Bűnös keresztfaragás

A Markó utcai börtönben történt, 1962-ben.

Az eredetileg négy személy elhelyezésére alkalmas cellában heten voltunk. Hét "osztályidegen" rab, ítéletre várva.

Hogy milyen alapon minősítettek minket "osztályidegennek", az máig sem világos, hiszen egyik bajtársunk szülei például téesznyugdíjasok voltak, ő maga pedig "népi kollégistaként" vált mérnökké. De hát az ideológiai szempontokat ügyesen forgatták annak idején a "politikaiak" megbélyegzésére.

Nem emlékszem már, kinek az ötlete volt, de mindnyájan örömmel helyeseltük, hogy délutánonként igen halkan, közösen imádkozzuk el a rózsafüzért. Egy-egy tized szándékát sorban egymás után határoztuk meg. Mindegyikünknek volt miért és kiért imádkoznia.

Hasonlóan "ökumenikus" rózsafüzért azóta sem imádkoztam, mert bajtársaim között volt evangélikus, református keresztény is, akik szíves örömest kapcsolódtak a közös imába. Az ima heteken át diszkréten folyt, nem buktunk le.

Annál nagyobb vizsgálatot eredményezett egy másik "bűneset". Egyik bajtársunk talált egy lécdarabot, és azt bicskájával kettévágta, majd úgy faragta meg, hogy kereszt alakban összeilleszthető legyen. Gondosan eldugta a kereszt két szárát, és csak imádságunk idejére illesztette össze a cella asztalkáján.

Az egyik zárkaellenőrzés (rabnyelven: hippis) alkalmából megtalálták a két lécet, és összeillesztve felfedezték, hogy az kereszt. Veszélyes, tiltott tárgy! "Ki csinálta? Jelentkezzék!" Csend. "Ki volt a tettes?" Fenyegető csend. Végül, nehogy nagyobb baj legyen belőle, "elvittem a balhét". Kis ordítozással, fenyegetéssel megúsztam, de a keresztünket elkobozták. Az "ökumenikus" szentolvasó azonban anélkül is folytatódott. Volt keresztünk elég...

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu