Liturgia

A megváltás szentsége (7.)

A szentáldozás

A Redemptionis Sacramentum kezdetűinstrukció IV. fejezete az eucharisztia vételével, a szentáldozással foglalkozik. Első részében (80-87) az általános elveket foglalja össze. Az eucharisztia ellenszer a halálos bűnökkel szemben, és megóv a súlyos bűnöktől. Ez a liturgia tanításából többször is nyilvánvalóvá válik. A misében való bűnbánati cselekmény azonban nem szentségi gyónás, ezért csak alkalmassá tehet minket a méltó ünneplésre, de nincs bűnt eltörlő hatása. Ezért - akit súlyos bűn terhel - a bűnbocsánat szentségéhez kell járulnia (80-81). A lelkipásztorok gondoskodjanak arról, hogy a hívek alkalmas időben elvégezhessék gyónásukat (86).

Az egyház különböző rendelkezéseivel elősegítette a hívek minél gyakoribb szentáldozáshoz való járulását, a kellő felkészültség jelentőségét hirdetve (82-83). Az eucharisztiát azonban csak katolikus hívőnek szabad kiszolgáltatni, és ő sem fogadhatja el más hitű kiszolgáltatótól (84-85).

A gyermekek gondos felkészítés után járuljanak az első szentáldozáshoz (87) a húsvét utáni egyik vasárnapon, Úrnapján, vagy valamelyik évközi vasárnapon - méltó ünneplés keretében.

Az áldoztatás előírásait az instrukció a következő módon foglalja össze (88-96): a hívő a misében konszekrált eucharisztiából részesüljön, a Misekönyv rendelkezései szerint (88-89) állva vagy térdelve (90). Az áldoztató csak a jogilag eltiltott hívőtől tagadhatja meg az eucharisztiát (91). A kézbe vagy a szájba történő áldoztatás kérdésében a helyi püspöki konferencia döntése az irányadó. Arra azonban gondosan ügyelni kell, hogy a kézbe kapott ostyával ne távozzék el a hívő, hanem azonnal vegye magához (92). Áldoztató tálcát a kis részecskék földre hullásának elkerülése érdekében kell használni (93). A hívek nem adhatják egymásnak kézről kézre sem a szentostyákat, sem a kelyhet a szent vérrel, ugyancsak nem áldoztathatják meg egymást a nászmisében a jegyesek (94). Napi második áldozáshoz - idézi az Egyházi Törvénykönyvet az instrukció - csak a teljes misén jelen lévő járulhat (95). Mindenképpen elkerülendő, hogy áldozás alatt - akár ehető vagy nem ehető dolgot - osszanak szét áldozáshoz hasonló módon. Ez nincs összhangban a római liturgia szellemével (96).

A papok áldozása (97-99) a liturgikus előírások szerint történjék. A nem koncelebráló pap két szín alatt járulhat az Úr asztalához.

A két szín alatti áldozás szabályai a következők (100-107): az egyház tanítása szerint, a körülmények kellő mérlegelése mellett engedhető meg a két szín alatti áldoztatás. A Misekönyv ennek több formáját említi, a bemártással történő látszik megfelelőnek. Persze az ostya anyaga kellő vastagságú legyen, és csak az áldozó szájába helyezhető. Ilyenkor kézbe áldoztatásra nincs lehetőség (103). Ugyancsak nem márthatja a kézbe kapott oltáriszentséget maga az áldozó a szent vérbe (104). Több kelyhet is lehet használni a bor konszekrálására, de mindenképpen kerülendő az egyik kehelyből a másikba való áttöltés (106).

Befejezésül az instrukció felidézi azokat a büntető szankciókat, amelyek az eucharisztia szentségtörő módon való használatával kapcsolatban érvényben vannak (107).

E fejezet összefoglalja mindazt az eucharisztia kiszolgáltatásáról, amit a liturgikus előírások eddig is tartalmaztak. A tanítás megerősítése és a viszszaélések tették szükségessé mindezek újbóli megfogalmazását, hogy legnagyobb kincsünk, az eucharisztia méltó tiszteletben és imádásban részesüljön.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu