|
Sík Sándor: Nyári zsongás Zsong a nyári rengeteg, Zeng a napsugár. Sárga búza megremeg, Sarlajára vár. Napraforgó napba néz, Lepke mondja: rózsaméz, Búza mondja: nyár. Rád szakadt a nyár, szívem, Forrón, gazdagon. Búzafürtös földeken Érik asztagom. Bókol már a telt kalász, Közeleg az aratás: Delet ért napom. Csorduló nyaram delén Fönn a hegyfokon, Szerteszét merengek én Völgyön, partokon. Mostan mindent értek én, Most ez élő földtekén Minden fű rokon. Lelkem, élő lant-ideg, Most be jó neked! Minden, minden a tied: Földek és egek! Zsongd az ég-föld-szív zenét, Emberét és Istenét: Zsongd ki mélyedet.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|