Uj Ember

2003.11.23
LIX. évf. 47. (2885.)

November 23.
Krisztus Király
ünnepe

Főoldal
Címlap
Istennel a Pilis magányában
Tízéves a Manréza lelkigyakorlatos központ
Elhunyt Marosi Izidor püspök
Kenyeret az éhezőknek
Tízéves a debrecen-nyíregyházi karitász
Egyházi ingatlanok visszaadása
Gyűlölet? Beszéd?
Lelkiség
"Valóban király vagy te?"
Szentírás-magyarázat
Hol uralkodik Jézus?
Homíliavázlat
A világmindenség királya
LITURGIA
A HÉT SZENTJEI
Dung-Lac Szent András áldozópap és társai, vértanúk
A hét liturgiája
- B év -
Katolikus szemmel
Az evangéliumi szegénység
Kenyérért való imádság
Kezdő hívő
Viruló antijudaizmus?
"Ne félj, nagypapa!"
Lapszél
A gyilkos értágító
Élő egyház
Százötven éves az esztergomi Bibliotéka
Altemplomszentelés Szigetszentmiklóson
Emléktábla nővérek tiszteletére
Kettős ünnep Pápa-Kéttornyúlakon
Élő egyház
Hogyan segítette a zsidókat XII. Piusz pápa
Akiket érdekel az igazság...
A vallás szerepe Szlovéniában
Fórum
A fizika szerelmese
Kovács Mihály piarista atya életműdíja
Ezeregyszáz énekes Vácott
Új templom és közösségi ház
Az Olvasó írja
Szent Margit-szobor - Sajópetribe
Fórum
Kapucinusok, három műszakban
A kávétól Szent Ferencig
Fórum
Márton Áron példája (1.)
A hitvalló püspök
A megbékélés napja lehetne...
Ötven éve tértek haza a Gulágról
Fórum
"A növekedés Krisztusban történik..."
Borián Tibor igazgató a veszprémi Padányi Bíró Márton-iskoláról
Az ökumenizmus kihívásai hazánkban és Európában
Kránitz Mihály a PPKE rektorhelyettese a keresztény egységtörekvésekről
A közös munka és öröm kincse
Emlékezés Rédei József atyára
Ifjúság
Taizé: A bizalom zarándokútja a Földön
Hamburgi találkozó: 2003. december 29. - 2004. január 2.
Kereszteket állítanak országszerte
Bevásárlási láz helyett az ünnep lényegére figyeljünk adventben!
Európa megrablása
Hogyan történhet ez velem?
Programajánló
Rejtvény
Lóugrásban
Kultúra
Prokop Péter halálára
Megbecsülést érdemlő kulturális örökségünk
A Filharmóniai Társaság másfél évszázada
Meghallani a jajszavakat...
Húsz éve halt meg Kézai Béla
Magasságok felé
Prohászka Ottokár túlvilág-hitéről
A sötétség felé
(Parádfürdő, Kórház)
Mozaik
Templombúcsú a Rózsák terén
Jótékonysági bál Debrecenben
Karácsony a kastélyban
Koncert az Apor Vilmos-főiskoláért

 

Meghallani a jajszavakat...

Húsz éve halt meg Kézai Béla

Az Új Ember első korszakának kezdetétől fogva sokoldalú, hasznos munkatársa volt Kézai Béla. Tehetségét és kiváló humán felkészültségét a harmincas évek során Szekfű Gyula is fölismerte, az ő ajánlására került a keresztény szellemiségű hírlapokhoz, a Korunk Szavához, majd a Nemzeti Újsághoz. Széleskörű humán műveltségét, íráskészségét jól kamatoztathatta a második világháború után is, hiszen az Új Ember 1945 nyarán történt alapításakor már mint tárgyaló fél, később mint kulturális szerkesztő fáradtságot nem ismerve dolgozott a katolikus hetilap fennmaradásáért, népszerűsítéséért. Ez a ténykedés a kommunista uralom kialakítása idején korántsem volt egyszerű feladat.

Újságíróként nemcsak kulturális téren, hanem a társadalmi jellegű, sőt az égető belpolitikai kérdésekben is jártasnak bizonyult, és naprakész, hiteles cikkekkel jelentkezett az Új Ember hasábjain.

Rónay György mellett ő írta a legtöbb és legszínvonalasabb irodalmi, kulturális vonatkozású cikket, kifinomult ízlése és árnyalt stílusa, elemzőkészsége kezdettől jól érvényesült.

Szépíróként is fölhívta magára a figyelmet: egy gyermekkort fölidéző ciklus után bibliai történetek és legendák megírásával sokak érdeklődését fölkeltette. Írói programját elsősorban a történeti tények, ismeretek elmélyítése jellemzi. Sok esetben egy-egy fontosabb keresztény tétel vagy tanítás megfogalmazására is vállalkozott.

Az 1941-ben kiadott Az utolsó nap című regénye a nyugat-római császárság végső szakaszáról szól, a hatvanas években napvilágot látott Jel és sors címet viselő novelláskötete a jelennek is szólóan idézi föl a Biblia számos vonzó, érdekfeszítő fejezetét.

Egyik kiemelkedő írásában, A gonosz fügefában Jézus mellett Shakespeare egyik torz figuráját, Kalibánt is szerepelteti. A történet során az Emberfia megérinti a torz, mindeddig süketen élő lény fülét, aki egyszeriben hallani kezd, és eszelős rémülettel figyel föl a világban elhangzó panaszokra, jajszavakra. "Csak akkor leszel igazán ember, ha minden jajszót meghallasz" - mondja neki Jézus, és szavai távozása után is ott lebegnek a sivatagban és az olvasó emlékezetében.

Kézai Béla a magánéletben egyike volt a legszeretetreméltóbb embereknek. Szerénységével, derűs bölcsességével sok esetben öntött lelket már-már csüggedő munkatársaiba, barátaiba. Példás lelkierővel viselte testi elesettségét, az élet és az emberek iránti szeretete utolsó földi pillanatáig töretlen maradt.

Szeghalmi Elemér

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu