Egy hét

Bibó István

Himbálva haladt lefelé az autóbusz. Apám egyszerre kimutatott az ablakon. "Bibó" - mondta. Tisztelet rezgett a hangjában.

Szikár férfi ballagott a Szemlőhegy utcán. Egyik kezében kopott nejlonszatyor. Fogalmam sem volt, kicsoda. Gyakran láttam, mindig ugyanabban az esőköpenyben. Tűnődő, sápadt arc. Gondoltam, bevásárlási kötelmein tűnődik.

"Az egyik legnagyobb magyar gondolkodó - így apám, majd kicsit halkabban -, börtönben volt, nemrég szabadult. Azt hiszem, a Statisztikai Hivatalban dolgozik." Kis szünet után még hozzátette: "Ravasz László az apósa."

Ravasz Lászlóról, a megingathatatlan református püspökről sokat hallottam, mindig a legnagyobb elismeréssel ejtették ki nevét. De hogy egy nagy magyar gondolkodó ilyen egyszerű, szürke - igen, ez a jó szó: szürke volt és végtelenül egyszerű - ember legyen...

Persze Bibó István nevét is ismertem, olvastam is tőle egyet-mást, írásokat a népi-urbánus vita lehetséges feloldásáról, azt is tudtam, hogy a forradalom idején államminiszter volt, de amikor elhangzott a neve, nem sokat mondott. Utána zárták börtönbe. Szabadulása után sem kereste a hatalommal való kiegyezés lehetőségét. Ezt mondta: "Amit... én a magam számára ilyen rám szabott ügynek tudok, hogy bizonyos felismert állam- és társadalomelméleti igazságokat megfogalmazni próbáljak, abba éppen ezek az elismerő és kiegyező gesztusok illenek bele a legkevésbé."

Szegény maradt és független. Nem lehetett megvenni és megvesztegetni. Ezért volt veszélyes. Halála után - negyedszázada hunyt el - emlékkönyvet adtak ki tisztelői. Úgy látszik, még halálában is veszedelmesnek mutatkozott a hatalom szemében: az emlékkönyv csak sokszorosított formában jelenhetett meg. És ez volt az első vállalkozások egyike, amelyben népiek és urbánusok együtt - ahogy megálmodta - tisztelegtek emléke előtt.

Aligha gondolt valaha is arra, hogy egyszer még létrejön a Bibó István Szellemi Műhely. Pedig az Argumentum Kiadó jóvoltából megszületett. S mindjárt két könyvet is kiadtak róla. Az egyiket Kovács Gábor írta (Az európai egyensúlytól a kölcsönös szolgáltatások társadalmáig. Bibó István, a politikai gondolkodó), a másikat Balog Iván (Politikai hisztériák Közép- és Kelet-Európában. Bibó István fasizmusról, nacionalizmusról, antiszemitizmusról).

Sokkal összetettebb, nagyobb teoretikus volt, semhogy néhány mondatban öszsze lehetne foglalni legfőbb eszméit. És sokkal naivabb és egyenesebb volt, semhogy a politika bármikor befogadta volna gondolatait. Ám a magatartásában, az ellentétektől megosztott, szenvedélyektől fölsebzett politikai élethez való közelítésében van valami megejtő és példaszerű.

Egységet akart. Összefogást a jó ügyért. És pontosan megfogalmazta, mi a jó, mi a rossz. Nem nekem, hanem - nekünk.

Tévedett? Azokban az írásaiban, amelyekben az 1945-től a "fordulat évéig" terjedő társadalmi változásokat elemezte, néha igen. Amikor látta, hogy a demokrácia valóban válságban van, nem csűrte-csavarta a tényeket, hanem elhallgatott. Tudni kell hallgatni is. A hallgatás megnöveli az utóbb kimondott szavak súlyát és hitelét.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu