LITURGIA

A világmindenség királya

A liturgikus év utolsó vasárnapján immár mögöttünk van az üdvösség történetének átélése. Elmélyedtünk titkaiban, és úgy érezzük magunkat, hogy Krisztusról sok mindent hallottunk, de most teljes fényében és ragyogásában áll előttünk.

Jézus Krisztus személyéről a szentmise prefációja elmondja, hogy a Mennyei Atya az öröm olajával örök főpappá kente őt. Ez a megfogalmazás érzékelteti velünk, hogy főpapként engesztelő áldozatot kellett bemutatnia. Az egyetlen áldozatot, amelyet a Mennyei Atya elfogadott. Erre irányult működése, az örömhír megismertetése és a bőséges tanítás arról, hogy a kiengesztelődés áldozatát bemutatja. Ezért jött, ez volt küldetésének célja. A kereszt oltárán a legtökéletesebb áldozatot mutatta be, amelynek elfogadását feltámadása igazolta.

Az emberek által bemutatott áldozatok elégtelenek voltak, bár mindent megtettek az emberiség különböző korszakaiban azért, hogy a kiengesztelődés Isten és az ember között megtörténjék. Eleink még az emberáldozatoktól sem riadtak vissza, nem is szólva a számos, tökéletesnek gondolt áldozatról.

Krisztus áldozata hozta meg a kiengesztelődést. Ez azért történhetett meg, mert ő nemcsak ember volt, hanem az Isten fia, aki engedelmességével vállalta az Atya akaratának teljesítését. Számtalan alkalommal beszél is róla, hogy ezért jött, ezt az áldozatot akarja meghozni. Sőt, az utolsó vacsorán szenvedésének emlékére hagyta ránk az eucharisztia ünneplését, hogy világosan értésünkre adja annak örökké érvényes voltát.

Ez az áldozat nemcsak az újszövetség főpapjává emelte, hanem a mindenség királyává is tette - imádkozzuk a mise hálaadó énekében. Minden teremtményt hatalma alá vetett, noha úgy tapasztaljuk a világ szemlélésekor, hogy a bűn diadalmaskodik. Hitünk azonban állítja és mondja: ez csak ideiglenes.

A prefáció beszél Krisztus országának tulajdonságairól is. Olyan sajátosságai vannak, amelyekkel emberek által alapított országok nem rendelkeznek. Már a felsorolásba is beleremeg a lelkünk. A világ ezt nem érti, de mi, akik hittel közeledünk Urunkhoz, és őt királyunknak tartjuk, sokszor meg is tapasztaljuk. Sajátossága az igazság, az élet, a kegyelem, a szentség, a szeretet és a béke. Ezekkel csak az rendelkezhet, aki Krisztust királyának tartja, vállalja a bűnnel való szembefordulást, a túllépést a világ sajátos értékrendje felett.

Ezt csak egyetlen módon tudjuk megvalósítani, amit az áldozás utáni könyörgésben fogalmaz meg az egyház: mi dicsőségünknek tartjuk azt, hogy Krisztust, a mindenség Királyát szolgáljuk, és egykor a mennyek országában örökre vele éljünk. Zengjen ezért énekünk: Christus vincit! Christus regnat! Christus imperat!

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu