Nemcsak üzlet, szellemi műhely is

Látogatás a pesti Novotny antikváriumban

Ha van időnk csak úgy sétálni a fővárosban, és épp a Balzac utca felé visz az utunk, tartsuk nyitva jól a szemünket, nehogy elballagjunk a Novotny antikvárium mellett. Kár lenne, ha a hatalmas alapterületű "marketekhez" vagy pláza-városokhoz szokott tekintetünk átsiklana a kultúrának ezen a kicsiny műhelyén. 1982-ben nyitotta meg itt magánantikváriumát Novotny György és felesége. Persze ez akkoriban korántsem volt egyszerű vállalkozás, hiszen a BELKER és a Kiadói Főigazgatóság mellett a Belügyminisztérium engedélyét is be kellett szerezni az üzlet megalapításához. Hiába no, két évtizeddel ezelőtt politikai szempontból még igencsak kényes dolognak számított a könyv. Novotnyék "ügyét" csak súlyosbította, hogy a vendéglátóiparban dolgozó férj hat évig rendkívüli civil hallgatóként a Hittudományi Akadémián tanult. Végül - a nehézségek ellenére is - sikerült megszerezni a szükséges engedélyeket, és állami kölcsön segítségével megkezdhette működését az új antikvárium, melyben a kezdetektől mindmáig csaknem kizárólag 1945 előtti könyveket találhatnak a nyomtatott betű barátai. Teológiai, filozófiai, pszichológiai, történelmi, kultúr- és művelődéstörténeti művek, útirajzok, illetve szépirodalmi kötetek egyaránt sorakoznak a polcokon.

Novotny úr huszonkét év után sem hajlandó feladni eredeti elképzelését, azaz pusztán pénzügyi szempontok alapján bővíteni kínálatát, mert azt vallja: üzlete nem használtkönyv-kereskedés, hanem csakugyan antikvárium. Azzal együtt teszi ezt, hogy az olvasási szokások mára érezhetően megváltoztak különböző okokból, de lényegesen kevesebb a könyvszerető - olvasó és gyűjtő - ember. Az sem mellékes körülmény, hogy a nyitás idején mindössze öt magánantikvárium volt Budapesten, ma viszont számuk már tízszer annyi. A forgalom - mondja Novotny György - két-három éve kezdett visszaesni, de az idei esztendő számít éles határnak. Nem tagadja: persze kereskedelmi vállalkozás az antikvárium, de számára elsősorban "szerelmi kérdés". A házaspár ma is óbudai lakótelepi lakásában lakik, és itt kap helyet tízezer kötetes saját könyvtáruk is, ahonnan természetesen nemigen kerülnek át könyvek az üzlet készletébe. "A lakás könyv nélkül: test lélek nélkül" - idézi Cicero mondását a kis bolt tulajdonosa, s szomorúan teszi hozzá: manapság sokak otthonában csak néhány könyv árválkodik a polcokon, különböző csecsebecsék szomszédságában, inkább csak díszként, mint csendes, de hűséges szellemi társként.

A rendszerváltozás után Novotnyék a könyvkiadással is megpróbálkoztak: nekik köszönhetjük Sík Sándor: Szent magyarság című, 1930-as évekbeli beszédsorozatának reprint kiadását,illetve Mindszenty József: Az édesanya című művének újbóli megjelentetését, amelyet a későbbi bíboros még Pehm József néven írt. Megtudtuk: már készülődik a mű - szintén könyvritkaságnak számító - folytatásának kiadása.

Ez az antikvárium szellemi műhely is: komoly beszélgetések, nemegyszer viták színhelye a kis bolthelyiség, s ehhez szükség van a csendre, az elmélyülésre. - Ebből nagyon kevés van napjainkban - mondja szomorúan az antikvárius. - Sokan félnek tőle, márpedig olvasni másként nemigen lehet. De örömteli tapasztalatairól is beszámol: japán egyetemisták járnak hozzá rendszeresen, akik olyan értékes történeti munkák után érdeklődnek, amelyeket már régen kerestek nála.

"Vedd és olvasd" - a kicsiny szellemi hajlékba lépve a Szent Ágoston sorsát megfordító mondat ötlik szemünkbe. A falon látható feszület és az egyik polc tetején álló Mária-szobor ugyancsak a tulajdonos belső világának tükre, amely már a nyolcvanas években egyértelmű lehetett a szakmabeliek és a könyvbarátok előtt. Ugyanis A Könyv című - azóta megszűnt - szakmai folyóirat egyik 1987-es számában jelent meg Novotny Györggyel egy beszélgetés, melynek során az interjú készítője többek közt a következőt kérdezte: - Mi a legfontosabb a boldogulás szempontjából? - Amit erre én válaszolni tudok, azt maga nem írja le - tér ki a válasz elől az antikvárius. - Mondja csak - erősködik a riporter. S a felelet: - A kegyelem, az isteni kegyelem.

Napjaink technikaközpontú világában nehéz napok járnak a könyvekre, az olvasókra - s így az antikváriumokra is, de Novotny György bízik abban: jönnek még olyan idők, amikor a könyveknek több becsületük lesz. S nem pusztán az irántuk megnyilvánuló keresletre gondol, hanem az olvasó emberek számának gyarapodására is - hogy a könyvek betölthessék elsődleges hivatásukat, ami szerinte nem más, mint hogy jobbá tegyenek minket.

Szöveg és fotó:

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu