betegség".
Idén a betegek világnapján Afrikára figyel az egyház, ahol a HIV-fertőzöttség félelmetes méreteket ölt. Van olyan ország, ahol a lakosság negyven-ötven százaléka fertőzött. 2004 szeptemberében II. János Pál pápa létrehozta az "Irgalmas Szamaritánus" Alapítványt, amely a beteg embereken, kiemelten az AIDS-ben szenvedőkön és a betegség miatt nélkülöző árvákon szeretne segíteni. Negyvenmillió ember él ezzel a fertőzéssel, és több mint húszmillióan haltak már meg a járványban. A kezelést igénylő betegek száma hat-nyolc millióra tehető, de csak öt százalékuk kap gyógyszereket. Vannak a világnak olyan részei, ahol a járvány már nem pusztán egészségügyi, hanem gazdasági, szociális probléma is. És azokban az országokban, amelyek az úgynevezett mérsékelten fertőzött országok közé tartoznak - köztük Magyarországon -, meg kell küzdeni azzal a nehézséggel is, hogy a betegekkel együtt a problémát is a társadalom peremére szorítják. Magyarország egyetlen AIDS-központja, ahol az országban egyedül gyógyszeres kezelést is adnak, a Szent László Kórház immunológiai osztálya. Szimbolikus, hogy az osztály épülete a kórház egyik eldugott részében található. Ma mintegy 550-600 HIV-fertőzött él Magyarországon, akiknél a fertőzést diagnosztizálták. Közülük háromszázhetvenen kapnak gyógyszeres kezelést. Ezzel szemben körülbelül 2500-3000-re tehető azok száma, akik ma hazánkban HIV-fertőzöttek, de ezt ők sem tudják. - Ma már rendelkezünk körülbelül húsz olyan nagy hatású gyógyszerrel, amellyel a vírus szaporodását jelentősen sikerül csökkenteni, és az immunhiányos állapot kialakulása megelőzhető - magyarázza az immunológiai osztály vezető főorvosa, Bánhegyi Dénes. - Ma Magyarországon a HIV-fertőzöttek életkilátásai jelentősen javultak. Bár hogy mennyire, azt pontosan nem tudjuk, mert ezekkel a nagy hatékonyságú gyógyszer-kombinációkkal csak tíz éve rendelkezik a világ. És természetesen a kezelésnek vannak nehézségei. Az egyik, hogy nagyon komoly elkötelezettséget, fegyelmet kíván meg a betegtől, és súlyos mellékhatásokkal is jár: zsírszövet-átrendeződéssel, a vérzsír megjelenésével, vérszegénységgel, idegbántalmak kialakulásával. Komoly áldozatot jelent a kezelés a társadalom számára is, a gyógyszereket ugyanis teljes egészében a társadalombiztosító fizeti. Ugyanakkor tudni kell: ez a betegség ma már nem hosszú haldoklás, inkább egy inzulinfüggő cukorbetegséghez hasonlítanám. Minden krónikus betegségben szenvedőnél - különösen, ha az bizonyos társadalmi kitaszítottsággal jár - lelki problémák is megjelennek. Tény, hogy az érintettek egy része eleve kiközösített, lenézett: homoszexuális, drogfüggő, prostituált. De ez nem csorbítja emberi méltóságukat. És vannak, akik a nyolcvanas években vérkészítményekkel kapták meg a vírust. - Nem ítéletre van szükségük ezeknek az embereknek, hanem segítségre és irgalomra - hangsúlyozza Barbai Nelli nővér, aki a Jézus kistestvérei női szerzetesrend tagjaként dolgozik az immunológiai osztályhoz kapcsolódó ambulancián. - Bár a betegek közül sokan bűnben élnek, életükben jelen van Isten, és ők ennek tudatában vannak. Sokan vallásosak, és ezt a fertőzést is megpróbálják Isten kezéből elfogadni. És sokak számára ez a megtérés kezdete. A betegség valahogy igazzá, fekete-fehérré teszi az embert. Az egészségügyi ellátáson kívül nagy szükségük van a fertőzötteknek a lelki segítségre. A betegek egymás között önsegélyező csoportot alakítottak, de a Plusz Egyesületben szintén kapnak segítséget, illetve a kórház, ha szükséges, biztosít pszichológust. - És természetesen itt van a kollektíva - emeli ki a nővér. - Csapatmunkát végzünk, az osztályon dolgozók - a takarítótól a főorvosig - segítenek ebben. Van, aki a betegségét teljesen egyedül hordozza, persze találkoztunk olyannal is, akinek a családja elfogadja - vagy legalább a családból valaki - és kitartanak mellette. Az egyháznak is van felelőssége e téren. Nagy segítségre, bátorításra van szükségük ezeknek az embereknek, de előbb ehhez az kellene, hogy az egyházban merjünk a problémáról beszélni, és legyenek ismereteink erről a betegségről. Szeretném, ha az egyházban a HIV-fertőzött betegek sorsa nyitott szívekre és fülekre találna. Szükség van emberekre, papokra, akik őket is elfogadják, megismerik, és lelki segítséget nyújtanak nekik. Magyarországon az egészségügyi biztosítás mindenki számára elérhetővé teszi a kezelést. Amíg ilyen kevés a fertőzött, a megelőzésre kell összpontosítani. E programok messze a legolcsóbbak és a leghatékonyabbak az AIDS elleni küzdelemben. A prevenció egyik fontos része az új fertőzések megelőzése. Az óvszer használata még nem megoldott erkölcsteológiai kérdés a fertőzés terjedése elleni küzdelemben. Míg a püspöki karok sorra olyan nyilatkozatokat adnak ki, amelyek tiltják az óvszer használatát még a legfertőzöttebb afrikai országokban is, addig például némely bíboros, illetve a domonkos rend kiáll e védekezési mód mellett. Ugyanakkor az egyház azon álláspontja, hogy a megelőzés legbiztosabb útja a nemkívánatos szexuális kapcsolatoktól való tartózkodás és a házastársi hűség, egybecseng az egészségügyi szervezetek véleményével. A másik fontos lépés a megelőzés terén azoknak a fertőzötteknek a diagnosztizálása, akik nem tudnak súlyos állapotukról. - Fontos lenne, hogy a tesztek olyanok legyenek, mint bármely más vérvizsgálat - mondja Bánhegyi Dénes. Vannak már 15-20 perces gyorstesztek, amelyek ugyanolyan pontosak, mint a többi. Ezzel szemben ma Magyarországon vannak olyan emberek, akik több hónapig várnak, hogy kiderüljön az eredmény. A harmadik nagyon fontos teendő a felvilágosítás - teszi hozzá a főorvos. - Ennek egyik része a konkrét szexuális felvilágosítás, de van magatartást formáló, nevelő része is. A fiataloknál olyan morális magatartást kellene kialakítani, mely által a fertőzés kockázata jelentősen csökken. Ilyen az aktív szexuális élet kezdetének kitolására, a hűséges párkapcsolat kialakítására, a tudatos családi életre nevelés. Emellett meg kell tanítani a gyerekeket kommunikálni - és nemet mondani. Nemcsak a szexualitás terén, hanem a drogok kínálása alkalmával is. Tíz évvel ezelőtt a Nemzeti Egészségvédelmi Intézetben felkértek, hogy foglalkozzam AIDS-megelőzéssel, akkor fejlesztettük ki a Fiatalok az Élet Küszöbén című programot. Ez egy keresztény értékekre épülő, elsősorban szexuális felvilágosítást, drogmegelőzést szolgáló program. Próbáltuk bevonni a történelmi egyházakat is ebbe a munkába, de nem sikerült. Pedig ifjúságunk sokkal fontosabb annál, hogy ezen a kérdésen szemérmesen keresztüllépjünk. Nem gondolom azt, hogy speciális AIDS-megelőző programokra lenne szükség ma Magyarországon, hanem olyan magatartás-fejlesztő és mentálhigiénés programokat kellene bevezetni, amelyekbe természetesen ez is beletartozik. Ezt az egyházak tudnák vállalni és kellene vállalniuk. Arra lenne szükség, hogy ne legyen politikai álláspont vagy személyfüggő a fiatalokkal való foglalkozás, hanem valamiféle társadalmi konszenzus alakuljon ki e téren. Kácser Anikó
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|