Illés Sándor

Gyűjtögetők

Az ember veleszületett jó tulajdonságához tartozik a gyűjtögetés. Valaha őseink életét is ez jellemezte. Hangyaszorgalommal kellett fáradoznia azon, hogy életét fenntartsa. Amikor már kedvezőbb helyzetbe jutott, s ilyen veszélyeknek nem volt kitéve, akkor ez a gyűjtögetési szorgalom hóborttá nemesedett benne. Ami megtetszett neki, abból többet is akart. Gyönyörködni! Gazdagodni!

Legnépesebb talán a bélyeggyűjtők tábora. Az ember már iskoláskorában elkezdheti. Bizonyára maradandó, nagy élményt jelent a bélyeggyűjtőknek a csere-bere lehetősége, bár én ebben sem találtam semmi örömet. Volt egy iskolatársam, aki radírgumikat gyűjtött. Amikor feltűnt közeledő alakja, rátettük tenyerünket a radírunkra, mert különben elemelte. Egyszer jártam nála, dicsekedve mutogatta a különböző törlőgumikat, volt közöttük minden színű, s egyes darabok azzal a jó tulajdonsággal rendelkeztek, hogy a tintaceruza nyomát is kitörölték, leradírozták a papírról.

Falusi gyermekként én is gyűjtöttem leszakadt nadrággombokat. A lányok meg, emlékszem, képes levelezőlapokat gyűjtögettek. Akkoriban még ritkaságszámba ment egy-egy színes képeslap, amit a posta bélyegzővel is hitelesített. A ruhásszekrény ajtajának belső oldalára ragasztották a lányok, hogy megőrizzék az utókornak. Keresztanyám egyszer megmutatta nekem a csodálatos kincsét: huszonhat képeslapot gyűjtött össze. Abból több mint tízet neki írtak. Régen élt legények, amikor katonának vitték őket. "Kedves Rózsika!"

Sokan gyűjtögetnek régi pénzérméket vagy hajdan vert aranytallérokat. Ez külön szakmai hóbort. Csak a jómódban élők adhatják ilyesmire a fejüket.

Az én nagyapám mindent gyűjtögető volt, egy vasszöget nem hagyott kárba veszni, egy botot sem eltüzelni. Jó lesz talán kapanyélnek. Vagy karónak paradicsombokor mellé. A nagyanyám meg festett poharakat rakosgatott egymás mellé a stelázsi legfelső polcára. Emlékszem, az egyiken Ferenc Jóska szakállas képe volt. A másikon meg Vilmos császáré. Az ellenséges országok uralkodóit nem festették poharakra. Nekem legjobban Ferdinánd bolgár cár képe tetszett. Férfias volt! Hiába díszelegtek azonban férfiasan a poharakon, elvesztettük vezetésükkel a világháborút. Ennek ellenére a nagymama haláláig őrizgette a képükkel díszített poharakat. A bevonuló szerbek törték aztán össze, Trianon után.

Színes, imakönyvekben őrzött szentképekből Bakos Terusnak volt értékes gyűjteménye. Minden Mária-zarándokhely képviselve volt. Az anyja hordta neki haza a templomból, a plébános atya minden áldozónak a kezébe nyomott egyet.

Bercsényi András nyugalmazott végrehajtó meg arról volt a falunkban híres, hogy a világ minden fellelhető térképét megvásárolta. Órák hosszat ült előttük. Utazott. Bejárta képzeletében az egész világot, pedig a valóságban nem járt soha az országhatáron túl. Én is nagyon szerettem a térképeket, de inkább könyveket gyűjtöttem. Ha ifjúságom kisebbségi ketrecéből feljutottam Budapestre, fél napokig jártam a Múzeum körúti antikváriumokat, és megpakolva utaztam vissza a Bácskába a magyar irodalom jeleseinek műveivel.

A Puskás fiúk szenvedélye a galamb volt. Fele-fele alapon birtokolták a házi galambdúcot, csereberélgettek egymással. És rendszerint hajba is kaptak. Mert hiába helyezték az egymástól megvásárolt galambot a dúc másik részébe, új tulajdonosához, az visszatért a régi helyére.

Az öreg Móricz István bácsi meg arról híresült el, hogy ketrecbe zárta a fecskéket. Vándormadarakat gyűjtögetett. "Azt hiszi a vén bolond, hogy a madarakkal a nyarat is kalitkába lehet zárni!" - mesélte mindenkinek Mariska néni, vénséges háziasszonya, aki gondozta. Mert az öreg felesége már meghalt. "Bolondul a nyárért, egész nap sütteti magát! A madarak meg sírnak és szomorkodnak. Mennének már, itt a szeptember!"

Egy reggel aztán holtan találták szobájában az öreg Móriczot. A kalitkák ajtaja meg tárva-nyitva. Lehet, hogy ő maga nyitotta ki ketrecüket a halála előtt, és a fecskék vitték el lelkét az Úrnak. Mert csak a túlvilágon lehet örökös nyár!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu