|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Megbecsülést érdemlő kulturális örökségünk A Filharmóniai Társaság másfél évszázada Közép-Európa egyik legnagyobb múlttal büszkélkedő komolyzenei együttese, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara százötven éves. 1853. november 20-án tartották első hangversenyüket a Nemzeti Múzeumban, az alapító Erkel Ferenc zeneszerző-karmester vezényletével. A Filharmóniai Társaság a nem sokkal korábban alakult Bécsi Filharmonikusokhoz hasonlóan a kezdetektől kettős szolgálatot lát el: mint bérletsorozatot indító, hangversenyező szimfonikus zenekar, és mint a Nemzeti Színház, majd 1884-től a Sugár úti dalszínház operazenekara. Ez a "felállás" lényegét tekintve ma is változatlan. Tolmácsolásukban ismerhette meg a magyar közönség a klasszikus szimfonikus repertoár legnagyobb részét, sőt, a magyarországi bemutatók mellett számos ősbemutató is a nevükhöz fűződik. Ők játszották először Brahms II. zongoraversenyét, Mahler I. (Titán) szimfóniáját, valamint Liszt, Hubay, Bartók,Kodály,Dohnányi, Weiner, Lajtha több kompozícióját, továbbá nagy szerepük volt a hazai Wagner-kultusz kialakulásában is. A társaság egyenletes, magas művészi színvonalát világhírű vezető karmesterei biztosították, köztük Dohnányi Ernő,Ferencsik János,Erich Bergel, a legutóbbi időkben pedig az olasz-amerikai Rico Saccani. Az együttes a legnevesebb vendégkarmesterekkel, előadóművészekkel dolgozott együtt, és olyan jelentős zeneszerzőkkel, mint Liszt, Brahms, Mahler, Dvorak, Goldmark, Richard Strauss, Saint-Saens, Mascagni, Ravel,Respighi, Sztravinszkij,Prokofjev, akik legtöbbször saját műveiket dirigálták, vagy hangszeres szólistaként közreműködtek a koncerteken. Nemrég huszonkét CD-ből álló albuma jelent meg a Budapesti Filharmonikusoknak, melyen az elmúlt hat esztendő - Rico Saccani vezényelte - operaházi koncertjeinek java hallható. A jubileum tiszteletére egy másik értékes, archív anyagokat tartalmazó, kereskedelmi forgalomba sajnos nem került, dupla CD is napvilágot látott. Ezen 1927 és 1993 között felvett különleges hangdokumentumok szerepelnek, így Bartók Béla Rapszódiájának részlete a szerző zongorajátékával, Dohnányi vezényletével, A kékszakállú herceg vára 1936-os operaházi előadásának fragmentuma Némethy Ellával és Székely Mihállyal, vagy a Nyári esték Kodály zenei irányításával. A felvételeken közreműködő művészek között találjuk még Otto Klemperert, Sergio Failonit, Solti Györgyöt, Lamberto Gardellit, Kórodi Andrást és Erich Bergelt. Zenekaraink doyenje, a Filharmóniai Társaság felbecsülhetetlen értékű "kulturális örökségünk", ennek ellenére a közelmúltban többször is közel álltak az anyagi ellehetetlenüléshez. Az utóbbi időkben az együttes határozottan "lejjebb sorolódott" komolyzenei életünk képzeletbeli ranglétráján a jóval fiatalabb, "szerencsésebb pályatársakhoz" viszonyítva, pedig bérleti koncertjeik többsége állja a nemzetközi összehasonlítást. Amíg a Budapesti Fesztiválzenekar és az Állami Hangversenyzenekarból alakult Nemzeti Filharmonikusok helyzete lényegében rendezettnek mondható, és külföldi fellépéseik sikereitől - méltán - hangos a zenei közvélemény és a sajtó, addig legnagyobb múltú együttesünket mintha mostohagyermekként kezelnék. Pedig akárhogy nézzük, mindig is ez lesz, ez marad az ország első számú zenekara. S mint ilyen, minden tekintetben több figyelmet érdemelne... Pallós Tamás
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|