|
Hasas palackcserje A kutyatejfélék családjához tartozó Jatropha nemzetség százötven faja közül a palackcserje (J. podagrica) időnként már feltünedezik hazánkban, holland közvetítésű cserepes dísznövényként. Nagy, karéjos levelei olajos fényűek, fonákjuk aranybarna, és laza csoportokban helyezkednek el az ágvégeken. A Dél-Amerikából származó palackcserje könnyen megszokja a hazai télikerti vagy szobai tartást. Kaktuszok és más pozsgások társaságában is jól érzi magát. Sok évnek vagy akár egy évtizednek is el kell telnie ahhoz, hogy a méteres magasságot elérje. Laza, tápdús talajt igényel, amely könnyen átengedi a vizet, de nem szabad kiszáradnia. Félárnyékos helyen vagy szórt fényben kell nevelni. Nyáron kitehetjük a kertbe, széltől védett helyre. Télen világos helyiségben plusz 10 fokon vagy afeletti hőmérsékleten kezd virágozni, és tavasz végéig folyamatosan bontja fürtökben fejlődő virágait. A virág a tengeri korallhoz hasonlít, nemcsak színében, de alakjában is. A növény nálunk ritkán hoz termést. Ha sikerült róla magot fogni, homokkal kevert tőzegben kell csíráztatni, majd a kis magoncokat laza, tápdús földbe átültetni. Gyakoribb és eredményesebb a fás és félfás dugványok gyökereztetése. Üveglap alatt, 22 fokon már egy hónap alatt megindul a gyökérképződés. Kártevője nincs vagy eddig ismeretlen. Tápoldatozni nem kell, a levélcsúcsok barnulását a vízhiány okozza. A palackcserje örökzöld bokor, de a téli hónapokban részleges levélhullás tapasztalható, ez azonban a virágzásra nincs hatással. Törzsében, a "palackban" sok vizet képes tárolni, ezért hosszabb száraz időszakokat is átvészel. A túlöntözést kerülni kell, mert ez a növény pusztulásához vezethet. Május végétől szeptember végéig ki lehet tenni a kert napos részébe. Célszerű cserepestől a sziklakert talajába süllyeszteni. Lovas Katalin
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|