Feltámadás után

Tisza-parti jelenetek, szegedi séták

"Városunk a kora középkortól kezdve - a török hódoltságot leszámítva - mindig benne élt az európai gazdasági fejlődés és a belőle ékítményként bontakozó szellemi, művészi kultúra sodrában. Mindig tudta és merte vállalni, amit a korok rendje megkövetelt tőle" - írja szülővárosáról, Szegedről Bálint Sándor. 1879 márciusában a nagy tiszai árvíz elsöpörte az ország akkor második legnagyobb települését. A tragédia kiváltotta az európai nemzetek részvétét, s a város összefogással újjáépült - s nem is akárhogyan. Nem véletlen, hogy a sokféleségében is egységes arculatot mutató, gyönyörűen felújított klasszicizáló-szecessziós-eklektikus belváros nemrég Europa Nostra-díjat kapott.

A Tisza és a Belvárosi híd látképe a dóm tornyából

A mesélő félsziget

Elhagyott, csendes vidék. Ártéri erdő, a vadon burjánzó természet minden üdeségével és félelmetességével. Néhol egészen meredeken bukik alá a sűrűn benőtt part, hallani, amint csendesen locsognak egymással a szőke folyó aprócska hullámai. Az öreg, hajlott és göcsörtös fák is beszélgetnek: nyögnek, nyikorognak, ahogy zilált lombhajukat igazítja a nyári szél. A kanyargó ösvény most poros és száraz, még az egyébként sáros, vizes föveny is felrepedezett, mintha a természet egy képzeletbeli óriás kontinens térképét véste volna rá. Emitt derékba tört fa keresztezi az ösvényt, amott egy másik vészesen megdőlve, szabadon kígyózó gyökerével mint egy bütykös csontkéz markolja görcsösen a földet. Talán sejti, hogy a következő nagy vihar örökre a földre dönti. A legendák világa ez... A Boszorkány-sziget - voltaképpen félsziget - közel Szeged belvárosához, ahol egyszer régen megállt az idő. Ilyen tájjal találkozhattak azok, akik a "történelem kezdetén" úgy döntöttek, hogy a Tisza és a Maros találkozásánál, a mocsaras, erdős, árkokkal szabdalt területen letelepedve keresnek maguknak lakhelyet és védelmet.

Évezredek óta lakott már e vidék, amelyet az ókori földrajzi író, Ptolemaiosz Patriscum néven emleget. Szeged a középkorban fejlődött várossá az Erdélyből érkező só szállításának ellenőrzésére létrejött római őrállomás helyén. A félsziget képe azonban makacsul őrzi az ember megjelenése előtti időket. Később tán azért maradhatott meg érintetlenül az ártér, mert a szegediek féltek birtokba venni a partszakaszt, attól tartva, hogy még itt kísért a szelleme azoknak, akiket boszorkányság vádjával 1728-ban ezen a helyen vetettek tortúra alá, majd máglyára a különböző természeti csapások által sújtott babonás városlakók. Valóban mesebeli e Tisza menti őskert, amelyet a néphit nem véletlenül népesített be a halászokat mélybe húzó sellőkkel, félelmetes tarajos kígyókkal, bűbájos aranyhalakkal, fürge lidércekkel és mindent látó lápi boszorkányokkal... Manapság horgászok, kirándulók, andalgó szerelmesek vagy éppen nyugalomra vágyó hontalanok keresik fel a vadregényes erdőt.

A középkort idéző Alsóváros

Szeged fényes múltja, jelentős épületeinek sora eltűnt a viharos évszázadok során. Előbb a török pusztított, majd a nagy árvíz sodorta el jórészt azt, ami a hódoltság után épült. Ma már nehéz elképzelni azt a Szegedet: milyen lehetett Tisza-parti várával, gótikus templomaival, kápolnáival... Az árvíz után szinte teljesen lebontott erősségben (a mai Várkertben, közkedvelt nevén a Stefánián) állt a leírások és a fellelt faragott kövek tanúsága szerint az impozáns és pompás Szent Erzsébet-templom, amelynek északi alapfalát - az alatta lévő római kori maradványokkal együtt - nemrég ásták ki Horváth Ferenc régész vezetésével. A rom környékén háromszázhuszonnégy középkori sírt is feltártak a kutatók.

A középkort ma már csak a Dóm téri Dömötör-torony és az ötszáz éves alsóvárosi templom idézi a városban. A Mátyás téren földszintes házak között magasodik a ferences rendház és a Havas Boldogasszonyról nevezett tekintélyes templom, ahol két csodás hírű Mária-kép előtt kérheti a betérő a Szent Szűz közbenjárását. A főoltárról a Napba Öltözött Asszony tekint alá, a főkapun belépve jobbra a szegediek számára kedvesebb, a hozzájuk minden szempontból "közelebb álló" Fekete (vagy Szerecsön) Mária elé térdelnek a hívők. Augusztus elején, Havas Boldogasszony ünnepén zarándokok tömege érkezik ide, hogy hálát adjon. A híres havi búcsúról sokat írt Bálint Sándor, aki maga is az Alsóvárosban lakott. Szomorú aktualitás, hogy a nemzetközi hírű néprajztudós Pálfy utca 72. szám alatt található szülőházát éppen most készül letarolni a terület tulajdonosa, hogy egy új - bizonyára jól jövedelmező - társasházat építsen a helyébe. Úgy tűnik, az önkormányzat utolsó pillanatban történt fellépése sem mentheti meg az emléktáblás épületet. A "végtelen" hosszú, egyenes Pálfy utcából pedig egyre-másra tűnnek el a régi népi építészetet idéző házacskák. Köztük néhány "napsugaras" ház is a sorsát várja, elhagyottan, betört homlokkal, vakuló ablakszemekkel. Helyüket lassan felváltják az újonnan meggazdagodók "neobarokk" villái. Lehangoló látvány, amint a pénz a kétes kordivattal karöltve győzedelmeskedik a tiszta értékek felett...

A város szívében

A Fogadalmi templom előtti Dóm téren már hetekkel korábban összeszerelték a négyezer ülőhelyes, emelkedő nézőteret. Javában tartanak ugyanis a nevezetes szabadtéri játékok. A hirdetőtáblák a Nabuccót és olasz (opera)gálát ígérnek a hétvégére.

Az árkádsor elején az egyházmegye kincseiből kilenc esztendeje nyílt kiállítás várja mindazokat, akik érdeklődnek a képzőművészet remekei iránt. A múzeum munkatársai készségesen tájékoztatják a betérőket, hogy mit érdemes tudni az évszázados szobrokról, kelyhekről, ereklyetartókról, monstranciákról és miseruhákról. Itt helyezték el a híres Mátyás- és Gellért-kazulát, és a dóm építése miatt lebontott Dömötör-templom megmaradt barokk szobrait is. Kár, hogy Marchiai Szent Jakabháncsfonatos széke és Fráter György talpas feszülete - amelyet korábban az alsóvárosi ferencesek őriztek - nem ide került.

Ösvény a Boszorkány-szigeten

A dómot nyaranta külföldi és magyar turisták tömege lepi el, az épület meghittsége, békéje mégsem vész el, mert a hatalmas tér szinte "felszívja", "semlegesíti" a nézelődők, imádkozók sokaságát.

Kondé Lajost,a fogadalmi templom plébánosát a dómmal kapcsolatos sürgető feladatokról kérdeztem. Elmondta, év végére befejeződik a templom teljes tetőcseréje. Megelőzhető lesz az esővíz beszivárgása, az épületben ugyanis még hatvan négyzetméternyi felületen áznak a seccók. A tetőn visszaállítják az eredeti rézborítást, és jó minőségű cseréppel helyettesítik a tönkrement régit. Ugyancsak problémák forrása a templomban az elavult elektromos hálózat, amelyet a hatvanas évek óta nem korszerűsítettek. A régi textilszigetelésű és a későbbi alumíniumvezetékek mára elöregedtek. A dóm különböző pontjain gyakoriak a zárlatok, a kisebb tüzek és vezeték-összeolvadások. Az elektromos hálózatot teljesen fel kell újítani. Ez a munka jelenleg a tervezési, engedélyeztetési szakasznál tart, és persze az anyagi források keresésénél.

A plébános nem pusztán a gondokat sorolja a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban: a nagy árvíz évfordulója alkalmából tartott rangos programsorozatról is szól. Márciusban az egész város a pusztulásra, majd az azt követő fényes újjászületésre emlékezett. Egy héten át a székesegyház is bekapcsolódott az ünneplésbe: éjszakai virrasztással, hálaadó szentmisével, vetítéssel, emlékhangversennyel: Vaszy Viktor miséjének (Missa pro pace) előadásával, melyet a neves szegedi karmester az árvíz századik évfordulójára komponált. Egy bő esztendőn át ismét fontos, határokon is átívelő események színhelye lesz a dóm: szeptember 24-én, Szent Gellért napján kezdődik a 975 éves Szeged-csanádi Egyházmegye ünnepi éve, amely jövő októberig, a templom felszentelésének hetvenötödik évfordulójáig tart majd.

Gyülekezik a közönség a Nabucco-előadásra

Szabadtéri játékok - európai nagyvárosokkal

Az idei nyári fesztiválra olyan európai országok nagyvárosai kaptak meghívást, amelyek egykor részt vállaltak Szeged újjáépítésében. Brüsszelből, Berlinből, Rómából, Londonból, Bécsből és Párizsból érkeznek előadók, zenekarok, társulatok, hogy együtt ünnepeljék a város feltámadását Szeged polgáraival. A játékok több mint hét évtizedre visszatekintő hagyománya szerint mindig kiemelt helyet foglal el a programban az opera. Így volt ez most is: a Nabuccót a nyár legnagyobb szabású produkciójaként hirdették. És valóban: Verdi operájának színpadra állítása jól mutatta mindazt, amit a néző/hallgató egy szabadtéri előadástól joggal elvárhat. S ezen a tényen az sem változtatott, hogy a zenei megvalósításba itt-ott azért bele lehetett volna kötni. A Nabucco hiánytalan és maradandó élményt nyújtott. A grandiózus, több emelet magas díszletet látva akár a veronai arénában érezhette magát az ember. Még el sem kezdődött az előadás, a közönség soraiban örömmel nyugtázták, itt biztosan azt fogják látni, amiről a darab szól. Szabadtéren nincs helye a merész kísérletezésnek, és az újszerű koncepcióiról ismert ifjú karmester-rendező, Kesselyák Gergely jól tudta ezt. Lám, a szerző tiszteletben tartásával elő lehet adni egy operát átgondoltan, egyénien, látványos megoldásokkal.

A programfüzetből kiderült, hogy eredetileg a kiváló olasz baritont, Renato Brusont szerették volna felkérni a címszerepre, ő azonban japán turnéja miatt nem tudta elfogadni a meghívást. Helyette ifjú honfitársa, Marco Vratogna mutatkozott be Szegeden, aki nem okozott csalódást. Szép színű, nagy erejű hangja - amely még akkor is jól érvényesült, amikor rövid időre kihagyott az erősítés - a publikum számára a felfedezés örömével hatott. Az intrikus Abigélt éneklő Marina Fratarcangeli szopránja kevésbé keltett feltűnést, jóllehet hangjának megbízhatósága, teherbírása mindenképpen imponáló volt e nehéz szerepben. Gábor Géza, a Szegedi Nemzeti Színház ígéretes basszistája jól megbirkózott Zakariás főpap szólamával.

A másnapi olasz (opera)est első részében a római Santa Cecilia kamarazenekar Vivaldi A négy évszak című művét adta elő Massimo Quarta szólójával, aki Paganini felbecsülhetetlen értékű Stradivari-hegedűjén játszott. Jóllehet a mű nem a Dóm térre való, Quarta érett, virtuóz előadása mindvégig le tudta kötni még azok figyelmét is, akik inkább "tűzijátékra", semmint meghitt "házimuzsikálásra" számítottak. Zavaró volt, hogy a művész többszöri intése ellenére sokan tapsolni kezdtek a tételek között. A szünet utáni Verdi- és Puccini-áriákkal, duettekkel és olasz dalokkal izzította mediterrán hangulatúvá az estet a vendég, Cecilia Gasdia, valamint a kiváló diszpozícióban lévő két magyar énekes, Rost Andrea és Kiss B. Atilla.

Az egykori Szent Erzsébet-templom feltárt alapfalai a Várkertben

Szegedi éj

Az előadásnak vége. Éjfél már jócskán elmúlt, de a Kárász utca és a Klauzál tér teraszain még javában tereferélnek a különböző nemzetiségű asztaltársaságok. A Széchenyi tér platánjai alatt az egyik padon egy pár sustorog, távolabb a másikon egy hajléktalan alszik békésen. A Tisza-part már elnéptelenedett. Szeged "főutcája" visszatükrözi a nagyváros fényfüzéreit. A legendás félsziget is álomba merült, most nem merészkedik oda földi halandó. A lápi boszorkány sodorja ott a sors fonalát, és lidércek cikáznak a lombok között...

Szöveg és kép:

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu