Hangulatjelentések

Pilinszky

Kedd este előkeresem polcomról a magnókazettát, amelyen Pilinszky János harmincnyolc verse hallható, a szerző felolvasásában. A Hungaroton jóvoltából jelent meg 1993-ban, a felvétel készültének évszáma sajnos nem szerepel a borítón. Hallgatom jellegzetes, el-elvékonyodó hangját, elnyújtott szóvégi s-eit, beszédes szüneteit, főként pedig gyönyörű sorai muzsikáját. Minduntalan megragad egy-egy szakasz vagy csak mondat: Kimondhatatlan jól van, ami van. ... Mi készül itt e tenger ragyogásból? / Ha lehunyom is, süti a szemem; ... Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj! / Ha gyenge vagy, végem van akkor. ... fénybe vonva az éjszakát, / a diófák törzsét, a szőlők / alsószoknyáját s a kőasztal / esőbe-szélbe mártott peremét... S persze korszakos verse, az első ízben 1956 júliusában közölt Apokrif is szerepel a válogatásban. Amikor ahhoz a sorhoz érkezik: Csak most az egyszer szólhatnék veled, / kit úgy szerettem, hangja megremeg, elcsuklik. Ezt a verset csakugyan nehéz sírás nélkül végigmondani. Előkeresem Latinovits Zoltán egyik verskazettáját, s az ő előadásában is meghallgatom. A színészkirály ugyanúgy elérzékenyül, mint Pilinszky, csak egy sorral hamarabb, amikor azt mondja: Viszszafogad az ősi rend. / Kikönyöklök a szeles csillagokra - hallani, ahogy erőnek erejével visszatartja a feltörő zokogást, a küszöbre térdepelő tékozló fiú bánatának-árvaságának könnyeit.

Alapos okom van erre a Pilinszky-szeánszra. Az elmúlt hetet a Sajó partján fekvő Körömben töltöttem, a plébános, Kuklay Antal vendégeként. A lelki feltöltődés remek napjai voltak ezek, egy barokk plébániaépület történelmi környezetében. A pálos rend által emelt és egykor vendégfogadóként működő, kétszintes házban több éjszakát töltött Kazinczy Ferenc is. Sokirányú papi munkája mellett Antal atya évtizedek óta foglalkozik Pilinszky költészetével. Egész kötetnyi elemzést írt a verseiről, ami A kráter peremén címmel három kiadásban is megjelent, legutóbb 1995-ben. Alcíme szerint gondolatokat és szemelvényeket nyújt az életműhöz. Érthető tehát, hogy beszélgetéseink során gondosan kifaggattam őt nagy költőnkkel kapcsolatos emlékeiről, személyes találkozásaikról. Egy este például megkérdeztem, a Pilinszky név hallatán melyik jelző jut elsőként eszébe. Néhány másodperc tűnődés után válaszolt:

"Egy olyan állandósult szókapcsolat, amit ő maga adott meg: Jancsi, a szeretett tanítvány. A barátai csak Jancsinak nevezték, és ő is így nevezte magát a rokonok előtt. Szent János evangélistában valamiképpen a saját szellemi példaképét látta. Önarckép, 1944-ből című versében ezért írja: Sírása hideg tengelyében / áll a fiú. Tehát úgy áll a világháború kálváriáján a szenvedésben, mint János a kereszt alatt, Mária oldalán. Tudjuk, hogy halála óráján Jézus még János gondjaira bízta Máriát, és Mária gondjaira Jánost. Ez a János Jancsi, vagyis a szeretett tanítvány."

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu