Háromszékiek világtalálkozója

Első pillanatban tűnhetnék túlságosan merész vállalkozásnak. Az erdélyi Háromszék - mai közigazgatási elnevezéssel: Kovászna megye - szülötteit, az innen elszármazott magyarokat világtalálkozóra hívják elindító szülőföldjükre. A nemrég lezajlott önkormányzati választások után ismertette a tervet Demeter János, a megyei tanács újraválasztott elnöke. Ez nyilván azt jelenti, hogy a találkozónak hivatalos jellege lesz, ami védelmet nyújthat zaklatások, akadékoskodások ellen, de mégsem "kincstári" rendezvény, vagyis nem kötelező a jelenlét. Úgy számítják, hogy kiveszi a részét minden társadalmi, civil szerveződés, az iskolák, az intézmények, legfőképpen pedig a magyar történelmi egyházak. Mindezek képviselői megígérték a bekapcsolódásukat már mostantól, a szervezés kezdetétől.

Nem marad ki a seregszemléből egyetlen település sem, a városoktól a legkisebb falvakig. Az elképzelt időpont 2005, de ha addig nem lehet megszervezni, akkor 2006. Valamilyen jelentős helyi eseményhez kötnék a találkozót; Demeter János elnök augusztus végére gondolt, amikor Felső-Háromszék nagy eseménye - 1989 óta újra tartják - Kézdiszentlélek búcsúja lesz, a Perkő dombtetőn álló Szent István-kápolnánál. Jelképes lenne tehát az időpont megválasztása: első szent királyunk hívná haza a világba szétfutott székely magyarokat.

E nagyszabású terv megvalósítása már el is kezdődött. Demeter János megyei elnök megígérte, hogy hamarosan szétküldik az adatfelmérő lapokat. Minden családot felkeresnek, hogy összeírják a külföldre került családtagokat. A felmérést idén októberig el akarják végezni, hogy utána kidolgozzák a szervezés részletes forgatókönyvét.

Tulajdonképpen nem tudni még, hány meghívót kell szétküldeni - Amerikától Norvégiáig. Talán egész Erdélyből éppen Háromszékről rajzott ki a legnagyobb arányban a tehetségét és szorgalmát kipróbáló magyar. Legtöbben nyilván az anyaországba jöttek, mikor ez még nem számított anyaországnak, majd azután, mikor már csak félértékű maradt Erdélyben a magyar, ha nem egészen értéktelen - az új hatalom szemében. Évekkel ezelőtt Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum akkori tudós igazgatója könyvet adott ki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium híressé vált véndiákjairól. Kiderült ebből, hogy többségük szűkebb pátriáján kívül futotta be tudományos, művészeti, papi, pedagógusi pályáját. Mivel Háromszéken nem mindig volt lehetőség képességeik teljes kibontakoztatására. Egyébként Kónya Ádám kedvelt hasonlata, hogy Háromszéken minden más magyar vidéknél nagyobb "az egy főre eső akadémikusok" száma.

Nemcsak őket tartotta számon mindig a szülőföld. De azokat az ezreket, tízezreket is, akik a rájuk szakadt kisebbségi sors szorításában hagyták el szülőföldjüket. Érzékeny lélekkel érzékelték azt a félszegséget, amit Bibó István elméletileg olyan pontosan meghatározott: "A kisebbségi élet megszűnik teljes értékű emberi élet lenni, háttérbe szorított, nyomott életté válik..." A kisebbségben megmaradtak és a kisebbségből kimenekültek sorsrajzai ábrázolhatják hitelesen a huszadik századi erdélyi magyar életérzést.

Ezeket a szétvált, külön utakat bejárt és bejáró életeket mérheti össze a háromszéki magyarok nagy világtalálkozója. Üzenet száll szerte a négy égtáj felé: Gyertek haza mind, adjatok számot a szülői sírok, a kedves tájak, a soha el nem múló emlékek előtt, hogy mivé lettetek a távolban, mit adtatok hozzá a világ gazdagodásához, hogy az itthon maradtak is büszkék lehessenek eredményeitekre. És gyertek, nézzetek szét a Kárpát-kanyar alatt, a székely hazában, hogy miként élnek testvéreitek, mit végeztek mindennapi munkájukkal, harcaikkal, hogyan szállnak szembe és küzdik le nemegyszer a szolgaság visszajáró kísértetét, alapozzák meg - kisebbségi félszegségben is - lelki teljességüket, vívják csatáikat a jogaikért, hogy urai lehessenek végre saját sorsuknak, és ezzel élhetővé változtassák a kényszerű kisebbségi sorskereteket.

Külsőleg is megszépülve készül a szülőföld a találkozásra. Virágokat ültetnek a temetőkben, megjelölik a még jelöletlen emlékhelyeket, megszelídítik a mostoha időt. Olyan ötlet is elhangzott az első megbeszélésen, hogy az idegenben vagy az anyaországban sikerrel vállalkozók, anyagi jólétbe kerültek nézzenek szét a pusztuló háromszéki kúriák környékén, és vásárolják meg, hozzák rendbe az értékes épületeket, "hogy ne mások vegyék meg előlünk". Testvéri segítséget vár a szülőföld mindazoktól, akiknek módjuk van a segítésre.

Falutalálkozókra, nemzedéki összejövetelekre eddig is gyakran került sor az utóbbi másfél évtizedben. A közös falu, az azonos évjárat tegnapi ellenségeket, egymás iránt közönyöseket is egyazon asztal mellé ültetett, és kiderült, hogy erősebb az, ami összetartja őket, mint ami szétválasztotta. Most egy egész székely megye készül legyőzni a földrajzi és lelki távolságokat. Ki fog derülni most is, hogy nincs igazi szakadék a távozottak és itthon maradottak között, a szülőtáj ezernyi emléke felold haragokat, irigységeket, ellenségeskedéseket is.

Nosztalgiára alapoznak a rendezők? De hiszen ez a nosztalgia is lélekből fakad...

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu