"Az életszentség fáklyája..."

Assisi Szent Klára

A rács nem lehet akadálya az örömteli együttlétnek a legközelebbi családtagokkal

Augusztus 11-én zárul a Szent Klára jubileumi év. Az 1193. július 16-án született és 1253. augusztus 11-én meghalt Klára, aki önmagát Assisi Szent Ferenc "kis palántájának" nevezte, óriás fává nőtt, vagy - ahogyan a szenttéavatási bullában (1255. szeptember 26.) olvassuk: "Az életszentség magasba nyúló fáklyája lett ő, mely vakítóan világolt az Úr szent sátorában". A történelem azonban megcáfolta a bulla szavait, hogy Klára (latinul: "fényes") "életművével itt a földön csak szűk körben és tompított fénnyel világított", hiszen lelkiségét, amelyet Ferenc életideáljai határoztak meg, ma is sokan követik világszerte, akik számára ő ma is "világít", habár néha úgy tűnik, hogy Assisi Ferenc ragyogása tompítja ezt a fényt. Talán ezzel magyarázható az is, hogy Klárát még mindig nem fedeztük fel igazi nagyságában.

"Hogy milyen bensőséges áhítattal viseltetett boldog Klára az Oltáriszentség iránt, azt kézzelfogható tények mutatják. (...) Mikor pedig az Úr testének vételéhez járult, előbb forró könnyeket ontott, azután szent rettegéssel eltelve odalépett, s közben nem kevésbé félte a szentségben rejtezőt, mint a mennyet és földet kormányzót." (C. Tamás, Szent Klára Szűz életírása 28, Agapé, Szeged)

Assisi Szent Klára életének kiváló ismerője, Nazareno Fabretti milánói ferences atya néhány évvel ezelőtt azt írta, hogy Klára úgy viszonyul Ferenchez, mint a Hold a Naphoz. Habár Klárának a természete nagyban különbözik Assisi Ferencétől, egyénisége pedig szilárdnak mutatkozik minden tekintetben, mégis csak Ferencet ismerve tudjuk igazán értékelni Klárát. Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell térnünk 1212 nagyböjtjéhez. Ekkortájt még mindig tartott a meghökkenés: Assisi és az umbriai völgy lakóinak életét felkavarta Assisi leggazdagabb kereskedője, Pietro di Bernardone fiának a döntése és - számukra - botrányos cselekedete: az apai örökségről lemondó ifjú mezítelenre vetkőzött a püspök előtt, hogy ezután minden szükségéről a Mennyei - és nem a földi - Atya gondoskodjék. A püspök pedig mintha észre sem vette volna a nép hangulatát, engedélyezte, hogy a nagyböjt folyamán arról a szószékről, amelyről ünnepi ornátusba öltözött bíborosok, püspökök, teológusok, sőt pápák hirdették az Evangéliumot, a kereskedő mezítlábas, szőrzsákba öltözött fia hirdesse az Úr igéjét. A botrány azonban nem akadályozta meg, hogy a nagyböjti prédikációk hallgatóinak száma szüntelenül növekedjék. Voltak, mint napjainkban is, akiket a megszokás, az ájtatos hangulat vagy a kíváncsiság hozott. Nemesek, polgárok, iparosok, parasztok töltötték meg a székesegyházat. Csak a Bernardone család padja maradt üresen, mert a vélt botrány kiváltotta szégyenkezés miatt inkább a nyilvánosság kerülése mellett döntöttek.

Assisi Szent Ágnes - Klára édestestvére, legelső és leghívebb követője volt nővérének. Útjaik azonban hamar szétváltak. Ferenc Ágnest a Firenze melletti Monticelli monostor élére állította

Egy teljesen új hang mindig új kérdéseket vet fel. Így volt ez Ferenc esetében is. Kérdések és kételyek sokasága foglalkoztatta az embereket: vajon szent-e ez az ember vagy tévhitű, az oltáron végzi-e majd be életét, vagy az eretnekek máglyáján? Persze, a kor időszerű kérdései sem maradhattak el: vajon megtérést kér tőlünk vagy pedig újabb adót egy újabb keresztes hadjáratra, vagy épp búcsúilletéket?

A hagyomány szerint még Klára idejéből megmaradt a karima kis terme a Szent Damjánnál. "Ezenfelül fáradhatatlan volt a virrasztásban és az imádságban, napjainak és éjszakáinak java részét erre fordította" (Szent Klára szenttéavatási bullája, 12)

A szónok szavai azonban sokkal mélyebbre hatnak. A kíváncsiság komoly kereséssé válik. A hallgatóság jól meg tudja különböztetni - akkor is, ugyanúgy mint ma -, hogy miről is van szó: betanult ékes beszédről vagy pedig meggyőződésen alapuló tanúságtételről. Ha a szavak mögött hiteles élet áll, akkor a közömbösség érdeklődéssé válik. (Bizonyára napjainkban is nagy szükség lenne rá.) Ferenctől tanácsokat kérnek, és komolyan veszik azt, amit mond, mert nem tudós könyvekből merítette üzenetét, hanem az Evangélium megtapasztalásából. S a komoly kérdezők és érdeklődök között ott van Chiara di Favarone degli Offreducci is.

Klára és Ferenc idejében ezen a helyen a Szent György-templom állt, amely Ferenc (1230-ig) és Klára (1260-ig) temetkezési helye volt. Klára szentté avatása (1255) után bazilikát és onostort emeltek (1257-1265) a templom helyén. Itt őrzik a feszületet is, amelyről valamikor San Damianóban Krisztus szólt a keresztről. A klarisszák 1260-ban költöztek át a Szent Klára-monostorba.

Furcsa befogadási szertartás

Klára nem ekkor találkozott először Ferenccel. Látta már a szegények között, amikor pedig az Angyalos Boldogasszony környékén telepedtek le a testvérek, ő maga is - tudván, hogy alamizsnából élnek - anyja beleegyezésével, de nagybátyjai előtt titokban, többször is élelmet és ruházatot juttatott nekik. Az alig tizennyolc éves lány Ferenc nagyböjti beszédeiből kiérzi, hogy azok mögött valami több rejtőzik: látomások, álmok. Olyan hitről van itt szó, amely rendszerint nem a látottakra támaszkodik. Egy dolog különösképpen megragadja: Ferenc önmagáról és önmagának beszél - a Krisztushoz való megtérés fontosságáról és komolyságáról. Arról, hogy teljesen Krisztusnak kell élni. Klára fokozatosan ráébred, hogy ő is ezt az igazságot keresi, és hogy neki is olyan bátorságra van szüksége, mint Ferencnek.

Klára a legidősebb a három Favarone-Offreducci lány közül (Ágnes, Beatrix és Klára). Igazi álmodozó lélek. Anyja többször is ugratja emiatt, ő azonban védekezik: a Biblia számtalan helyen tanúskodik arról, hogy a próféták, a szentek és Isten minden barátja álmodozók voltak. Apja és a nagybácsik pedig minduntalan megjegyzéseket tesznek ájtatosságára: "Kedves lányom, ha te ilyen hallgatag és ájtatos vagy, csakis apáca lehet belőled." Azt azonban nem értik ők sem, hogy ez a fajta hallgatagság - amely különben az álmodozók életstílusa - azt jelenti, hogy a lány önmagával van. Klárát nagyon is foglalkoztatta, mit tegyen életével. Gondolt már az apácaságra is, de az nem vonzotta. Ismerte a bencés nővéreket, és más kolostorok lakóit is, de úgy érezte, nem elég visszavonulni a monostorba ahhoz, hogy minél bensőségesebb kapcsolatot alakítson ki Krisztussal. Inkább visszavonult a szobájába, vagy anyja mellé, aki igazi példakép volt számára, mint imádkozó nő és mint a szegények állandó segítője. Klára esetében is megerősítést nyer a családi háttér, a szülői példa fontossága. Hogy később édesanyja és két testvére is követni fogja életstílusát, csak megerősíti a tényt: az édesanyának a vallási nevelés területén külön feladata és felelőssége van Isten előtt.

Klára Krisztus mellett dönt. Szegénységben és szabadon akarja követni Krisztust, úgy, mint Ferenc. A döntés valóra váltása elé azonban akadályok gördülnek, s az édesapa és a nagybácsik által házasságra rendelt nagylánynak - a Ferenccel és társaival történt előzetes megbeszélés után az év virágvasárnapjáról nagyhétfőjére eső éjszakán - meg kell szöknie. Azon a napon, amikor Jézus jeruzsálemi ünnepélyes bevonulását ünnepli, Klára az Angyalos Boldogasszony kápolnájához vonul. A matutínum elmondása után a testvérek a kápolna előtt várják. Hajnal előtt mindent rendezni kell. A fogadás szertartása semmiben sem hasonlít az előírásokhoz, kivéve egy mozzanatot: Ferenc ollóval vágja le Klára haját, annak jeléül, hogy fejdísze ezután Krisztus lesz. Ezután rövid búcsú, és Klárát Masseo meg Angelo testvér a bastiai bencés nővérekhez menekítik, mert az ő monostoruk menedékjoggal bírt, melyet egyházi kiközösítés büntetése alatt senki sem szeghetett meg. Klára rokonságának férfi tagjai állhatosak: mindenáron haza akarják vinni Klárát. Ferenc a subasiói monostorba menekíti - ahol Ágnes testvére is csatlakozik hozzá. Miután a család elfogadja döntésüket, az élet nyugodtabb mederbe terelődik, de közben meghal az édesapa is.

"Az Úr megsokasított bennünket"

Klára és első követői hamarosan San Damianóba kerülnek, amelyet Ferenc saját kezével javított meg, s ez a hely válik a "szegény úrnők fészkévé".

Klára és társai, akiknek a száma rohamosan nő, a kor lelkisége és Ferenc példájára a bűnbánó élet mellett döntenek, amely azonban nem a szomorúság, hanem az igazi öröm forrása. Az élet nem idillikus. Az álmodozónak konkrét élethelyzetekkel kell szembenéznie. Kiszivárog a titok is: Klára vezeklőövet hord, és a hét nagyobb részét böjtben tölti. Hugolin bíboros közbelépésére lesz szükség, hogy Klára enyhítsen szigorú, önsanyargató életmódján.

Klára a lehető legszigorúbb szegénység mellett dönt. Még a pápa sem tartja megvalósíthatónak ezt a radikális szegénységet. Sok küzdelembe kerül, míg III. Ince biztosítja számukra a "szegénység privilégiumát", amit majd még IX. Gergely is meg fog erősíteni: "Amint tehát kértétek, a fölséges szegénység melletti elhatározásotokat apostoli jóindulatunkkal megerősítjük, jelen írásunk tekintélyével gondoskodva rólatok, hogy senki ne kényszeríthessen benneteket birtokok elfogadására." De a pápának és a helyi püspöknek más gondja is van a "szegény úrnőkkel" kapcsolatban: meg kellene oldani egyházjogi helyzetüket.

Klára nemcsak követője és csodálója Ferencnek - ami például abból is kiderül, hogy végrendeletében tizenhétszer említi a nevét -, hanem támogatója, tanácsadója is. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogyan kérte ki Ferenc az ő tanácsát arról, milyen életmódot folytasson, szemlélődő vagy aktív életet. A "szeretett nővér" arra buzdítja, hogy a világban tevékenykedjék mindenki üdvösségére.

Az oltáriszentség erejébe vetett hit

A helyszűke nem engedi meg, hogy elemezzük Ferenc és Klára egyik kiemelkedő találkozásának üzenetét, amely igazi misztikus lakomává lett. Több figyelmet érdemelne az a már említett tény is, hogy Klára családjának női tagjai követték példáját, olyannyira, hogy testvérét, Ágnest szintén szentként tiszteljük. Klára csodái is külön figyelmet érdemelnének, de meg kell elégednünk annak megemlítésével, hogyan védte meg szülővárosát imájával. II. Frigyes császár (akinek Dél-Itáliában toborzott katonáit szaracénoknak nevezik a korabeli források) ugyanis el akarta foglalni Assisit. Klára és testvérei az imához folyamodtak. Buzdítás lehet ez számunkra, akik II. János Pál pápa kezdeményezésére októbertől rendkívüli eucharisztikus évet ünneplünk. Celanói Tamás feljegyzései szerint a beteg Klára a monostor kapujához, az ellenség elé vitette magát. "Maga előtt egy belülről elefántcsonttal kibérelt ezüst szentségtartót vitetett, melyben a Szentek Szentjének testét őrizték nagy áhítattal. A kapu előtt, miután imádságban tökéletesen alávetette magát az Úrnak, sűrű könnyhullatással így kezdett Krisztusához szólani: Uram, a pogányok kezére akarod-e adni fegyvertelen szolgálóidat, akiket én szerelmemmel tápláltam? Esengve kérlek, Uram, oltalmazd meg szolgálóidat, akiket én most képtelen vagyok megoltalmazni." - Majd folytatódik az ima, amely párbeszéddé alakul, melynek folyamán Klára Krisztus szavait is hallja, és a végén "a dühös ebeknek vakmerősége egyszerre megjuhászodott, és sietve menekültek a falakon át, melyeket az imént megmásztak. Megfutamította őket az imádkozónak az ereje."

Harmath Károly OFM

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu