Uj Ember

2003.11.23
LIX. évf. 47. (2885.)

November 23.
Krisztus Király
ünnepe

Főoldal
Címlap
Istennel a Pilis magányában
Tízéves a Manréza lelkigyakorlatos központ
Elhunyt Marosi Izidor püspök
Kenyeret az éhezőknek
Tízéves a debrecen-nyíregyházi karitász
Egyházi ingatlanok visszaadása
Gyűlölet? Beszéd?
Lelkiség
"Valóban király vagy te?"
Szentírás-magyarázat
Hol uralkodik Jézus?
Homíliavázlat
A világmindenség királya
LITURGIA
A HÉT SZENTJEI
Dung-Lac Szent András áldozópap és társai, vértanúk
A hét liturgiája
- B év -
Katolikus szemmel
Az evangéliumi szegénység
Kenyérért való imádság
Kezdő hívő
Viruló antijudaizmus?
"Ne félj, nagypapa!"
Lapszél
A gyilkos értágító
Élő egyház
Százötven éves az esztergomi Bibliotéka
Altemplomszentelés Szigetszentmiklóson
Emléktábla nővérek tiszteletére
Kettős ünnep Pápa-Kéttornyúlakon
Élő egyház
Hogyan segítette a zsidókat XII. Piusz pápa
Akiket érdekel az igazság...
A vallás szerepe Szlovéniában
Fórum
A fizika szerelmese
Kovács Mihály piarista atya életműdíja
Ezeregyszáz énekes Vácott
Új templom és közösségi ház
Az Olvasó írja
Szent Margit-szobor - Sajópetribe
Fórum
Kapucinusok, három műszakban
A kávétól Szent Ferencig
Fórum
Márton Áron példája (1.)
A hitvalló püspök
A megbékélés napja lehetne...
Ötven éve tértek haza a Gulágról
Fórum
"A növekedés Krisztusban történik..."
Borián Tibor igazgató a veszprémi Padányi Bíró Márton-iskoláról
Az ökumenizmus kihívásai hazánkban és Európában
Kránitz Mihály a PPKE rektorhelyettese a keresztény egységtörekvésekről
A közös munka és öröm kincse
Emlékezés Rédei József atyára
Ifjúság
Taizé: A bizalom zarándokútja a Földön
Hamburgi találkozó: 2003. december 29. - 2004. január 2.
Kereszteket állítanak országszerte
Bevásárlási láz helyett az ünnep lényegére figyeljünk adventben!
Európa megrablása
Hogyan történhet ez velem?
Programajánló
Rejtvény
Lóugrásban
Kultúra
Prokop Péter halálára
Megbecsülést érdemlő kulturális örökségünk
A Filharmóniai Társaság másfél évszázada
Meghallani a jajszavakat...
Húsz éve halt meg Kézai Béla
Magasságok felé
Prohászka Ottokár túlvilág-hitéről
A sötétség felé
(Parádfürdő, Kórház)
Mozaik
Templombúcsú a Rózsák terén
Jótékonysági bál Debrecenben
Karácsony a kastélyban
Koncert az Apor Vilmos-főiskoláért

 

Hogyan történhet ez velem?

A közelgő karácsony a világ megajándékozottságának ünnepe. Emberré lett az Isten, hogy tökéletesedjen, amit az ősbűn elrontott. Hatalmas csoda történt Betlehemben, amelyet számos kisebb csoda szegélyezett. Az angyali jelenések, a szeplőtelen fogantatás, a bölcseket vezérlő csillag - mind egy-egy sajátos jele annak, hogy ott és akkor Isten csodálatos terve valósult meg.

A rendkívüli események során azonban felhangzik egy nagyon is emberi mondat, egy kétkedő felkiáltás. Mária, az elkövetkező csodák főszereplője bizonytalanodik el egy pillanatra, látva méltatlanságát arra a hatalmas feladatra, amelyre az Úr meghívta őt. "Jó, értem, rendben - de hogyan? Pont én kellek?"

Mi, akik több ezer év távlatából, fűtött szobák kényelmes pamlagain ülve tekintünk vissza az akkori történésekre, nagyon is csodaváró emberek vagyunk. Túljutva a kapásból eszünkbe jutó, meglehetősen önző ötleteken - megnyerni a lottón az ötöst, varázsolni "ezt-azt" magunknak, egy kicsi átok a velünk szemben állóknak - mindanynyian vágyunk valami igazán nagy dologra. Szeretnénk, ha megszűnnének a politikai viszályok, ha nem lenne nyomorúság a világon, ha mindenki boldog lenne, és beköszöntene a béke időszaka. Ugyanez a várakozás jelenik meg az Ószövetségben, a választott nép életében is, különböző korszakokban és eltérő megnyilatkozási formákban.

A helyzet tehát az évezredek során nemigen változott. Annyiban mégis, hogy Krisztussal egészen új időszámítás vette kezdetét. Ő, akit kortársai közül igen kevesen ismertek fel és fogadtak el, megnyitotta a béke korszakát. Az Írások szavaival élve: Ő a "béke fejedelme", sőt, "maga a Béke".

Az, hogy ma a világban háború és nélkülözés van, igazságtalanságok és viszályok terjednek mindenfelé, annak a jele, hogy "nincs az emberiségnek Krisztusa", nem ismerik a népek az igazi békét. Hogy a helyzet megváltozzon, nem kell más, mint egytől-egyig mindanynyiunknak Máriával együtt napról napra újra igent kell mondanunk Isten akaratára. Itt és most, fűtött szobáinkban, modern korunk modern körülményei között.

Mindenkinek megengedett, hogy néhány pillanatra elbizonytalanodjon, de az állandó kétkedés szinte azonos azzal, mintha nemet mondanánk! Ha azonban valóban igennel válaszolunk Istennek, ahogy Mária tette, velünk is csodák történhetnek. Igen: veled és velem, itt és most. Nem a hogyan tehát a kérdés, hanem a mikor. Ez pedig rajtunk múlik...

Gégény István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu